„Már látom is magam előtt a Magyar Nemzet címlapját: Botrány a Republikon Intézet konferenciáján.” E szavakkal nyitotta a liberalizmus jelenét, múltját, jövőjét boncolgató rendezvényt Czeglédi Zoltán, a cég vezetője, hozzátéve, hogy a balhét a „rock ’n roll szekciónak” kell biztosítania, mert például Hodosán Rózától nehezen várható el a stagediving. Abban egyébként semmi rendkívülit nem találtunk volna, ahogy Hajós András, Czutor Zoltán és Erdélyi Superman Zsolt beszélgetése során sem bukkant fel semmi felforgató.
Géppuskaszáj
Hogy ez annak köszönhető, hogy például Erdei a délelőtti órákban saját bevallása szerint nem egy géppuskaszájú fiú, vagy annak, hogy Hajós András szerint az ilyen beszélgetések nem jók semmire, és különben is halálosan unja őket, hiszen 1987-ben már kibeszélte ezeket a témákat egyetemistaként egy sör fölött, nem tudni: mindenesetre oda is eljutottak, hogy ők tulajdonképpen nem is tartják magukat liberálisnak. Bevallottan csak közhelyekre futotta a részükről: Czutor például e felvezetéssel kezdett abba a gondolamenetbe, hogy az rendben van, hogy a kormány nem akar diplomákat szórni, de a meglátása szerint a testnevelés sem feltétlenül arra van, hogy olimpikonok ezreit nevelje ki, hanem jellemformáló hatása is van, ahogy a kultúrának is. De a Belmondo frontembere szerint ma a gondolkodó emberek ellehetetlenítése folyik azzal az állítólag goebbelsi gondolattal, mely egy Heaven Street Seven-dalban is felfedezhető, hogy „Menten fegyverhez nyúlok, ha meghallom a kultúra szót”.
Superman pedig ugyan elítélte a közhelyek uralmát, de komolynak szánt megjegyzései között kettő olyat is mondott, amit nem nevezhetünk éppen eredetinek. Az egyik ilyen az volt, hogy Magyarországon sosincs semmi, mindig csak volt és/vagy lesz. A másik pedig az volt, hogy a pártok és döntéshozók olyan sok marhaságot mondtak, hogy mindenki le is szokott arról, hogy gondolkodjon. Elmondta azt is, hogy ma egy toleranciakampány közel sem biztos, hogy működne, nem sokkal később pedig arról beszélt, hogy aki szerint nem jó ötlet, hogy a cimbalom legyen a kétszázason, annak közösségileg lehet megmondani, hogy ő tufa.
Megoldásfüggők vagyunk
Hajós András pedig úgy értékelte a kormány egy évét, hogy nem aljas diktatúra uralkodik, hanem poros kis vidéki váteszek ügyetlenkedése, és ez rosszabb, mint a jéghideg profizmus. De magáról a beszélgetésről sem volt túl jó véleménnyel: „okoskodunk, elszörnyülködünk, és ez az egész nem vezet sehova”. Szerinte maga a panelbeszélgetés is olyan, hogy vagy egy akarnok, frusztrált szörnyeteg végigveri a tervezett témákat a vendégeken, vagy parttalan szétfolyás és mindenről beszélés van, később pedig jönnek azok, akik ezt elmondják jobb kosztümben. „Még a Fialának se vagyunk radikálisak” – közölte a frontember arra utalva, hogy a rádiós vezető itt visszalépett korábban levett papucsába, és elhagyta a termet. – Megoldásfüggők vagyunk – folytatta Hajós, aki a lassú, kis vektorú hétköznapiságot hiányolta, és megjegyezte, hogy halálosan ideges a rendvédelmi dolgozók tüntetésétől, Superman pedig afelett kesergett, hogy a tisztelt szavazótábor megint bedőlt annak, hogy jön valaki, aki egyik kezével villámokat szór, másikkal gumicukrot oszt. Az is egy megoldás, hogy ne legyen semmi, mert úgy sincs semmi – foglalta össze a beszélgetést Czutor, még ha nem is ez volt a szándéka.
Horn a tüntin
A Horn Gábor, Hodosán Róza, Gavra Gábor, Kákosy Csaba fémjelezte második felvonás következett, amelyből megtudhattuk, hogy az egykori koalíciós államtitkárnak tetszik, hogy a kormány például hozzá mert nyúlni a rendvédelmi dolgozók nyugdíjához, és hogy szerinte Orbán Viktornak – Gyurcsány Ferenccel ellentétben – vannak társadalmi víziói. De Horn úgy látja, hogy a kormányzás előremutató jelei ellenére a fortélyos félelemre épít, ami a legrosszabb, ami csak történhet, de szerinte éppen ezért azok fogják majd megbuktatni, akik nem szeretnek félni, szabad választáson méghozzá. Majd kijelentette: az ócska, vacak szoclib kormányoktól, azaz tőlük legalább nem kell félni. Az egykori szabad demokrata megjegyezte: ott volt a Gyöngyöspata ügyében szervezett, Belügyminisztérium előtt megtartott „tüntin”, amelyre a szavai szerint a toleráns magyar társadalomból kétszázan tudtak eljönni. Felidézte, hogy kijött közéjük Pintér Sándor, majd belegondolt: mi lett volna a sorsuk, ha ők is így tesznek 2006-ban. Horn szerint nem maradtak volna életben.
A politikus szerint a legnagyobb baj az oktatásban van, ahol alsó szinteken szegregáció, középszinten janicsárképzés, felsőbb szinteken pedig a saját elit képzése zajlik, amelyik létrehozhat egy rendies világot. Horn szerint ugyan már lassan Antall József is liberális lesz, de az ő kormányzása alatt is hasonló ócska, rendies világot akartak építeni. Ezt lassan elfelejtjük – mondta Horn és csatlakozott hozzá Hodosán Róza is. Az SZDSZ egykori politikusa saját bevallása szerint azt hitte, hogy 1989-ben végleg elveszítettük azt a konzervatív, rendies Magyarországot, amit most vél visszatérni, sőt egyenesen betüremkedni az élet minden szegmensébe. Az oktatás területén maradt ő is: szerinte az előkészítő osztályba íratni gyerekeket megbélyegző lehet, ahogy a buktatás is, és Hodosán szerint innen már csak egy lépés, hogy a bűnözők kategóriájába kerüljenek, amit később csak fokoz az elzárás és a három csapás.
Kákosy Csaba szerint államkapitalizmus alakult ki abból a nagy és gyenge államból, ami a szocialisták és a szabad demokraták harca eredményeképpen létrejött. A második Gyurcsány-kormány minisztere szerint sérült a magántulajdon szentsége is, példaként a vörösiszap-katasztrófa idején hírhedtté vált Mal Zrt. „államosítását” említette, legsúlyosabb bűnnek ő a magánnyugdíjpénztárak szétverését tartja. Gavra Gábor is hasonlóan látja, ő még annyit tett ehhez hozzá, hogy nem ma kezdődött az, hogy ahol az államnak jelen kell lennie – Gyöngyöspatát említette –, ott ma sincs változás. Ennek voltak jelei 2006 őszén itt a környéken – utalt az öt évvel ezelőtti véres, Deák téri tömegoszlatásra a Hírszerző főszerkesztője, aki szerint veszélyes lehet, hogy a paramilitáris alakulatokkal nem tud mit kezdeni a kormány, és az egyenruhásokkal is összerúgja a port. Úgy látja, hogy a 2014-es választások tétje nem az, hogy ki nyer, hanem hogy kialakul-e egy nemzeti centrum, amely biztosítja egy olyan közeg létrejöttét, hogy azoknak se kelljen idegennek érezniük magukat az országban, akik nem az aktuális kormánypártra szavaztak.
Farkaskiáltás helyett érvek
Az elemzők paneljében kevesebb volt a félelem és a reszketés a rendies világtól, és a putyinizmus magyar változatáról mind Török Gábor, mind Magyar Kornélia, mind Mráz Ágoston Sámuel úgy vélekedett, hogy messze vannak. Sőt: Török Gábor megjegyezte azt is, hogy attól, ha valami nem tetszik, nem kell egyből antidemokratikusnak bélyegezni azt. A politológus szerint sokkal hangsúlyosabb kritikát lehet megfogalmazni így, igaz, ehhez érvek is kellenek, nemcsak farkaskiáltás. Az ellenzéki esélyekről szólva megjegyezte, hogy ugyan jelen pillanatban rendkívül aszimmetrikus a politikai helyzet, és ez lehet kedvező a Fidesznek, de ez azért túlzottan meg is nyugtathatja a kormánypártokat, valamint arra is emlékeztetett, hogy úgy nyert a Fidesz 1998-ban, hogy 1994-ben annyi képviselője volt, mint ma az LMP-nek. A szocialisták teljesítményéről úgy vélekedett, siker az, hogy megállt népszerűségük eróziója, a liberálisok helyzetét viszont úgy érzékelte, túl sok kis párt verseng azért a bizonyos 10 százaléknyi magyar liberálisért, akiket axiómaszerűen emlegetnek már egy ideje a magyar politikában.
Magyar Kornélia szerint ez lehet akár 20 százalék is, ő szavazna is egy ilyen liberális pártra, de meglátása szerint, ha ma egy párt felvállalná ezt a jelzőt, egészen biztosan nem lenne sikeres. A Progresszív Intézet vezetője szerint Őszöd és az államháztartási hiány olyan feszültséget szült, ami felborította a politikai viszonyokat, és hosszú időre erodálta magát a baloldali establishmentet, annyira, hogy az SZDSZ-ről mint politikai szereplőről szerinte nem is érdemes beszélni. Viszont óriási kudarcnak tartja az Orbán-kormány részéről azt, hogy egymillió szavazót a pénztárcák érintése nélkül, egy ethosszal kapcsolatos ellenérzés miatt veszítettek el, ami szerinte nem volt szükségszerű. Ilyen ki nem kényszerített hibának tartja például a médiatörvényt.
Mráz Ágoston Sámuel viszont természetes kopásról beszél a kormány egyéves teljesítménye kapcsán, hozzátéve, hogy a Nézőpont Intézet mérései szerint „most vasárnap” ismét meglenne a Fidesz–KDNP kétharmada. Az elemző szerint ennek köszönhető a kormánypártok kifelé sugárzott vasfegyelme, valamint annak, hogy nem kell még lelkileg feldolgozniuk azt a szituációt, amely akkor következik be, ha radikálisan más eredményt mérnek a közvélemény-kutatók, mint amilyen a megválasztásukat tükrözi.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
