Ide vezethet az LMP és az MSZP javaslata

Szlovénia példája világosan mutatja, hogy mennyire veszélyes lehet az ország stabilitására nézve a teljesen arányos választási rendszer.

Mint ismert Zoran Jankovic kijelölt szlovén miniszterelnök kudarcot vallott a ljubljanai parlamentben: a szerdai, személyéről szóló szavazáson elvetették, hogy ő legyen az ország kormányfője. A ljubljanai polgármester csak 42 szavazatot kapott a 90 tagú nemzetgyűlésben, holott minimum 46 voksra lett volna szüksége.

A nemrég alapított Pozitív Szlovénia 28 mandátumot szerzett a decemberi választáson. Jankovic koalíciós együttműködésre kérte fel a Szociáldemokrata Pártot (10 mandátum), a Gregor Virant vezette Polgári Listát (8) és a Szlovén Nyugdíjasok Demokrata Pártját (6). Jankovic a szavazást megelőzően azt mondta, hogy a képviselőknek tiszteletben kell tartaniuk a választói akaratot, azaz neki joga van ahhoz, hogy kormányfő legyen.

A győztes nem tud kormányt alakítani

A szlovén példa mindenképpen jól mutatja, hogy a teljesen arányos választási rendszer kiélezett helyzetben milyen mértékben képes megbénítani a kormányalakítást. A december 4-i választáson hét párt, valamint a magyar és az olasz kisebbség egy-egy képviselője szerzett mandátumot. Mivel a győztes Pozitív Szlovénia 28,51, míg a második Szlovén Demokrata Párt 26,19 százalékot ért el, így az arányos rendszer miatt az első helyen végzett alakulat csak két mandátummal szerzett többet.

Az tény, hogy ebben a rendszerben a választói akarat teljes mértékben leképeződik, arról nem is beszélve, hogy délkeleti szomszédunkban négyszázalékos a bejutási küszöb, ami még kiegyensúlyozottabbá teszi a szisztémát. Most azonban, bár a rendszer a közel teljes arányosságot nyújtja, de a győztes képtelen a kormányalakításra, annak ellenére, hogy a választók őt hatalmazták föl az ország vezetésére.

Nálunk erős maradhat a kormány

A magyar választási rendszer átalakítása során az LMP az arányosság mellett tört lándzsát, és a szocialisták számára is szimpatikus lett volna a változások ilyen iránya. A korábbi magyar választási szisztéma egyik nagy előnyének tartották, hogy a győztes párt mindig képes volt annyi mandátumot szerezni, amellyel stabil többséget tudott teremteni a házon belül. Így elkerülhetőek voltak a mostani Szlovéniában látható helyzetek, és gyakori kormányválságok sem voltak jellemzőek.

Az újonnan elfogadott magyar szabályozás szerencsére továbbra is megőrzi a korábbi rendszer előnyét, miszerint a győztes párt szavazatarányához képest lényegesen több mandátumot szerez, amit csak erősít az egyfordulós lebonyolítás. A győztes helyzetét javíthatja, hogy az egyéni körzetekben, a mandátum megszerezéséhez nem szükséges szavazatokat is beszámítják majd a listás helyek kiosztásakor.

A hazai jogalkotók világosan látták, hogy az arányosság mellett a kormányozhatóság is érvényesítendő szempont a választások során, de természetesen a kisebb pártok sem szorulnak ki az Országgyűlésből. Ha Szlovéniában jobban törekednének a többségi szisztémára, akkor azzal nem sérülne a kisebb pártok bejutása, azonban a győztes erő lehetőséget kapna arra, hogy jóval simább módon foglalhassa el a kormányzati státuszt.