Vannak, akik az európai krízis előrehaladtával egyre inkább a politikai hatalom szempontjából közelítik a válságot. Közéjük tartozik Schöpflin György EP-képviselő (Fidesz) is, aki mindazonáltal a válság gazdasági vonzatát sem vitatta el. Véleménye szerint valamiféle paradigmaváltás közepén vagyunk, ahol a politikai egyesítés nélkül nem működhet a gazdasági egyesítés sem. „Az európai elitek elhanyagolták a politikai viszonyok fejlesztését, egyfajta legitimációdeficit alakult ki. Egyre több döntés kerül át a nemzetállamokból Brüsszelbe, az unió lassan de biztosan ily módon legitimálja a hatalmát. A válság politikai oldala ezzel együtt egyáltalán nem megoldott, a felvázolt mentőjavaslatok maximum rövid távon működőképesek.”
A meglepően szkeptikus hangnemet megütő politikus egy fontos tényre is felhívta a figyelmet: egy átlagember számára elképzelhetetlen a nemzeti és az európai „kettős állampolgárság”. Nem igazán létezik átjárás a kettő között. Az európai démosz tagjai képtelenek ennek mentén felismerni magukat. Schöpflin szerint többek között ezért is lehet kijelenteni, hogy a kétsebességes Európa már sok tekintetben létezik.
Mélyülő szakadék
A déli államok kapcsán megemlítette, ha hiszünk a közvélemény-kutatásoknak, a német közvélemény egyértelműen a spanyolok és olaszok megmentése ellenében foglal állást. Ugyancsak példaként hozta az észt államfő márciusi cikkét, melyben az elnök leírja: az északi hatos fogat (skandinávok és baltiak) nem kíván pénzt ömleszteni a déliek kasszájába. Az euroszkeptikusok táborát gyarapítják továbbá az egyre erősebb nemzeti, jobboldali, populista pártok is Európában. Az EP-képviselő idézett a Guardianban nemrégiben megjelent felmérésből is, mely szerint az angolok 46 százaléka szavazna egy szigorúan nemzeti érdekeket képviselő pártra. „Emellett ott van az Igaz Finnek Pártja, Marine Le Pen rendkívül erős Nemzeti Frontja vagy a holland populista párt. Mind a nemzeti színt erősítik az európai politikai egységgel szemben.”
„Az unokáink is fizetni fogják”
Csaba László egyetértett Schöpflinnel: az európai démoszok és az elit különböző irányba tart a válságmenedzselésben. Ezt példázza egyébként a görögök hozzáállása, akik korábban civil, majd politikai szinten is többször kijelentették, elég a megszorításokból, nem tartanak igényt mentőcsomagra. A Közép-európai Egyetem (CEU) oktatója az angol euroszkepticizmusról is szólt: „Nem hiába nincs náluk »ojöró«, csak rá kell pillantaniuk erre a kontinentális mocsárra, és tudják, hogy helyesen döntöttek, amikor kint maradtak.” Csaba a fiskális paktumra célozva nem kertelt, szerinte az unokáink is fizetni fogják a mostani döntéseinket, mindegy, mik is lesznek azok.
Ilyen Afrikában sincs
– Azok vannak most bajban, akik nem az eurózóna szabályai szerint játszanak. Bizony: maffiózók vannak a klubban – vélte Csaba. – Ott vannak például a portugálok, akiknél a munka termelékenysége 1 százalékkal nőtt az elmúlt évtizedekben, ilyen mutatót még Afrikában sem igen találunk. Az olaszoknál sok a hasonlóság, ugyanakkor más jellegű a válság. A krízis a tagállamok mindegyikében különböző módon jelenik meg, így a megoldási javaslat sem lehet közös. Amit most átélünk – így a CEU tanára –, az már nem bank- vagy adósságválság, hanem bizalmi krízis.
A múlt héten lezajló uniós csúcson felvetődő kezdeményezések a közgazdász szerint súlyos aggodalmakat vetnek fel. „Egyáltalán a nem demokratikus úton választott uniós hivatalnokok hogyan dönthetnének a válságkezelésre fordítandó ezermilliárdok felett vagy országirányítási kérdésben? Ez nem helyes. Legitim lehet egy ilyen beavatkozás?”
A kerekasztal-beszélgetésen az is kiderült, hogy a válság által leginkább érintett mediterrán országok eurózónából való kilépése a legjobban hazánkat sújtaná. Ennek oka a magas reálgazdasági kitettség. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) magyar igazgatója egy rémisztő diát is bemutatott, melyen a veszélyeztetettségi skála első helyén Magyarország áll, rögtön utánunk következett Csehország és Lengyelország. Az európai államadósság problémáját Kármán András a költségvetési fegyelmezetlenségre és a hitelességi deficitre vezette vissza. Ezeket próbálják most kiigazítani a költségvetési paktummal, a hatos csomaggal, a válságkezelési alappal és nemzeti szintű garanciákkal, melyekkel komolyabban lehetne ellenőrizni a tagállami politikát. Persze kevésbé radikális tagállami hiánycsökkentés is elegendő lehetne, ha a kockázatmegosztás közös lenne. A kis államok részéről esetlegesen jósolható potyautas politika ezt azonban megtorpedózhatja. Leszögezte, Görögország kitaszítása az unióból nem lenne megoldás, de nem biztos, hogy elkerülhető.
A polgárok fizethetik meg az árat
Törő Csaba, az MKI tudományos munkatársa visszatért a Schöpflin György által taglalt politikai dimenzióhoz, és bevonta a jogi aspektust is. Fenntartható-e jelen helyzetben a tömegdemokrácia és a jóléti modell, vagy el kell választani a kettőt? – tette fel a kérdést. Az unió most szuverén módon megválasztott állami végrehajtók ügyeibe, nemzeti költségvetésekbe avatkozna be, melyet utóbb valahogy az állam polgárain kell majd behajtani. Az egyik legnehezebb dolog Törő szerint az, hogy úgy mélyítsék a közösségi beavatkozás lehetőségét a nemzeti szinten, hogy a lisszaboni szerződést ehhez ne kelljen megváltoztatni.
„A technokrata Monti-kormány éppen most mutatja meg, hogyan is kell beindítani a társadalmi újraelosztást, melyre a többi államban is sor kerülhet. Hasonló úton jár a kikényszerített görög egységkormány, melynek kifelé is kellően hitelesnek kellett tűnnie, és meg kellett osztania a felelősséget. Ha nem álltak volna össze, rémálomszerű változások vártak volna rájuk.”
Nem dolgoznak keveset a görögök
Az euróválság egy egészen új oldalát villantotta fel Pogátsa Zoltán, akinek álláspontja szerint jelenleg nem monetáris krízis zajlik, hanem az egységes piac recseg-ropog. Görögországra kitérve elmondta: súlyos gazdaságszerkezeti gondok gyötrik Athént. A közhiedelemmel ellentétben az állami szektor nem túlméretezett, a probléma a bevételi oldallal van. A hatvanas-hetvenes években még Európa kis tigrisének bélyegzett (5-9 százalékos GDP-növekedés) Görögországban nem dolgoznak keveset, nem mennek túl hamar nyugdíjba az emberek. Ehelyett a termelékenységgel van az igazi gond, csakúgy mint Magyarországon.
„Na, de hogyan is jutott akkor idáig Görögország? Többek között úgy, hogy jóindulatú becslések szerint a GDP évi 3-5 százaléka folyik ki offshore-ba. Hadi kiadásokra az össztermék majdnem négy százaléka megy el, miközben a ciprusi görög–török háborúnak nincs realitása, így ez inkább komoly biznisz, mint biztonsági kérdés. Miközben a franciák egyik oldalról az állami kiadások csökkentését követelik, a másikról anyahajót és fegyverzetet adnak el a görögöknek.”
Agyonnyerték magukat a németek
A több alkalommal megmentett görög bankszektor szintén komoly tehertétel. A Nyugat-magyarországi Egyetem docense ugyanilyen komoly problémának látja a magas görög kamatlábat, melyet közvetve „Frankfurt” állapít meg. A német pénzügyi segítség a múltban gyakorlatilag a kamatfizetésre ment el, „vagyis mandinerből visszapattant Görögországból az odaérkező pénz”. A németek tehát semmi mást nem tettek, mint fenntartották a görög fizetőképességet. „Berlin volt az eurózóna létrehozásának legnagyobb nyertese” – utalt a déli államok kárára történő exportfelhalmozásra és a bankokon keresztül ugyanoda visszairányított hitelekre.
Elhangzott, ahhoz, hogy a görögök el tudják kezdeni visszafizetni az államadósságot, évi 6-8 százalékkal kellene növekednie a gazdaságnak, ami szinte lehetetlen. Így viszont kijelenthető, hogy a megszorításoknak semmi értelme, Pogátsa szerint maximum az öngyilkosságok számát növelik. Ettől függetlenül az euróövezetből való kilépés nem lehet megoldás, mert az emberek fizetésének értéke azonnal a harmadára csökkenne. A gazdasági krízist inkább a fenti gondok kezelésével lehetne megoldani.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
