Óriási a tét: a Bahamákat vagy egy kötvényt választunk?

Elsősorban nem az állami újraelosztás nagyságát, hanem minőségének megváltoztatását sürgették a Magyar Közgazdasági Társaság által szerdán szervezett konferencia előadói. A szakértők rámutattak arra is, hogy a jövőben egyre többet kell majd az egészségügyre költeni, miközben valahogyan meg kellene állítani a népesség fogyását, valamint gátat kellene szabni az állam további eladósodásának is.

Meglehetősen távoli aspektusból kezdte el megvilágítani az állami újraelosztás lehetséges mértékét Szakolczai György közgazdász. Elsőként rámutatott arra, hogy az emberiség ismert történelmében egyedülálló jelenség az, hogy Kelet-Közép-Európában csökken a népesség száma, és a fejlődő országokban is egyre inkább a lassulás figyelhető meg. „A csökkenő népesség a legsúlyosabb gazdasági kérdéseket veti föl, és alapvető érdekünk, hogy ezt lefékezzük, vagy pedig megfordítsuk.” A szakértő a csökkenés mellett a másik súlyos problémának az elöregedést nevezte meg, amely az egészségügyi kiadások rohamos növekedéséhez vezettek. Példaként említette, hogy a 85 éves korosztály egészségügyi kiadásai hatszor nagyobbak, mint a húsz évvel fiatalabbaké. Ezzel párhuzamosan egyre kevesebben dolgoznak egyre kevesebbet, a szórakozásra fordított idő pedig egyre csak növekszik – tette hozzá Szakolczai.

Az újraelosztás bővülése megállíthatatlan?

Ha a kiadások világszerte ilyen mértékben növekednek, akkor az újraelosztás bővülése megállíthatatlan – mutatott rá a közgazdász. Szakolczai szerint ha egy ország valamilyen szolgáltatást már biztosított, akkor azt nagyon nehéz elvenni. Véleménye szerint a kiút az lehet, ha a mostani és a jövőbeli generáció már életében gondoskodik többek között az időskori egészségügyi ellátásának az anyagi biztosításáról. A közgazdász végezetül felidézte, hogy évekkel ezelőtt diákjainak azt a kérdést tette föl: ha egy párhetes bahamai nyaralást, vagy pedig egy hatvan évre szóló egészségügyi kötvényt kínálnának föl nekik, akkor melyiket választanák? Szakolczai elmondta, hogy a többség a válság előtt még a Bahamákra szavazott, míg mostanra inkább a kötvény felé mozdultak el a hallgatók.

A jobboldal igyekszik féken tartani az elburjánzást

Alapvetően kontextusfüggő az újraelosztás mértékének a helyes arányáról beszélni, de az biztos, hogy nálunk több, mint amennyinek lennie kéne, és ráadásul a struktúrája is rossz – mondta el Csaba László egyetemi tanár. Rámutatott arra, hogy a 19. század óta az állam nőttön nő, amit a szocialisták alapvetően jónak, míg mások rémálomnak tartanak. Nyugat-Európában a baloldal az állam növelésére törekszik, míg a jobboldal igyekszik azt féken tartani – tette hozzá. A jobboldal hozzáállása kapcsán megemlítette Washington példáját, amely város szerinte direkt olyan helyre épült, ahol egész évben kellemetlen az időjárás, és ezért a polgárok nem is kívánkoznak feléje.

Csaba szerint bár az 1970-es évek óta folyamatosan az állam csökkentésére törekedtek, ez teljes kudarccal járt. Szerinte az újraelosztás helyes mértékének megtalálása kapcsán a velünk egy fejlettségi szinten lévő országokban érdemes körülnézni. A közgazdász rámutatott arra, hogy az elmúlt 35 évben jelentős előretörést elkönyvelő államokban az újraelosztás mértéke a GDP 35 százaléka volt átlagosan. Csaba szólt arról is, hogy természetesen vannak olyan országok is, ahol nagyon magas az újraelosztás, és ennek ellenére a világ élvonalába tartoznak. A professzor ezek között említette a skandináv államokat, de azokban az országokban a magas újraelosztás mellé erős jogbiztonság, átláthatóság és kiszámíthatóság is érvényesül.

Mi lesz az inaktívakkal?

Magyarországon nem kell tovább növelni az újraelosztás mértékét, mivel az már így is eléri a GDP 49 százalékát – tette hozzá. „Az állami kiadásokat kell csökkenteni, nem az adót”. Csaba úgy látja, hogy a következő években 5-7 százalékkal kéne csökkenteni az újraelosztást, de szerinte ennél jelentősebb csökkentést nem lehet elérni. A szakember az egyik legfőbb problémának a hatalmas inaktív réteget tekinti, amit nagyon nehéz munkára fogni, de a jelentős visszafogás ellenére nem lehet éhen halni hagyni őket. „Megtakarítások nélkül nem lehet csökkenteni az újraelosztás nagyságát.”

Hazánk 2000 óta növelte az adócentralizációt a hasonló fejlettségű országokhoz képest, amely jelenség az újraelosztás területén is megfigyelhető – hangsúlyozta Haraszti Katalin, a volt Pénzügyminisztérium egykori főosztályvezetője. Szólt arról is, hogy emellett az állami beruházások aránya 2006-ban még 4,4 százalék volt a GDP-hez képest, míg ez 2010-re 3,2 százalékra csökkent. Tarthatatlannak nevezte azt a helyzetet, hogy az egészségügyi kiadások a régiós átlag alatt találhatók, amelyen mindenképpen változtatni kell a következő években. Haraszti szerint a szociális ellátások jóval magasabbak, mint a szomszédos országokban, de ennek lefaragását csak a foglalkoztatottság növelésével lehet elérni, amely a jelenlegi helyzetben állami intervenció nélkül elképzelhetetlen.

Mindent elnyom az államadósság

Az újraelosztás mértékének a növekedése világjelenség, mivel egyre bonyolultabb társadalomban élünk, és sok olyan ágazat van, ahol egyszerűen nem növelhető a termelékenység – hangsúlyozta Lóránt Károly. A szakértő szerint a régi családmodell felbomlása is az állam szerepének a bővülését hozta magával, mivel így a gyerekeket különféle intézményekbe kell járatni, és az idősekről is más gondoskodik. „A kormányzati kiadások mérete és a gazdasági növekedés között nincs összefüggés”. Véleménye szerint az egyik legfőbb probléma, hogy 2000 óta nemcsak Magyarországon, hanem máshol is jelentősen növekedett az államadósság és a jövedelmi különbségek is. Lóránt úgy látja, hogy nem fog működni az a gazdasági modell, miszerint az adócsökkentés és a kisebb állam révén beindul a gazdasági növekedés, mert az alapvetően a külső konjunktúrától függ.