A rendszerváltást követően megválasztott negyedik köztársasági elnöknek nehéz feladata van, mert a kétharmados többséggel rendelkező, politikusként általa is támogatott kormány mellett kell ellátnia az államfői feladatokat. Ennek a szerepnek nincs igazi elő- vagy példaképe, ahogy a demokratikusan megválasztott, világos felhatalmazású egységes kétharmadnak sincs. Az alábbiakban Schmitt Pál első, szerepkereső hivatali évét Göncz Árpád második, a Horn-kormányt támogató időszakához hasonlítják.
A vizsgálat során három hasonlóságot és egy fontos különbséget találtak a két államfő között. A második ciklusát megkezdő Göncz Árpád és Schmitt Pál megválasztása, karrierútja és kormányhoz való viszonya (vétók, politikai autonómia hiánya) nagyon hasonló: az államfő politikai, közjogi aktivitása a rendelkezésére álló eszközök használatát tekintve újra minimális.
Ugyanakkor alapvető különbség, hogy a fáradhatatlan Schmitt – Gönczcel, az 1995-re már tapasztalt államfővel szemben – nem tudta még kialakítani világos szerepét. Ugyan Schmitt és második ciklusában Göncz is elsősorban protokolláris-formális funkciót töltött be, különbség azonban, hogy Göncz sokkal aktívabb külpolitikai szereplőként jelent meg a nyilvánosságban.
Beszédes, hogy ugyan megválasztása utáni „programbeszédében” kijelölt a számára fontos témákat (a magyar nyelv védelme, sport és egészséges életmód népszerűsítése, tanulás ügyének elősegítése), s országjárása során igyekezett ezekre mindig felhívni a figyelmet, ugyanakkor egyik témában sem exponálta magát hangsúlyosan.
(Nézőpont Intézet)

Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.