Nincs az a sötétség, ami akár egyetlen gyertya fényét kioltaná

Fellengzős és pontatlan párhuzam ugyan, mégis, az egészségbiztosításról szóló törvény megszavazása után ez a Márai-sor jutott eszembe: „…ez nagyon furcsa karácsony: / A magyar nép lóg most a fákon”.

– Egy héttel ezelőtt mindenki számára nyilvánvalóvá válhatott, hogy a magyar közéletben már nem pártok versengenek, hanem a magyar nép elsöprő többsége áll szembe a kormányzó hatalommal. Pontosabban a kormány szembefordult jószerivel az egész társadalommal. Leszámolhatunk azzal az illúzióval, hogy a demokrácia egy négyévenként megejtett választással, de egyébként az emberek aktív közreműködése nélkül is működik. Egyszerű is lenne, meg kényelmes is, de nem működik. A rendszerváltozás óta nem volt ilyen egységes a magyar társadalom, mint most az egészségbiztosítási törvény elutasításában, és ezt most erőteljesen ki is nyilvánította. Ám a demokrácia annyira leépült hazánkban, hogy még ez sem volt elég ahhoz, hogy az ország megvédhesse magát. A hatalom a kormányzáshoz szükséges erkölcsi alapokat végleg elveszítette, a köz politikai és társadalmi támogatottsága nélkül végzi munkáját, ha ugyan ez munkának nevezhető egyáltalán. – A közvélemény-kutatásokból valóban ez olvasható ki, de kérdés, hogy ezek a kutatások alkalmasak-e komoly következtetések levonására. A népszerűség csalóka, hol megy, hol jön. Gondolom, mindketten tudnánk erre példákat mondani. – Itt már nem a népszerűség a kérdés. Nem arról van szó, hogy kedveli-e őket valaki, hanem arról, hogy egy eltökélt üzleti csoport keményen szembefordul a társadalommal, különböző metszetek mentén agresszíven szétszakítja, és az emberi élet védett területein is érvényesíti a piaci haszonszerzés logikáját. Szilárdan hiszem, hogy ha egy országban megfelelő számú ember egybehangzó akarattal valamit kinyilvánít, akkor az előbb-utóbb utat tör magának.

Csermely Péter

(Részletek a Magyar Nemzet 2007. december 24-i számában)