Tavaly ősszel a kormány ismét a Nemzetközi Valutaalaphoz fordult segítségért. 2000-ben már azt gondoltuk, többé nem szorulunk rájuk.
– Most sem volt szüksége az államháztartásnak a hitelükre. Tényekkel bizonyítható, nem volt veszélyes a finanszírozási helyzet, sőt… Az IMF–EU–Világbank hitelszerződésének 2008. november 4-i aláírása idején már nem volt lejáró államkötvény, nem kellett új hitel hozzá. A még képződő, mintegy 180 milliárdos költségvetési hiány belföldi megtakarításból, kincstárjegyekkel is „lazán” finanszírozható volt. Mi több, 2009-re is elegendő volt a devizatartalék az államháztartással összefüggésben felmerülő körülbelül 4 milliárd eurós lejáró kötvények megújítására, a keletkező új hiány finanszírozására és a külföldiek értékpapírjainak eladásakor a tőke és a hozam devizában történő távozásához. Csakhogy a gazdasági propaganda nem szokott elszámolásokkal bíbelődni: céljai vannak. A felvett 25 milliárd dollár szakaszos lehívása a nemzetközi pénzügyi közösség igényét szolgálta. Az volt a célja, hogy az országba beáramlott horribilis spekulatív tőke kivonulásához biztosítsa a devizafedezetet. Ugyanis a külföldi deviza forintra váltva szerzi nagy nyereségét – a magyar kamatszinten –, de a nyereséget devizában akarja elvinni. Ehhez már nincs elég devizánk, tehát bespájzoltunk. Csakhogy a terhét a magyar lakosság nyakába varrták anélkül, hogy a valódi indokról és a várható hatásáról tájékoztatták volna. Így az új hitelt ránk sózták, válságpropagandával ijesztgetve a közt. Nem először – mondta Varga István a Magyar Nemzetnek adott interjújában.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
