Láng Zsolt: Elkötelezettség kell a rendrakáshoz

A II. kerület jelentős részét megóvná az agglomerációs átmenő forgalomtól, ezért szorgalmazni fogja az M0-s körgyűrű északnyugati szakaszának mielőbbi megépítését dr. Láng Zsolt. A Moszkva tér rendbetételéről, az OPNI helyzetéről és a fejlesztésekről beszélgettünk a budai városrész újra induló Fidesz–KDNP-s polgármesterével.

– A Fidesz–KDNP a tavaszi választásokon kétharmados győzelmet aratott, Ön pedig fővárosi listáról bejutott a parlamentbe. Mint nyilatkozta, jobban kedveli, ha politikus helyett „közéleti embernek” tekintik Önt. Mennyire változtatta meg az életét, hogy nemcsak polgármester, de tavasz óta mint honatya is tevékenykedik?
– Valóban, sokáig nem szerettem, ha politikusnak neveznek. Idővel azonban rájöttem, hogy ezt a megjelölést nem kerülhetem el, de azok közé kell tartoznom, akik visszaadják a szó becsületét. Vagyis életvitelemben és hivatali tevékenységemben egyaránt csak az emberi tisztesség vezérelhet. Ami pedig országgyűlési megbízatásomat illeti, úgy érzem, az önkormányzati és településfejlesztési bizottság tagjaként még többet tehetek Budapestért és a kerületemért. A főváros jelenlegi, kétszintű rendszerében én a kerületeket erősítem, hiszen a parlamenti munkámban is kötelez a bizalom, amellyel szűkebb közösségem négy éve megtisztelt. Abban pedig, hogy mindkét feladatnak maradéktalanul meg tudjak felelni, a legközvetlenebb munkatársaim támogatása segít.

– Több olyan fővárosi beruházás is elmaradt, amelyre az MSZP–SZDSZ-koalíció ígéretet tett. Példa erre Buda legforgalmasabb közlekedési csomópontja, a három kerület találkozásában fekvő Moszkva tér rendezése. Ez korábban Kóka János és Gyurcsány Ferenc kampányígéretében is szerepelt, míg utóbb Horváth Csaba tettvágya mindössze a virágtartók kihelyezéséig jutott. Mikor valósulhat meg, és milyen forgalmi, tömegközlekedési változásokkal járhat a tér korszerűsítése?
– A Moszkva tér Buda azon gondjainak egyike, amelyeket a legsürgősebben orvosolni kell. Azt, hogy 2006-ban az akkori vezető politikusok sajtótájékoztatón jelentették be, hogy 2009-re elkészül a tér, nem is kommentálom. Aki arra jár, maga is megszenvedi az ott uralkodó állapotokat. Tény, hogy a beruházás, az átalakítás a becslések szerint mintegy 30-40 milliárd forintba kerülne, és ezt a háromhatáros kerület nem képes kigazdálkodni. Csak állami, fővárosi, esetleg uniós pályázati pénzekkel lehetne hozzálátni a korszerűsítésnek. A tér megújítása azonban nem csak anyagiak kérdése. Elhatározás, elkötelezettség is kell hozzá, ami az elmúlt négy évben teljességgel hiányzott. Az érintett kerületek csak a szakhatósági hozzájárulásokat tudnák megadni – ha kérték volna tőlük. Az I. és a XII. kerület polgármesterével 2006 óta várjuk, hogy a fővárosi vezetés megossza velünk az elképzeléseit, de soha nem tárgyaltak velünk ebben a kérdésben.

– Októberben ismét napirendre kerül az OPNI bezárása körüli vita. Tarlós István újranyitná az egészségügyi intézményt, hiszen Budapest az egyetlen főváros Európában, ahol az ilyen súlyos, speciális ellátásra szoruló betegeket nem tudják központilag kezelni. Februárban lejárt a moratórium. Mi lesz a sorsa a főváros második legnagyobb épületének?
– Az elmúlt évek egészségügyi ámokfutásának egyik legszomorúbb története az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárása volt. Tiltakoztam, és pártállástól függetlenül álltak mellém a kerületi politikusok, de sem bennünket, sem az orvosszakmai ellenvéleményeket nem hallgatták meg. Amikor lakatot tettek a kapura, több ezer beteg került az utcára, és Buda több tízezer lakosa maradt megfelelő szakellátás nélkül. A stroke és más betegségek esetében is a gyors orvosi beavatkozáson múlhat, hogy valaki felépül-e. Azzal, hogy a legnagyobb dugók idején is Pestre kell átjutniuk a mentőknek, sok ember esik el a gyógyulás esélyétől. Jeleztem aggodalmaimat az akkori miniszter asszonynak, mire is azt a cinikus választ kaptam, hogy 15 percen belül biztosan átér a mentő Budáról Pestre.
Mi a II. kerületben ezek után csak annyit tehettünk, hogy változtatási tilalmat rendeltünk el a 40 hektáros területre, majd annak lejárta előtt, tavaly év végén egyhangú testületi döntéssel új szabályozási tervet fogadtunk el. Eszerint a műemléki védettségű főépületben és annak parkjában kizárólag egészségügyi, gyógyító funkciót lehet végezni. Ezzel próbáltuk megakadályozni az ingatlanspekulációt, valamint meghagyni annak a lehetőségét, hogy egyszer talán újra megnyíljon az OPNI.

– Ellenfele, Molnár Zsolt tavasszal a várkerületben próbált szerencsét, október 3-án viszont ismét a II. kerületben száll ringbe. Kampányanyagában az alábbi szlogen olvasható: „Vessünk véget az országban és a kerületben is a szembenállás időszakának!” Ez meglehetősen furcsán hangzik, hiszen az elmúlt négy évben a helyi MSZP-frakció is mindig megszavazta a kerület költségvetését és programtervezeteit. Most kevésbé fejlődött a kerület, mint a Horváth-érában?
– Az elmúlt 4 évben hitelfelvétel nélkül tartottuk egyensúlyban a költségvetésünket. Mindeközben szépültek a közterületeink, gyarapodtak a játszótereink, és míg más településeken iskolákat kellett bezárni, kerületünkben bővültek a bölcsődei, óvodai, iskolai férőhelyek is. Új intézmények nyíltak, és régiek újultak meg. Orvosi rendelők kaptak új külsőt vagy költöztek korszerűbb épületbe, és 24 órásra bővült a felnőtt háziorvosi ügyelet. Mentőállomást építettünk Pesthidegkúton, és nemrég nyílt meg Mozgásszervi Rehabilitációs Központunk a Vízivárosban. Két nagy, de korábban elhanyagolt pályánk vált minden igényt kielégítő sportcentrummá, és új funkciókkal gazdagodtak a kulturális intézményeink is. A pályázati lehetőségek kihasználásával olyan nagy forrásigényű beruházások is megvalósulhattak, mint a budaligeti csapadékvíz-elvezető rendszer vagy a bel-budai városközpont kialakítása.

– Az Ön korábbi programja csaknem teljesen megvalósult. Bizonyára erre utal az új program címe is: „Jó úton járunk. Összefogás a II. kerületért”. Milyen konkrét tervei vannak a következő ciklusra?
– Az előző időszak tapasztalatai azt bizonyították, hogy a terveink csak együttműködéssel, a közigazgatási szervek, a helyi vállalkozások és a lakosság cselekvő részvételével valósulhatnak meg. A programcím, amelyet most választottunk, arra utal, hogy további széles körű összefogásra szólítjuk a polgárainkat. A hét témakör, amelyben összefoglaltuk a terveinket, a négy éve megkezdett fejlesztések fő területeit követi. Ezek mentén kívánunk most is továbbhaladni.

– A fővárosi kezelésben lévő Hűvösvölgyi úton, valamint a Budakeszi úton a forgalmasabb időszakokban állandósul a dugó. Hogyan láthat neki egy új főpolgármester a probléma megoldásának? Mit tehet a kerület ebben az ügyben?
– Az említett program egyik pontjában arról szóltunk, hogy mit tehetünk mi a II. kerület színvonalas közlekedéséért. A főutak áteresztőképességének növelésén kívül persze az is kiemelt feladatunk, hogy javítsuk a közösségi közlekedés feltételeit. Ez azonban legtöbbször a Fővárosi Önkormányzat vagy valamely más szervezet hatáskörébe tartozik. Céljainkat tehát csak velük összefogva valósíthatjuk meg. Szorgalmazni fogjuk az M0-s körgyűrű északnyugati szakaszának mielőbbi megépítését, ezzel meg tudnánk óvni a II. kerület jelentős részét az agglomerációs átmenő forgalomtól. Kész terveink vannak a Kelemen László utcai híd szélesítésére és hozzá gyorsítósáv kiépítésére az ottani csomópontban. Ugyancsak készen állnak a tervek két új kanyarodósáv kialakítására a Hidegkúti út–Máriaremetei út–Rezeda utca csomópontban. Szeretnénk, ha a következő négy évben körforgalom épülne az egyik legforgalmasabb kereszteződésünkben, a Kapy út–Törökvész út találkozásánál. Más terveink is vannak, de már az említett beruházások megvalósításával jelentős javulást érhetnénk el az adott környék és az egész kerület közlekedésében.

– Az utóbbi időben több fejlesztést is a kormány prominens képviselőivel adott át. Ez a személyes viszonyuknak köszönhető? Legutóbb Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes volt jelen a bel-budai városközpont felavatásánál. Navracsics Tibor a szeptember 30-i kampányzárón vesz részt.
– Úgy vélem, emeli egy kerületi esemény rangját, ha azt a jelenlétével magas kormányzati feladatkört betöltő személy tiszteli meg. Ha szívesen elfogadják a meghívásomat, az annak a jele, hogy pártfogó figyelemmel követik a munkánkat, és velünk együtt örülnek az eredményeinknek.