Mint mondta, amikor válság van, könnyebb ezeket a reformokat megvalósítani. A társadalom elfogadóbb: mindenki tudja, hogy áldozatot kell hozni, és a felmérések szerint sokan készek is erre. A politikai osztálynak pedig kevesebb a vesztenivalója.
Bokros Lajos úgy véli, hogy a gazdaság akkor tud jól fejlődni, ha az állami szolgáltatók is kielégítik az igényeit, nem pedig a saját maguk fontosságát megőrzendő és emelendő minden teljesítménykövetelmény nélkül az állami költségvetés köldökzsinórjára vannak fűzve. „Amíg az állam kifizeti a kórházak, egyetemek költségvetését, és cserébe nem állít teljesítménykövetelményt, ezek az intézmények mint ördög a tömjénfüsttől félnek attól, hogy a piac igazolja a teljesítményeket, és Isten ellen való véteknek számít ilyen intézmények bezárásáról beszélni” – fogalmaz.
A volt pénzügyminiszter felteszi a kérdést: ha a vállalati szektorban üdvözítő volt a privatizáció, az egészségügyben miért ne lenne az? „Ma van egy mesterséges monopóliumként fölénk tornyosuló társadalombiztosítás. Az volna a feladata, hogy képviselje az érdekünket, amikor orvoshoz megyünk. Ehelyett a szolgáltatók érdekeit képviseli velünk szemben. Ha verseny lenne a finanszírozásban, a magánbiztosítók a mi érdekeinket sokkal jobban képviselnék. Profitot pedig azzal érnének el, ha jól működnek, és olyan orvosokat választanak, akik megfelelő minőségű szolgáltatást nyújtanak jó áron.”
Bokros Lajos szerint a betegek ki fogják kényszeríteni a jó minőségű szolgáltatásokat. „Ha erre a magyar egészségügy képtelen lesz, akkor aki tud, elmegy külföldre. Akkor válik majd szét igazán tehetősekre és szegényekre a világ. Utóbbiaknak marad a hazai pocsék, a gazdagok pedig majd még jobban igyekeznek megkerülni a járulékfizetést. Hiszen nem kapnak majd érte semmit. A magyar intézmények háromnegyedére nem lesz szükség. A világ nem a magyar középszer megőrzésének irányába megy” – fogalmaz az interjúban a volt pénzügyminiszter.
(MTI)
