Nem olyan jó, hogy mindenki mindent kimondhat nyilvánosan

A politika nyelvéről beszélgetett a Szabad Emberek Magyarországért szerda esti rendezvényén Nádasdy Ádám, Kálmán László és Parti Nagy Lajos. A nyelvészek és az író az alaptörvény egy mondatát is elemezték, de terítékre került a szélsőjobb beszédmódja is.

Taps fogadta Nádasdy Ádám és Kálmán László nyelvészeket és Parti Nagy Lajos írót, amikor beléptek a Sirály alagsori termébe. A Szema estjén a politika nyelvezete volt terítéken, erről mondta el Kálmán, a moderátor indításként, hogy teljesen különleges értelemben vett nyelv. Parti Nagy Lajos erre úgy reagált, hogy ugyan eltérő a hatvanas-hetvenes vagy a kilencvenes évek és napjaink politikai nyelvezete, mégis úgy érzi, az közös, hogy sokszor köszönő viszonyban sincs azzal, amit a nyelvhasználó gondol. Az író szerint az elmúlt tíz évben, „de főleg egy éve” elterjedt az, „hogy szúrós szemű urak ugyanazt mondják minden kérdésre, hogy átmenjen a message a magyarságba”.

Parti Nagy szerint a „posztfeudális társadalmakban rém nagy kultusza van ennek a címleplező magamutogatásnak”. Nádasdy Ádám felvetésére, miszerint így beszél egy iskolaigazgató is, és hogy végső soron egy politikusnak is ugyanúgy el kell adnia magát, mint egy gyorsétteremláncnak a hamburgert, az író úgy felelt, hogy ez akkor egészséges, ha a közbeszédben paritás van. Szerinte ma nincs, és így kizárólag az egyik oldal nyelvhasználata szivárog le. Példaként azt hozta fel, hogy azelőtt, mielőtt „kitalálták volna, hogy minden féllábút vissza kell vezetni a munka világába, a munka világa szóösszetétel nem létezett”. Beszélt arról is, hogy a hatalom a sérelmeit a szótáron bosszulja meg, de az író szerint ez nem sikerülhet, bár szerinte a polgár szó már teljesen szalonképtelen lett és most „az emberek” kifejezés van soron.

Nádasdy Ádám arra emlékezett vissza a beszélgetés során, hogy a politika szó alatt a nyolcvanas évek végén tulajdonképpen az MSZMP-t értették. Inkább ezt használták a „párt” szó helyett – érvel Nádasdy, aki saját bevallása szerint a közelmúltban újra elkezdte használni a párt szót, a jelenlegi miniszterelnököt pedig vezérnek nevezi.

Terítékre került az új alaptörvénynek egy mondata is, mégpedig ez: „Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet”. Nádasdy szerint semmi baj nincs ezzel a mondattal, Parti Nagy szerint tartalmilag valóban nem kifogásolható a mondat, de olyan konzervatív politikai emelkedettség árad belőle, amely hamis és az ízlését bántja. Kálmán László szerint már a „valljuk” szó is furcsa, Parti Nagyot pedig a többesszám zavarja, mert szerinte azt sugallja, hogy „a mondattal egyet nem értő labanc honfitársaink is majd meglesznek valahogy”.

Szóba került a szélsőjobboldal és annak nyelvezete is. Parti Nagy szerint egyedül a „nácik nyelve nem változott meg a parlamentbe kerülésük után”, Nádasdy szerint ennek az lehet az oka, hogy a radikálisok valószínűleg feladatuknak érzik, hogy nekik kell leszámolniuk a semmitmondó habosítással, az író úgy látja ugyanakkor, hogy ez a lehető legmocskosabban sikerült, majd ennek kapcsán hozzátette: az nem olyan jó, hogy mindenki mindent kimondhat nyilvánosan. Ismert: Parti Nagy egy videoüzenetben azt mondta, azért fontos a március 15-i, sajtószabadságért tartott tüntetésen részt venni, sőt ehhez „a nevét, az arcát, a telefonszámát és a véleményét” adni, hogy „saját személyükben demonstráljanak az ellen, hogy a más véleményükért kirúghatják őket, a más véleményükért pénzt vonnak el az általuk vezetett intézményért, vagy a más véleményükért hecckampány érje őket”.