Horváth Tibor, a Magyarország Összefogás Roma Rom Szervezet országos elnöke szerint ugyanis „vannak jó emberek és rossz emberek”, és hibás megközelítés a cigányságot egységesen elítélni. Szerinte „együtt gondolkodásra, közös értelmezési keretre van szükség”. Ennek kapcsán felmerült a sikeres szingapúri maláj felzárkózás példája is. Szingapúrban természetes volt a többség támogató hozzáállása a maláj kisebbség felzárkózásához. Amihez a malájok önsegélyező programjaira is szükség volt annak érdekében, hogy megváltoztassák a belső közösségeik felzárkózását hátráltató viselkedésmintákat. Ezzel összefüggésben Forgács István úgy fogalmazott, hogy nincs egységes cigány társadalom, „cigány közösségek vannak, amely cigány közösségeknek saját magukért is felelősséget kell vállalniuk”.
A képessé tevésnek, tehát az iskolára és a munkaerőpiacra való felkészítésnek számos eszköze létezik. Kiemelték, hogy a szegregáció és integráció felosztás között hamis törésvonal húzódik a közgondolkodásban. Egyrészt szükség van a hátrányos helyzetben lévő gyermekek felzárkóztatására úgynevezett „pozitív szegregáció” formájában, vagyis különórák, külön tanodai foglalkozások keretében. Ez azonban nem a cigányok elkülönítését jelenti, hanem bármilyen etnikumhoz tartozó gyermekek segítését, akik nem „iskolaképesek”. Másrészt szükséges az iskolai integráció, hiszen a társadalmi együttélés szabályrendszerét és egymás kultúrájának megismerését az iskolában lehet a legeredményesebben elsajátítani.
Bemutattak helyi gyakorlatokat is, Rozsály és Érpatak példáján keresztül. Kovács Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár is megosztotta a közönséggel a rozsályi pozitív tapasztalatait. Orosz Mihály, Érpatak független polgármestere pedig előadásában arról beszélt, hogy a településen a hagyományőrzést és a hazafias nevelést helyezik a középpontba. „Magyar hazafiakká neveljük a cigány gyerekeket is. Ennél jobb módszer nem létezik” – mondta.
