Az elmúlt napokban sajnos valamennyi háború folytatódott. Körülbelül negyven. A világ és ezen belül a sajtó kiemelten hárommal foglalkozott.
Az orosz–ukrán háborúval, ahol a sikeres ukrán dróncsapások után az orosz stratégiai légierő egy része megsemmisült vagy megsérült, ám a frontvonalakon lassan, de biztosan folytatódott az orosz előrenyomulás.
Ukrán hivatalos adatok szerint – amelyek az esetek négyötödében ugyanúgy nem igazak, mint a közzétett orosz adatok – a frontokon az orosz veszteség már meghaladta az egymillió főt.
Az ukrán csapás után sor került egy újabb Trump–Putyin-telefonbeszélgetésre. Az orosz elnök közölte, hogy orosz válaszcsapások lesznek Ukrajna ellen. Putyin bejelentette, hogy hajlandó tárgyalni Merz német kancellárral, ha felhívná őt. Ugyanakkor óvta a német vezetést attól, hogy átadja az ukránoknak a Taurus rakétákat, és ezzel Berlin a konfliktus közvetlen részesévé váljék. A németek a rakétákat nem, de az ahhoz szükséges részegységek gyártásának és összeszerelésének a jogát át akarják adni Kijevnek.
A másik, mindenki által ismert háború a gázai térségben zajlik. Ennek megértéséhez fontos azt is tudni, hogy Irán az elmúlt napokban meggyengült. Az izraeli–iráni háború kezdete óta nem voltak sem az arab, sem a muzulmán világban Irán melletti tömegtüntetések.
Irán lehetőségei a térségben csökkentek. Már nem képes olyan mértékben sem az eddig általa támogatott libanoni síita szervezet, a Hezbollah, sem a gázai szunnita Hamász, sem a jemeni húszik támogatására, mint eddig.
Ennek egyenes következménye, hogy a Hezbollah, amelynek a katonai szervezete erősebb volt, mint a libanoni hadsereg, meggyengült. A legfontosabb vezetőit az izraeli titkosszolgálat likvidálta. Nem volt képes Irán mellett a harcokba beavatkozni, és Izrael ellen egy északi frontot megnyitni. A szervezet a túléléséért küzd, és a hadereje most beolvad az ország reguláris haderejébe.
A Hamász folytatta ugyan a háborút Gázában, de szintén meggyengült. Huszonnyolcezer fős haderejének jelentős része a több mint másfél éve tartó háborúban jelentősen csökkent. Az izraeli cél – a szervezet megsemmisítése – nem következett be ugyan, de az újoncok, bár fiatalok és lelkesek, nem tudták a korábbi, jól felkészült katonákat pótolni.
A gázai térségben a harcok változó napi intenzitással folytatódnak, és a megoldásnak még csak a körvonalai sem láthatók. Bizonytalan a térség jövője egy fegyverszünet utáni helyzetről, a palesztinok lehetőségeiről, valamilyen, a felek számára kölcsönösen elfogadható rendezésről.
A palesztinkérdés hosszú távú rendezésének legfontosabb feltételei véleményem szerint a határok kérdése, a vízellátás valamilyen rendezése, Jeruzsálem jövőbeni státusa, a menekültkérdés rendezése. Ezekről még tárgyalások sem folynak.
A jemeni húszik folytatták támadásaikat Izrael ellen, döntően iráni rakétákkal. Túl nagy kárt nem tudtak okozni, de a hajók ellen indított támadások annyira megzavarták a térség tengeri forgalmát, hogy Izraelnek ugyan nem tudtak nagyobb katonai vagy gazdasági károkat okozni, de – akaratukon kívül – Egyiptomnak igen. Drasztikusan csökkent a Szuezi-csatorna forgalma és ezzel Egyiptom két fő bevételi forrásából az egyik.
Az iráni–izraeli háború az elmúlt napokban szinte mindenre rányomta a bélyegét. A G7 országok kanadai csúcstalálkozóján Trump elnök jött, látott és a konferencia vége előtt eltávozott. Korai elutazásának hivatalos oka volt, hogy döntéseket kell hoznia a közel-keleti helyzetről, de az is látszott, hogy az amerikai elnök – szemben a többi résztvevővel – nem akart újabb oroszellenes szankciókat elfogadni.
Javasolta, hogy Putyin elnök, az orosz vezető ajánlatának megfelelően, szerepelhessen közvetítőként a közel-keleti konfliktusban. Ezt főleg Macron francia elnök, de a brit és a német vezetés is elvetette.
