Elbúcsúztak Debrecenben Szabó Magdától

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Debrecen város, a református és katolikus egyház vezetői, családja, barátai, pályatársai és tisztelőinek százai jelenlétében ma 11 órától örök nyugalomra helyezték Szabó Magda hamvainak felét Debrecenben. Az írónő végakaratának megfelelően testét csütörtökön a debreceni városházán ravatalozták fel, majd a hamvak egyik felét szülei mellé temették. A hamvak másik fele a Budapesten december 10-én 11 órától tartandó kegyeleti szertartást követően férje mellett a Farkasréti temetőben fog pihenni.

MNO
2007. 12. 01. 14:17
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kósa Lajos polgármester tisztelettel és megbecsüléssel emlékezett meg arról, hogy Debrecent azért ismeri a világ, mert Szabó Magda – az egyik legismertebb, legtöbb nyelvre lefordított magyar író – minden művében vállalta debreceniségét, fáradhatatlan utazó nagykövetként elvitte a város hírét mindenhova, ahol járt. Felidézte, Szabó Magda édesapjától kapott életre szóló útmutatást, ami úgy szólt: „Első a város”. Úgy fogalmazott: példamutató, ahogyan az író megélte saját cívis voltát, amiben azt is megmutatta, hogyan kell ezt a sorsot viselni – nehezen követhető mintát mutatva ezzel a város mai vezetőinek és polgárainak.

– Kedves, de kemény ember volt – fogalmazott –, aki kérlelhetetlenül képviselte saját igazságát, korlátokat lépett át, ám igaza volt, s ezt tettei, tehetsége jogán megengedhette magának. Belülről vezérelt ember volt, aki megtehette, hogy úgy nyilatkozzon, imádott férje három utolsó kívánságából csak egyet teljesít, mert a többi nem lenne helyénvaló. Felidézte, Szabó Magda mindig szüleit – Szabó Eleket és Jablonczay Lenkét – látta a Nagytemplom két tornyában – lelkében a város, a hit és a család elválaszthatatlanul összefonódott.

A Szabó Magda által legforróbb, legkitartóbb szenvedélyként emlegetett színház – pályatársak, kollégák – nevében Csikos Sándor, a debreceni Csokonai Színház színművésze búcsúzott. Írásaiból idézve emlékeztetett elkötelezettségére, ami a szabó magdai hős, Domokos Lajos szavaival úgy hangzott, a város nem én vagyok, hanem a kollégium, a kollégium pedig maga Magyarország. Úgy fogalmazott, olyan emblematikus alkotója ő Debrecennek, mint a Macskák szerdája című drámájában megénekelt Csokonai Vitéz Mihály. Olyan író, aki perbe szállt hőseivel, akikkel mélyen azonosult, s akiket bukásukban is szeretett.

A temető díszsírkertjében lévő családi sírnál Bosák Nándor katolikus püspök Szabó Magda ökumenizmusa előtt hajtott fejet, felidézve, hogy mély református hite mellett sokat tett a katolikusokért is, tisztelegve ezzel katolikus édesanyja hite és emléke előtt.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.