„1981-ben 15 éves voltam, emlékszem a szomorú eseményekre. Az osztályfőnöki órán külön értelmezték számunkra, hogyan lehetséges, hogy egy szocialista országban hadiállapotot vezetnek be.” Navracsics Tibor a Gyertyák a szabadságért nevet viselő konferencia nyitóbeszédében hangsúlyozta: 1956-ot egy lezárt eseményként tudatosították az akkori fiatalokban, a ’81-es szovjet bevonulás már más kategória.
A lengyelországi hadiállapot kihirdetésének 30. évfordulójára a Terror Házában emlékezett meg a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium tárcavezetője, miután levetítették az 1981-ben lezajlott eseményekről készült rövidfilmet. Elmondta, az önszerveződő lengyel szakszervezetekről, a kenyérért verekedő emberekről érkező képek megfogták az embereket Magyarországon. „Különös ajándéka a sorsnak, hogy 2011-ben a 30. évfordulóját ünnepelhetjük az eseményeknek. Az adventi időszakban immár nemcsak az évet összegezhetjük, de a múltat is. Amit a magyarok tettek 1956-ban és a lengyelek 1981-ben, bizonyítja, ez a két nép nem ajándékba kapta a demokráciát. Ez az, ami egy ezeréves barátságnak újabb és újabb dimenziókat adhat.”
„A film alatt többször is láthattuk a Szolidaritás kis lobogóját. Ugyan nem azt a zászlót, de egy ahhoz hasonlót szeretnék most átadni Navracsics miniszter úrnak” – kezdte kedves gesztussal Krzysztof Kwiatkowski korábbi lengyel igazságügy miniszter. A Magyar Köztársaság Érdemrendjének középkeresztjét is elnyerő lengyel politikus elmondta, hazájában is komoly figyelem övezi a mai rendezvényt.
Tízezer embert ítéltek el
Hogyan is kellene elszámolni a 80-as évek igazságügyi helyzetével? – tette fel a kérdést. Sajnálatos módon Kelet-Európában a politika abszolút beleszólást élvezett az igazságszolgáltatásba. 1990-ben a lengyel parlament ötezer ügyészt mentett fel, zömében olyanokat, akik az előző rezsim szolgálatában kényszerítettek ki ítéleteket politikai foglyokkal szemben. Olyan szakemberek kerültek helyükre, akik nem „szolgáltak” korábban. Egyszerű állampolgárok is benyújthattak javaslatokat az ügyészekkel szemben lezajló vizsgálatok során, amelyek a demokrácia szabályai szerint zajlottak le. A korábbi bírák esetében fordítva történt a dolog: minden bírót behívtak a bíróságra, sokan viszont folytathatták a munkát. Ahol csoportos politikai pereket vezettek le az ítélkezők – és a Szolidaritás mintegy tízezer tagja ellen hoztak ítéletet –, minden esetben külön vizsgálatot folytattunk le – emlékezett vissza a volt tárcavezető. Ha nem volt bizonyítható a vád, nem koncepciós ítéletek születtek, mint korábban, hanem felmentették az érintetteket.
1981 előtt nem volt automatikus verifikációja a bíráknak. Lassan kiderült, hogy a politikai pereket levezető bírókat legtöbbször kiközösítették maguk közül a kollégák, az összetartás tehát nem hiányzott. Azok az ügyészek, bírák, akik ártatlannak bizonyultak, összesen egymilliárd zloty kártérítést kaptak, ez majd 300 millió euró – emelte ki Kwiatkowski. Az elhunytak helyett a családok is felvehették a megítélt összeget.
Még nincs vége
Vita folyik arról, hogy szimbolikus értelemben megtörtént-e a kommunista funkcionáriusok felelősségre vonása. Rendőröket is érint a vizsgálat, sok esetben még nem zárultak le a perek, vannak több évtizede zajló eljárások. Ide tartozik Jaruzelski tábornok pere is, aki 1981-ben bejelentette a hadiállapotot Lengyelországban – mondta a politikus, de hozzátette: a lengyelek nem kívánják 80 éves emberek bebörtönzését. Itt nem is ez a lényeg, hanem a demokratikus módon történő felelősségre vonás – húzta alá. Nem pártolom a román módszert, amikor a nép maga szolgáltatott igazságot a diktátorral szemben, én a jogi utat szeretném választani – zárta Krzysztof Kwiatkowski.
„Jaruzelski a kisebbik rosszat választotta”
Amikor Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja 1981-ben hivatalos látogatást tett az NDK-ban, az embereket otthonaikba kényszerítették, a fiatalokat pedig gyorsan behívták tartalékosnak, nehogy üdvözölhessék a politikust. Schmidt ennek ellenére ellátogatott a szomszédos szocialista köztársaságba. Eközben hirdették ki Lengyelországban a hadiállapotot – adott történelmi visszatekintést Schmidt Mária, a Terror Háza történész-főigazgatója. Mindezek ellenére a politikus Lengyelországban is látogatást tett, amit később beszédben is megmagyarázott. Jaruzelski a kisebbik rosszat választotta – idézett Helmut Schmidttől a főigazgató. Kijelentette: a lengyel helyzet felett sajnálkozó kancellár és a televíziós beszédben tiltakozó Ronald Reagan is tökéletesen tisztában volt a lengyel Szolidaritás beágyazottságával és a helyzet komolyságával.
Schmidt Mária Brezsnyevtől is idézett, aki úgy fogalmazott: a Szovjetunió megvédi Lengyelországot, nem engedhetik el a lengyeleket, és nem engedhetnek az ellenforradalomnak. Az SZKP főtitkára végül egy vasúti kocsiban egyezett meg Jaruzelskivel, hogy kihirdetik a hadiállapotot. Reagan karácsonyi nyilatkozatában kijelentette: „karanténba helyezi” a Kelet-Európát gyarmataként kezelő Szovjetuniót. A Jaruzelski-puccs 115 ember életébe került, és tízezrek ellen folytattak le politikai vizsgálatot – sorolta a történész. A Szolidaritást 50 millió dolláros segéllyel támogató Egyesült Államok a budapesti forradalomtól és prágai tavasztól eltérően ezúttal aktívan a lengyel nép mellé állt, és szembeszállt a hidegháborús ellenséggel – zárta Schmidt Mária.
