A képviselői kérdések elsősorban a MÁV-ra és az MVM-re, valamint az energiapolitikára vonatkoztak, de Nyitray Zsolt (Fidesz) „kulturális” témában is faggatta a miniszterjelöltet. Szabó Pál kifejtette: most, hogy már nem koalíciós alku tárgya, dönteni kell abban, hogy az állami tulajdonú közszolgáltató társaságok vagyonkezelését ki végezze. Javaslatokat fogok kidolgozni az egységes kezelés érdekében – mondta. Jelenleg a gazdasági minisztérium feladata a MÁV vagyonkezelése, a többi közszolgáltató pedig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nél van.
A MÁV-val kapcsolatban a miniszterjelölt a finanszírozási probléma mellett fontos kérdésnek nevezte a mintegy 530 milliárd forint fejlesztési pénz elköltését is. A vasúttársaság hiába vásárol 2008-as technológiájú vontatóállományt, ha „alatta” egy korszerűtlen vasúti infrastruktúra van. Szabó Pál megjegyezte: a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel (NFÜ) karöltve a pályavasút megújításának eredménye csak 3-4 év múlva lesz látható. Így a MÁV fejlesztését csak apró lépésekben lehet megtenni.
A miniszterjelölt hiányolja az orosz befektetőket a vasúti tevékenységben, mert véleménye szerint, ha az orosz energiával összefüggő szállítási „csatlakozás” nem jön létre, akkor ezt az üzletet más szerzi meg. Hangsúlyozta azt is, hogy fontos feladatának tartja a munkabéke megteremtését a MÁV-nál. Hozzátette: a Magyar Posta érdekvédelmi szervezeteivel való jó együttműködés alapján bízik a sikerében.
A Magyar Villamos Művek (MVM) szétdarabolását és a társaság privatizációját érintő kérdésekre Szabó Pál elmondta: a villamos művek szétválasztása érzékeny kérdés, mert a könyv szerinti értéken 250 milliárd forint vagyonnal rendelkező rendszerirányító Mavir a tulajdonában lévő hálózat révén erősíti az MVM csoportot. A miniszterjelölt közölte: tudatában van, hogy az Új Tulajdonosi Programban (ÚTP) a Mavir tőzsdei bevezetését tervezik, de ebben a gazdasági tárca nem kompetens, így a privatizációra vonatkozó kérdésre nem szeretne válaszolni.
Az energiapolitikát illetően Szabó Pál kifejtette, hogy az új áramtermelő kapacitásokat a meglévő lignitbázison kellene növelni, de rövid távon a gázüzemű erőművek jelentenek megoldást. Utalt arra, hogy a következő 20 évben a kőolajfelhasználás 50 százalékkal emelkedhet, és a prognózisok szerint az olajár tartósan 200 dollár lehet. Véleménye szerint az energiafüggőséget helyi forrásokkal kell mérsékelni, ezért támogatja a Paksi Atomerőmű blokkjainak élettartam-hosszabbítását és új atomerőművi blokkok építését.
