Reprodukálják magukat a kommunizmus maradványai?

Schöpflin György szerint a Nyugat saját hitelességét veszélyezteti, amikor pragmatikusan, a korábbiaknál barátibban bánik a félautoriter, neokommunista államokkal. Az európai parlamenti képviselő a Húsz éve szabadon Közép-Európában című budapesti nemzetközi konferencián tartott előadásában beszélt erről pénteken.

„Visszatekintve az elmúlt 20 évre látható, hogy a fordulat éveiben számos illúziót kergettünk. A vasfüggönyön túli életből csak egy szeletet láthattunk, s azt összevetve szüleink és nagyszüleink fiatalkori perspektívájával, joggal, ám tévesen hittük, hogy világosan kijelölhető az indulási és érkezési pont. Már az indulásnál hiányzott az a cezúra, mely egy új kezdet éles határát mutathatta volna. Ennek az egyértelműsítő vonalnak a meghúzására egészen 2010 áprilisáig várni kellett” – mondta a konferencia második napján, az Óbudai Kulturális Központban a házigazda, Bús Balázs. Óbuda polgármestere szerint a mögöttünk álló 20 évet a jóléti előrelépései,a növekvő fogyasztás és a szabadságjogok bővülése mellett is olyan, a társadalmat belülről feszítő problémák terhelik, melyek eredetét a morál meggyengülésében érdemes keresni. A fideszes polgármester nyitóbeszédében kiemelte: „a szükséges morális rendszerváltást inspirálhatják az érzelmek, de a gyakorlati lépések mögött az értelemnek kell állnia. A kirekesztés politikája nem férhet össze a mi szabadság felfogásunkkal, de a rend igen. Rend pedig csak a kellő politikai erő birtokában teremthető”. (MNO)

A Nyugat helytelenül jár el, amikor például úgy tesz, mintha Oroszországban demokrácia lenne – mondta a történész-politológus a Kihívások a demokráciával szemben című előadásában. Schöpflin arról beszélt, hogy a kommunista rendszerek 20 évvel ezelőtti összeomlásával az ideológia, a totalitarianizmus eltűnt, de a kommunizmus maradványai azóta érdekes módon megpróbálják reprodukálni magukat. A félig autoriter technikákra alapozó „majdnem kommunista államokat” egy egységes, egycsatornás kommunikációs tér kialakítása jellemzi, amelyben a Nyugat nyelvét használják – értékelte.

A szakértő kifejtette: az előző rendszer elemei a radikális változások ellenére megmaradtak. Felidézte, hogy a kommunizmus egy olyan rendszert próbált létrehozni, amelyben monopolizálták a hatalmat és a legitimációt. Egy hegemonikus hatalom gyarmatosította a népet, nyugati értelemben hamis modernitás jött létre, át akarták alakítani az embereket a társadalom passzív tagjaivá. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kommunizmus bukása óta a nemzetközi környezet és a nyugati demokrácia is megváltozott; a világ – egyfajta globalizáció keretében – ma már a korábbinál barátibban bánik az autoriter társadalmakkal. Erre példaként említette Venezuelát, Bolíviát vagy Iránt és Kínát, hozzátéve, Oroszország sem demokrácia, hanem egyfajta irányított demokrácia.

A hatalom teljes birtoklása elérhetetlen és kontraproduktív a „majdnem kommunista államokban”, ahol a hatalom gyakorlását a kormány által gyakorolt félig autoriter technikákra alapozzák. Az egységes, egycsatornás kommunikációs térben a Nyugat nyelvét használják. „A szavak a helyükön vannak, de teljesen mást értenek alatta” – mondta, és példaként említette, hogy az ukrán külügyminiszter a Nyugaton elismert demokratikus vívmányokról tartott előadást nemrég az EU-ban. „A beszélő az igazság előadása közben úgy beszél, ahogy azt mi hallani akarjuk” – mondta Schöpflin, és hangsúlyozta, ez aláássa az intézmények tekintélyét.

Ezekben az államokban a hatalom uralja a kommunikációs folyamatot, jóllehet az internet elterjedésével nehezebbé vált az alternatív vélemények elnyomása. A kommunikációs tér dominálása kapcsán utalt a bloggerek elnyomására Kínában vagy Iránban. A történész-politológus rámutatott: ez a kommunikációs dominancia a kommunista időkből származik, amikor a legtöbb intézmény nagyjából-egészében kirakatként működött. Véleménye szerint ez nagyon nehézzé teszi az elszámoltathatóságot, amely a demokrácia kulcseleme. Schöpflin azt mondta, az „autoriter modernitásban” az ellentmondás nagyon alacsony fokát tűrik el, nem létezik alternatíva.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a Nyugat egyre kevésbé vonzó modell, terjed az a nézet, hogy a modernitásnak több útja van. Újdonság – a történelem során először következett be –, hogy a nem nyugati világban létrehozták azokat az erőforrásokat, amelyekre támaszkodva közölhetik: köszönik szépen, ők másként akarják csinálni, nem érdekli őket, mit gondol a Nyugat. Schöpflin a jövő egyik nagy kérdésének nevezte, hogy mennyire lesznek képesek rugalmasan reagálni a globális, például környezeti kihívásokra az új félautoriter, félmodern rendszerek.

Hans Kaiser, a konferenciát társszervezőként jegyző Konrad Adenauer Alapítvány elnöke arra intette a hallgatóságot: Közép-Európa ne legyen türelmetlen, a rendszerváltoztatás előtti diktatúrák nagy pusztítást végeztek a fejekben, nem lehet mindent egyik napról a másikra eltakarítani. Mindenkinek kötelessége, hogy a rábízott szabadsággal felelősséggel bánjon, az államnak ezen felelősség tudatában kell tevékenykednie. „Maradjanak igényesek, a demokrácia alapelve a vélemények ütköztetése és konszenzus elérése” – hangsúlyozta, és hozzátette, nem kell kétségbe esni, ha a dolgok nem a várakozások szerint alakultak. „Sose bukjon le a szabadság, az emberiesség és a béke csillaga!” – fogalmazott.

A Schmitt Pál köztársasági elnök fővédnökségével, szakmai szervezetek és civil alapítványok által kezdeményezett kétnapos tudományos konferencia második napján, pénteken a szakértők olyan témákkal foglalkoznak, mint a közép-európai alkotmányozás, a nemzetiségi és kisebbségi jogok, valamint a demokrácia, a pártok és a civil társadalom kérdése.

A kedvező nemzetközi feltételekre is szükség van

A modern jogállam alapelvei megnehezíthetik a történelmi igazságtételt a visszamenőleges hatály tilalma miatt – mondta a konferencián felszólaló Szabó Máté ombudsman. A politikus kiemelte: az autoriter rendszert követő „posztautoriter diskurzushoz” stabil konszenzus, egységes igazságosságfelfogás, valamint kedvező nemzetközi feltételek szükségesek, és csak akkor lesz tartós, ha illeszkedik a globális emberi jogi diskurzusba.

Az autoriter rendszert követő új berendezkedésben az igazságfelfogás gyakran megköveteli az igazságtételt, így például 1919-ben a Tanácsköztársaság idején az első világháborús bűnösöket, a Horthy-rendszerben a népbiztosokat vonták felelősségre – emlékeztetett. Mint kifejtette: az igazságtétel lehet pozitív, ha egy „helyreállító formában” a kárpótlások, a korábbi ítéletek eltörlése jellemzi, és negatív, ha inkább az előző rendszer vezetőinek és „haszonélvezőinek” megbüntetésére helyezik a hangsúlyt.

Érdekes igazságtételi folyamatok figyelhetők meg Magyarországon kívül – vélekedett Szabó Máté a családjuktól elszakított ausztrál őslakos gyermekek esetére célozva. Dél-Afrikában nagyon sikeres posztautoriter diskurzus folyik – tette hozzá. Mint fogalmazott, a múlt rendbetétele sok forrást és időt igényel. Az ombudsman szerint jobb hozzáférést kellene biztosítani az előző rendszerhez kapcsolódó dokumentumokhoz, és arra is ügyelni kell, hogy plurális történelemkép alakuljon ki, vagyis bárki megtehesse, hogy másképp emlékezzen a múltra.

Mikolaj Czesnik lengyel politológus az országára jellemző alacsony választási részvételről tartott előadásában úgy vélekedett, ha emiatt egyes társadalmi csoportok felülreprezentáltak a választásokon, az veszélyeztetheti az egyenlőséget.

A választás a modern demokráciában rendkívül fontos eszköz, hiszen ezáltal befolyásolhatják az emberek leginkább a politika alakulását – emelte ki. Megjegyezte: a lengyel választásokon a többi posztkommunista országhoz képest jóval alacsonyabb a részvétel aránya, de Közép-Kelet-Európában általánosan megfigyelhető, hogy rendre csökken a választásokon részt vevők száma.

A rendszerváltás elkerülhetetlen volt

A konferencián szintén felszólaló Csáky Pál hangsúlyozta: a rendszerváltozás elkerülhetetlen volt, mivel az előző rendszer „hazugságokra épült”, így mindenképpen el kellett buknia. Szerencsésnek nevezte, hogy akkor Gorbacsov állt a Szovjetunió élén, így nagyobb „véráldozat” nélkül történhetett meg a fordulat. Korábban az emberek többsége elfogadta a fennálló kétpólusú rendszert, és bár reménykedtek a változásban, eltértek a vélemények arról, hogy annak milyennek kellene lennie – vélte.

Mint a politikus kifejtette: 1989-ben aztán szembe kellett nézni annak a rendszernek a válságával, amelyen kívül „mást nem ismertek”. „A történelem gátja átszakadt” – fogalmazott, hozzátéve: a rendszer bukása után tapasztalat híján a posztkommunista országokban nem tudták, mi a teendő, és a Nyugatot is felkészületlenül érte a fordulat, holott sokat vártak tőle. Megszűnt a hidegháborús szembenállás, a Nyugat fellélegezhetett, a várt segítség azonban nem érkezett meg a posztkommunista államokba – idézte fel.

Mint Csáky Pál elmondta: Antall József, Václav Havel és Lech Walesa sejtették, hogy az egyedüli megoldás csak a többpárti demokrácia lehet, és sokkal inkább a gazdasági átalakulás terén jelentkeztek problémák, mert a vezetőknek nem volt tapasztalatuk a piacgazdaság megteremtésében. Így például aránytalanul nagy szerephez jutott a nemzetközi tőke, ami kiszolgáltatottá tette az országokat – fűzte hozzá. A kialakuló berendezkedés hibáiként említette, hogy nagyobbak a társadalmi különbségek, kisebb a közösségek összetartó ereje, és a korábbi politikai jellegű kiszolgáltatottság helyét a gazdasági és szociális kiszolgáltatottság vette át.

A politikus kiemelte: a politikai változásokat hetek, a jogiakat hónapok, a gazdaságiakat évek alatt végre lehet hajtani, azonban a „tudati” változásokhoz évtizedek szükségesek, ami igen nagy kihívás. Magyarországon, amely viszonylag jobb helyzetben volt a szovjet blokkon belül, sok energia ment el, sok lehetőség úszott el feleslegesen az elmúlt húsz évben, pedig a határon túli magyarok érdeke mindig is egy erős Magyarország volt – vélekedett.

Hamis kép az a, hogy a honvédelemre nincs szükség

A haderő mindig is elengedhetetlen marad, bár jelenleg gyakran felvetődik a kérdés, hogy mi szükség van egyáltalán rá Magyarországon, és az a hamis kép alakult ki, hogy a honvédelem nem fontos ügy – mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter. Hende kiemelte: a történelemben legtöbbször nem látták előre a háborúk kitörését, és a biztonsági kockázatok mindig nagyon gyorsan alakulnak ki. Pénzügyi okokból és a politikai érdekek miatt a honvédelem alakítását nem mindig a célszerűség és az ésszerűség vezérelte, ezért a haderő jelenleg csak korlátozottan képes megfelelni az alkotmányban foglalt feladatainak – mondta. Mint kijelentette, a kormány növeli a honvédelmi kiadásokat az új költségvetésben, életpályamodellt dolgoz ki a katonáknak, és növeli az önkéntes tartalékos erők létszámát is.

(MTI)