A kommunista diktatúra a jelenlegi ismereteink szerint 14 864 hazáját szerető értelmiségi családot fosztott meg az alapvető emberi és állampolgári jogaitól, valamint minden ingó és ingatlan vagyonától. Az emlékoszlopot állító 29 családot 1951. június 14-én éjjel, ácsolt deszkapados teherautókon, fegyveresek gyűrűjében szállították a teherpályaudvarra kézipoggyásszal, némi ingósággal. Ezután lemeszelt ablakú, lezárt vasúti kocsikba zsúfolva, fegyveres kísérettel indították őket útnak Budapestről a Heves megyei Mikófalvára. 76 embert, időseket, gyermekeket egyaránt. A Mikófalvára kitelepített családok között ügyvédek, értelmiségiek, katonák és kereskedők voltak. Olyan ember is akadt közöttük, aki megjárta Mauthausent.
A kitelepítetteket a faluban, az akkori viszonyoknak megfelelően a „kuláknak” titulált gazdákhoz szállásolták be, abban a reményben, hogy a kényszerítő körülmény hatására sikerül a „két ellenséget” összeugrasztani. Ezzel szemben az emberi együttérzés és a szolidaritás példa nélkül álló összekapcsolódását érték el. A későbbiekben, a kitelepítettek 1953-as eltávozása után a jó kapcsolat továbbra is megmaradt a családok között. A volt kitelepítettek csak 1956 után mehettek vissza Budapestre. Az állam által törvénytelenül elvett javaikat soha nem kapták vissza, a tanulási és érvényesülési lehetőségeiktől többnyire megfosztva, egészen a rendszerváltozásig megfigyelés alatt tartották őket.
58 év elteltével, a Mikófalvára kitelepített 76 emberből már csak 10 elérhető, akik akkor gyermekként a szüleikkel kerültek ide. Ez a 10 Mikófalvára kitelepített ma már koros ember megkeresve egymást, elhatározta, hogy saját költségén emléket állít, elsősorban azoknak a mikófalvi családoknak, akik annak idején befogadták őket és szüleiket, és a nehéz időkben is tisztességes, jóravaló emberek maradtak.
Az emlékoszlop 3 méter magas, sötét gránitból készült. Felső részén egy honfoglalás kori életfa motívum látható, alatta aranyozva a következő feliratok: „ A kommunista diktatúra által 1951–1953 között jog és tulajdonvesztést elszenvedett, Mikófalvára kitelepített 29 budapesti család (76 fő) állította hálából az Isten gondviseléséért a befogadó falura és mikófalvi családokra (itt a 17 család neve felsorolva) emlékezve.”
