Értelmiségi hadüzenet a posztmodernitásnak

Nyakunkon a gazdasági, a szociális, a politikai és számos más válság is, lassan már elveszítünk minden fogódzópontot. A kor nehézségei támpontot, kérdései válaszokat követelnek; ilyen kapaszkodót kíván nyújtani egy frissen megjelent tanulmánykötet Apokaliptika és posztmodernitás címmel.

Csütörtökön látott napvilágot a mindennapjaink válságjelenségeiről szóló legújabb tanulmányfüzér, az Apokaliptika és posztmodernitás. A könyv címét egy lassan két éve tartó, hasonló című szabadegyetemi előadássorozat szülte. A főváros I. kerületének művelődési házában és a piliscsabai Szent Vince Szakkollégiumban zajló tudományos párbeszédek most értek egy kötetté – fogalmazott a hófehér borítójú, de „tartalmában fekete-fehér” könyv bemutatóján Őze Sándor társszerkesztő, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) történésze.

A könyv címének aktualitását éppen a csütörtökön zárult G20-csúcshoz kapcsolódó történések adják, a gazdasági hatalmasságok tárgyalását az ökológiai és társadalmi robbanásra figyelmeztető tiltakozó megmozdulások szegélyezik. A kötetben számos vallási felekezet és megannyi tudományág képviselői írnak mintegy tucatnyi tanulmányban – felkínálva az MTA, a KSH, a PPKE és a Károli-egyetem gondolkodóinak tudástárát.

A konzervativizmus védekezésre kényszerül

Az Apokaliptika és posztmodernitás kezdő tanulmányai – Ocskay Gyula, Szombath Attila, Czakó István és Hankovszky Tamás tollából – ama koraújkorban csírázó feszültségre világítanak rá, hogy a konzervativizmus állandó védekezésre kényszerül a „felvilágosult posztmodern” gondolkodással szemben. Az európai iszlám kérdéseit boncolgató Tüske László-tanulmányt napjaink egyik vezető közgazdászának, Bogár Lászlónak értekezése követi, aki világos szavakkal beszél a globális világ és a helyi erők jogi, gazdasági és politikai érvényesülési harcáról. A tanulmánysor zárórészében – soroljuk ide ezúttal a demográfiát is – természettudósok írnak a hazánkon belüli népesedési súlypont-áthelyeződésről éppúgy, mint a környezetmegtartás égető problematikájáról. Ez utóbbit Gadó György Pál – Al Gore fő „tolmácsolója”, egyben nagy kritikusa – tálalja, aki arra a következtetésre jut: nem lesz elég „csak egy kicsivel kevesebbet” tankolni. Schweitzer Ferenc felvetése szerint a Tisza XIX. századi állapotának visszaállítása őrizheti meg számunkra az Alföld alatti hatalmas vízkészleteket. Hetesi Zsolt „a Föld utolsó órájáról” tudósít – ha idáig nem talált az olvasó apokaliptikát, e helyütt meglelheti.

„Ki kell dolgozni a kapitalizmus rendszerkritikáját”

A tudományos előadásokat számos grafikon és táblázat teszi még érthetőbbé. A Barankovics Alapítvány szárnyai alatt megjelent kiadvány kikerülhetetlen olvasmány azok számára, akik az előadásokról lemaradtak, vagy csak tájékozódni szeretnének jelen világunk összevisszaságában, melyet a könyv utószava így indokol: „Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi magyarországi helyzetben (erkölcsi, pénzügyi, gazdasági, társadalmi válság idején) a kiadvány témája még aktuálisabb, mint valaha. Úgy gondoljuk, a huszadik század, a kétpólusú világ és a liberális kapitalizmus elmúltával lehetőség nyílik egy emberségesebb világ létrejöttéhez is. A kialakuló új világban a civilizáció, a kultúra és az identitás egyik legfontosabb hordozója továbbra is még mindig a keresztény vallás, és a (…) keresztény tanítások alapján Magyarországon is ki kell dolgozni, és határozottan képviselni a kapitalizmus átfogó rendszerkritikáját. A tét óriási. A játéknak sokak szerint a végéhez közeledünk. Megkaptuk a lehetőséget a változásra? A Föld, Európa, Magyarország, közösségeink és családjaink utolsó esélye ez?”