Már a beléptetésnél világossá vált, a biztonságunkat kesztyűs kézzel ugyan, de poroszos alapossággal garantálják a Belügyminisztérium őrei. A négy szakmai szervezet (magánnyomozói szakmai kamara, Rendőrtiszti Főiskola, rendészettudományi társaság, Rendőrség Tudományos Társaság) által megálmodott, biztonságról szóló konferencia ebédszünetében azért kiderült, egy táska mélyén lapuló bicska felett még a detektoros kereső elektromos szeme is átsiklott. Akár erre a tényre is reflektálhatott volna Janza Frigyes levezető elnök megnyitója: még nem vagyunk jók, de tudjuk, merre kell mennünk, és ez már egy óriási dolog.
Sajnálatos „csillaghullással” indult a konferencia: Bánki Erik sport- és turizmus bizottsági elnök és Hatala József országos rendőrfőkapitány nem tudta tiszteletét tenni, a szakmai színvonal ettől függetlenül garantáltnak tűnt.
Ki biztosítson, és hol?
A Budaházy-féle „hídfoglalás” óta elképesztően elszaporodott azon rendezvénybejelentések száma, melyet nem szabályoz a gyülekezési törvény – nyitotta meg az előadások sorát Kalmár Tamás, a BRFK főosztályvezetője. 2003 és 2010 között ez a szám megötszöröződött. Úgy vélte, a közterület fogalmát újra kellene fogalmazni Magyarországon. Franciaországot hozta példakánt, ahol az állami intézmények többsége kikerült a közterület meghatározás alól, nem lehet gyülekezni annak környékén. Tarthatatlannak nevezte, hogy egy évre előre vagy akár három nappal az esemény előtt be lehet jelenteni több tíz-, százezres rendezvényeket. „A 2013-as Meleg Méltóság Menetét például pár nappal az idei rendezvényt követően bejelentették, de mi van, ha az útvonalon jövőre éppen felbontás lesz, és el kell azt terelni?” – hangzott jogosan a kérdés.
Kalmár nem engedné többé, hogy előbbi rendezvényeket képzetlen rendfenntartók biztosítsák: komolyabb biztonsági szolgálatot vagy a rendőrséget bízná meg ezzel a feladattal. A jogi anomáliák közé sorolta, hogy egy állami megemlékezés a gyülekezési törvény kategóriája alá tartozzon, hiszen utóbbi magánszemély által bejelentett rendezvényre vonatkozik, tehát egy ember vonható felelősségre például egy augusztus 20-i tűzijáték biztonsági kockázatai okán. Ehhez Janza Frigyes annyit tett hozzá: a 2006-os, halálos áldozatokat követelő augusztus 20-i ünnepséggel kapcsolatban az ombudsmani jelentés megfogalmazta: a rendőrségnek ugyan nem volt felhatalmazása, hogy fellépjen, a vihar idején, az alkotmány alapján azonban ezt mégis meg kellett volna tennie.
Kimennek az utcára, hogy összeverjék őket
Az egyik legnagyobb probléma az emberek hibás szabadságértelmezése, sokan úgy vannak vele, hogy annak nevében mindenki azt csinál, amit éppen helyesnek gondol – szögezte le Végh József kriminálpszichológus. Fontos lenne, hogy a demonstrálók képesek legyenek megőrizni identitástudatukat. A feszültség levezetése sokak szerint abból áll, hogy kéthetente kimennek az utcára és alaposan megveretik magukat. Ők azok, akik – olykor piros-fehér, zöld-fehér, lila-fehér sálban – beszivárognak a tömegbe. Sokuk azért generálja az erőszakot, hogy áldozattá váljon. „Lehet, hogy keményen hangzik majd, de amíg a rendőrség nem veri össze egyszer ezeket az erőszakos »beszivárgókat«, addig nem fogja megtanulni, hogyan kell feloszlatni egy törni-zúzni vágyó csoportot” – jelentette ki Végh József. Ha viszont nem kezelik megfelelően ezeket a demonstrációkat, akkor mindenki megkapja a magáét: a balhézók az erőszakot, a rendőrség és a média a balhét. Egyedül a demokrácia „jár rosszul”.
A biztonság a mai Magyarországon elsősorban anyagi kérdés – fejtette ki Baranyai József rendőr ezredes a rendőrség és a rendezvényszervezők közti együttműködésről szóló előadásában. Szinte utalnia sem kellett rá, de az engedélyeztetési eljárások és az előzetes biztonságtechnikai ellenőrzés problémaköre több bírósági eljárás alapjaként szolgál, ezek közé tartozik például a West-Balkán per is. Ezeket a jogi tételeket sorra veszi többek között a gyülekezési törvény és egy 2011-es kormányrendelet is, így megfogható szabályozásokról beszélünk – hangzott el.
Biztonságiak váltották a rendőröket
A 2010-es Újpest–Ferencváros (6–0), illetve az Újpest–Videoton mérkőzés képkockái a parancsnoki szintek harmonikus működését voltak hivatottak szemléltetni. Az első mérkőzés arra hozott példát, amikor a rendőrsorfalat váltotta fel a biztonsági szolgálat, a másodikon pedig ennek ellenkezője történt. A lényeg, hogy mindkét esetben az erőszak fokára reagáltak megfelelően a rendfenntartók: felosztották a feladatokat, és amikor a rendezők már nem tudták biztosítani a rendet, a biztonsági szolgálat vezetője volt az, aki segítségül hívta a hatóságot. Ebben az esetben mind a rendező gárdát, mind a rendőröket alaposan felkészítették, a parancsnoki együttműködés pedig megfelelő volt.
„Voltam olyan sporteseményen a határokon túl, ahol 65 ezer szurkolóra 600 rendező és nagyjából száz rendőr vigyázott. Itthon egy Ferencváros–Újpest derbin, ahol nyolcezren voltak, 1200 rendőrt kellett kivezényelnünk. A rendezők hatáskörének kibővítése és munkájuk hatékonyságának biztosítása elsőrangú feladat, biztos vagyok benne, hogy követhető és követendő is a külföldi példa” – szögezte le Baranyi József.
Maximum köszönni tudnak a biztonságiak
Zilai Sándor volt K-1 világbajnok jelenleg egy biztonsági céget vezet, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a piacon megjelenő vállalkozások sokszor egymással acsarkodnak ahelyett, hogy megtűrnék egymást, netán olykor együttműködnének. – Futószalagon gyártják a biztonsági őröket, sokan közülük a köszönésen túl másra nem is nagyon képesek – erősítette meg a hallgatóság félelmeit Zilai. Úgy vélte, összefogás híján nincs esély az előrelépésre, a szórakozóhelyek, koncertek, fesztiválok megfelelő biztosítására.
A sportesemények biztosításával kapcsolatosan talán Kabók József, a Magyar Labdarúgó Szövetség biztonsági szakreferense tette a legfontosabb megjegyzést: a sportrendezvények biztonsági kérdései elsősorban rendészetiek, nem a rendőrségnek kell azokat megoldania. A létesítmények infrastrukturális állapotát előzetesen fel kell mérni (emlékezhetünk, hogy az újpesti stadion 2001-es „átalakítását” nem a munkagépek, hanem a Ferencváros-szurkolók kezdték el – a szerk.). A kiürítési terv figyelmen kívül hagyásának mintapéldája volt az a fotó, melyen egy lakattal lezárt, összeláncolt vészkijáratot láthattunk: ezen az ajtón mintegy 800 embernek kellett volna elhagynia a csarnokot vészhelyzet esetén – húzta alá Kabók. Egy hazai kosárlabda mérkőzésen készített fotóra mutatva elmondta: a szektorban, mely 223 ember befogadására alkalmas, több mint 700-an vannak. A szabályos ruhaátvizsgálást követően tehát arra is figyelni kell, hogyan helyezzük el a tömeget a létesítményekben.
Ne legyen több West-Balkán
– Aki nem tartja be az idevonatkozó szabályokat, az minden pillanatban egy West-Balkán-szintű tragédia megismétlődésének ad teret – hangsúlyozta a szakember, és hozzátette: a 2011. szeptember 11-i Újpest–Ferencváros mérkőzés mérföldkő a sportrendezvények biztosításában. Azóta egyetlen rendbontás sem volt a hazai létesítményekben.
Ha felvette volna a mellényt, életben marad
A védett személyek világába Podoski Gábor beszámolóján keresztül vezetett az út, a „szaftosabb” információmorzsák viszont az ebédlőasztalnál hulltak le. A korábban a Köztársasági Őrezredben is szolgáló rendőrtiszt kifejtette: Jichak Rabin izraeli államfő tovább élhetett volna, ha felveszi a golyóálló mellényt 1995-ben. Tolmácsolásában láthattunk videót a Károly herceg elleni merénylet elkövetésekor hibát hibára halmozó testőrökről és rendőrökről, azt azonban leszögezte, ha egy magánszemély kér védelmet az arra szakosodott cégtől, vastag pénztárcával kell rendelkeznie.
A profit kell, nem a biztonság
A Cozma-gyilkosság hatalmas felháborodást keltett az egész országban, többek között ennek az esetnek a kapcsán vetődött fel a „három csapás” néven ismert törvény megfogalmazásának lehetősége – magyarázta Nagy László, az Országos Kriminalisztikai Intézet (OKRI) munkatársa. A kutató elmondta, a szórakozóhelyek erőszakos kriminalitási helyzetének vizsgálatakor szakemberekkel folytattak kerekasztal-beszélgetést. Kifejtették, a profitmaximalizálás miatt a rendezvényszervezők, tulajdonosok kevesebb figyelmet fordítanak a biztonságra, emellett viszont a bulik is később kezdődnek, és résztvevőik is egyre fiatalabbak. A megfelelő élményszerzésnek ma már szerves részét képezi a nagy mennyiségű alkoholfogyasztás és a drog. A szórakozóhelyek tulajdonosai sokszor nem látják szívesen a rendőrséget, nehogy azok elijesszék a potenciális vendégeket.
A kutatásból az is kiderült, hogy a középiskolások és egyetemisták 22 százaléka minden hétvégén jár éjszakai szórakozóhelyre, 35 százalékuk pedig havonta egy-két alkalommal. A megkérdezettek negyede volt már szemtanúja erőszakos cselekményeknek a buliban, ennél jóval érdekesebb, hogy a kutatásban részt vevők fele szerint nem változott a biztonsági helyzet a West-Balkán-tragédia óta. A legtöbben viszont úgy gondolják, hogy a jobb családi nevelés vagy a magasabb életszínvonal vissza tudná szorítani az erőszakos cselekmények számát.
