Schönstein Sándor tovább harcol igazáért

A bíróság a közelmúltban bizonyítottság hiányában felmentette Schönstein Sándort, aki a Magyar Nemzetnek adott interjút.

– Nem kerülhetett volna nagyobb ajándék a fenyőfája alá. Gondolta volna, hogy felmentik?
– Már az előző eljárásban is számítottam rá, ezért nagyon vártam a felmentő ítéletet, kicsit lehetett volna jobb is, de a leglényegesebb momentum a felmentés.

– Mit ért jobb alatt?
– A bíróság bizonyítottság hiányában mentett fel, ezért fellebbeztem is, én azt szeretném elérni, hogy bűncselekmény hiányában mentsen fel a másodfokú bíróság, mert megítélésünk szerint van bizonyíték arra, hogy nem követtem el az emberölést.

– Öt éve történt a tragikus esemény, az eltelt időszak mennyire nyűtte el?
– Nyilván eléggé megviselt a bizonytalanság, amiben ilyenkor az ember élni kénytelen. De nemcsak én fáradtam el idegileg, hanem a családom is. Előzetes letartóztatásban is voltam kétszer egy évet, az volt a legnehezebb időszak.

– Hogyan sikerült visszailleszkednie a társadalomba? Úgy tudom, már munkát is talált. Az állásinterjúkon nem néztek önre sandán a munkaadók?
– Már az egyetemi tanulmányaimat is megzavarta az előzetes letartóztatásom, szerencsére a másodfokú ítélet után sikerült megszereznem a Corvinus egyetemen a diplomám gazdasági informatikus szakon. Utána azonban nagyon nehezen találtam munkát, aminek a nem mindennapi helyzetem volt az oka. Ahol most dolgozom, ott nem volt a büntetőperem miatt probléma, de korábban akadt olyan cég, amelynél visszahallottam, hogy a helyzetem miatt nem vettek fel.

– Ugyan még csak első fokon hozott ítéletet a bíróság, azaz nem jogerős a döntés, mégis érdekelne, hogy az önt ért méltánytalanságért, az előzetes letartóztatásban töltött idő miatt tervezi-e beperelni az államot?
– Ez csak akkor jöhet szóba, ha a jogerős ítélet megszületik, most még nem lehet gondolkodni sem ezen. Amit börtönben ültem, már soha vissza nem hozható elpazarolt két év az életemből, és hogy ki voltam téve e tortúrának, az megfizethetetlen. A fellebbezést is azért nyújtottam be, hogy a bíróság kimondja: ártatlan vagyok, tévesen kerültem ebbe a helyzetbe. Van egy ember, aki beismerő vallomást tett az ügyben, de az ő szavainak ellenőrzése is csak azután történhet meg, hogy engem felmentettek.

– Az említett D. Lajos vallomásán kívül is számos egyéb kérdésben nem lát tisztán a közvélemény. Kezdjük az elején, mert sokan nem tudják, hogyan csöppent az ügybe.
– A tragédia késő délutánján elmentem a barátaimmal Bagamérba egy szalonnasütésre, ahonnan éjszaka tértem haza. Hazatérvén nem tudtam bemenni a saját házunkba.
– Észlelt valami gyanúsat a ház körül?
– Nem tűnt fel semmi gyanús, de a másnap délelőtt a szomszédban dolgozó munkásoknak sem.

– Ön másnap délelőttig hol tartózkodott?
– A rokonaimnál voltam Berettyóújfaluban. Édesanyámat folyamatosan próbáltam elérni telefonon, sikertelenül, ezért hazaindultam, feltörtem az ajtót, akkor találtam rá.

– Az ön védője, Magyar György a tárgyalásokon azzal érvelt, hogy a helyszínelés és a nyomozás során számos hiányosság történt. Így nem vetették be a helyszínen tartózkodó nyomkövető kutyát, nem tárták föl kellően, hogy a főkapun kívül más úton is be lehetett jutni a portájukra, nem vizsgálták meg édesanyja mobiltelefonjának cellainformációit, illetve nem kerestek nyomokat később azon a pajszeren, amely lehetett akár az elkövetés eszköze, és az ön jogi képviselője találta meg.
– A nyomozás nagyon hanyag módon történt, már a meggyanúsításom előtt is. Olyannyira, hogy a nyomozók által összegyűjtött információk alapján nekem sem volt ötletem sem, ki követhette el a gyilkosságot. Édesanyámnak a saját lakásában egyetlenegy ujjlenyomatát sem találták meg, ami nyilvánvalóan lehetetlen, és az sem valószínű, hogy a tettes édesanyám ujjlenyomatait is eltüntette. A saját ujjlenyomatomat egy helyen, az általam használt csupron találták meg. Elképesztőnek tartom, hogy azok a rendőrök, akik így végezték a munkájukat, a mai napig ott dolgoznak a kapitányságon. De továbbmegyek: a legutóbbi bírósági szakban a bíró úr szeretett volna szakértőkkel megvizsgáltatni néhány köröm alatt talált elemi textilszálat, ám ezek a szálak egyszerűen eltűntek. A rendőrség jelentésében az állt, hogy két nyomozó hanyag kezelése lehetett az oka a bizonyíték eltűnésének, de mivel letelt a három év elévülési idő, már nem indítanak fegyelmi vizsgálatot. Én olyanról sem hallottam, hogy valaki tesz egy beismerő vallomást, és a rendőrség nem kezd el nyomozni. Egy gyilkossági ügyben D. Lajos vallomást tett, de a rendőrség annyit sem tett, hogy leellenőrizze, igaz-e, amit mond.

– Pontosan mit vallott be D. Lajos?
– Az ő vallomása nem nyilvános, ezért nem idézhetek belőle.

– Annyit megtudhatunk, hogy lényegre- törő, részletekbe menő volt-e a vallomás?
– Olyan részleteket árult el, ami alapján megállapítható, hogy járt a lakásunkban. Például tudta, hogy hol állt a televízió, merre található a fürdőszoba; ilyen tudás birtokában csak az lehet, aki ismeri az alaprajzot.

A gyilkos személyére és a gyilkosság időpontjára utaló értékes nyomok vesztek el a Balla Irma-gyilkosság felderítésekor a hanyag, szakszerűtlen rendőrségi nyomozómunka miatt – mondta májusban Magyar György, Schönstein Sándor ügyvédje.

Öt évvel a Balla Irma-gyilkosság után áprilisban a Debreceni Törvényszéken folyó megismételt elsőfokú eljárásban helyszíni szemle keretében igyekeztek rekonstruálni a vádlott Schönstein Sándor akkori mozgását, a vasútállomásra érkezésétől az otthonukban történtekig. A szemlén Bakó József bíró, a vádlott és védője, valamint az ügyész végigjárták azt az útvonalat, amelyen Schönstein Sándor ment a vonatról leszállva az otthonukba érkezéséig.

Március végén zárt tárgyaláson hallgatták ki azt a tanút, aki az eljárás egy korábbi szakaszában levélben értesítette az akkor másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtáblát, hogy információi vannak arról, ki ölte meg Balla Irmát.

A teljes interjút a Magyar Nemzet pénteki számában olvashatják.