Megszaporodtak a különböző internetes videomegosztókon az olyan felvételek, amelyek egy-egy börtönviselt ember kiszabadulásának állítanak emléket. Az eseményt egyesek telefonjuk kamerájával rögzítik, míg mások megfizetnek egy operatőrt, és később megvágva, zenei betétekkel tarkítva kapják vissza a felvételeket. A legtöbben már a büntetés-végrehajtási intézetből való kilépést is megörökítik. A népes család gyakran már a helyszínen jelen van, de más felvételek azt mutatják be: a családtagok otthon várják a börtönviselt rokont. Nem is akárhogy: kisebb lakodalomnak beillő fogadtatásban van része. A legtöbb helyen nemcsak többfogásos ebédet és szeszes italt, hanem értékes ajándékokat is kap a hazatérő. Az eseményeken a család kiskorú tagjai is részt vesznek, akik ez alapján arra gondolhatnak: néhány hónap vagy néhány év börtönért a családtól jutalom jár.
– A börtönbüntetés nem minden kultúrában jelent szégyent, hiszen ahol szégyellik, ott ünneplésnek nincs helye – mondta el a Magyar Nemzetnek Németh Erzsébet. A szociálpszichológus hozzátette, ennek fényében ilyen családi összejövetelek a börtönből való szabadulást követően csak akkor jöhetnek létre, ha nem volt szégyen az sem, hogy lecsukták a rokont. Németh Erzsébet szerint a szabadulás pillanatait bemutató, internetre feltöltött videók nem eredményezik az efféle mulatságok elterjedését. – Mindenki az úgynevezett referenciacsoportból veszi saját viselkedési mintáit, vagyis abból a közösségből, amelynek normáit a magáénak érzi – fejtette ki a szociálpszichológus. Annak a veszélye azonban fennáll, hogy a referenciacsoporton belül felerősödik a jelenség.
Lakatos Attila, a Borsod megyei cigány vajda elítéli a szabadulóbulik internetes megjelenését, és megjegyezte, hogy főként romák tesznek fel ilyen felvételeket a világhálóra. – Ha egy nem cigány ember kijön a börtönből, akkor a családtagokon kívül mindenki eltávolodik tőle. Sokszor még a rokonok is kerülgetik, nem keresik a társaságát. Ugyanez nálunk éppen fordítva történik, szinte dicsekszünk a börtönnel. Jobban befogadjuk magunk közé azt az embert, aki rács mögött volt, mint aki nem. Ráadásul hatalmas bulikat rendezünk, a mulatságok sokszor már a börtön előtt elkezdődnek, és az ezeket megörökítő felvételeket még a világhálóra is feltesszük. Ez nekem abszolút nem tetszik, mert élezzük vele a cigányok és a nem cigányok közötti ellentétet. A magyarok azt mondhatják, hogy milyen büszkék vagyunk a börtönre – hangsúlyozta Lakatos Attila.
A teljes cikket a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatja.
