A Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, a Mathias Corvinus Collegium és a Századvég Alapítvány közös szervezésében a „Fehéren::Feketén – Felelősen a cigány–magyar együttélésről” című konferencia hiánypótló szándékkal jött létre, hogy az érdeklődők első kézből ismerjék meg a meghívott előadók álláspontját és egy szakértő opponens előtt mérettessenek meg a gondolatok. A konferencia célja az volt, hogy ne elhallgassák, hanem megbeszéljék az országban előforduló, a társadalmi felzárkózással kapcsolatos jelenségeket és az arra adott megoldási kísérleteket.
A résztvevők – köztük Berki Judit volt romaügyi helyettes államtitkár és Sztojka Attila jelenlegi főosztályvezető-helyettes – egyetértettek abban, hogy a társadalmi felzárkózás elsősorban nem etnikai, hanem gazdasági kérdés, és létezik megoldása. A rendszerváltozás előtt a munkaképes korú cigányság 90-95 százaléka ugyanis dolgozott, ami optimizmusra adhat okot a jövőre nézve. Abban is mindenki egyetértett, hogy a gazdasági felemelkedést csak egy új szellemi-erkölcsi értelmezési keretben lehet megvalósítani.
Kiosztották pénteken a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ) által, Fehéren::Feketén – Felelősen a cigány-magyar együttélésről címmel szervezett fotópályázat díjait az azonos címmel rendezett konferencia keretében. A zsűri által a pályázatokból válogatott képekből szabadtéri kiállítás nyílik a Millenáris Parkban Budapesten április 12-én, pénteken. A kiállítás május 3-ig látható. A díjakat dr. Székely János, az MKPK romapasztorációs bizottságának elnöke, a fotópályázat fővédnöke adta át. Az 1 500 000 forint összdíjazású pályázat első díját Schild Tamás Szép cigánynak lenni című sorozata nyerte. A második díjat Hajdú D. András A fal, amit mi kerítésnek hívunk című fotósorozata kapta, a harmadik helyezett Molnár Zoltán Romák Erdélyben című pályázata lett.
A mélyszegénység újratermelődésében az iskolai szegregáció, a munkaerő-piaci diszkrimináció és a kirekesztettség ugyanolyan súllyal játszik szerepet, mint a hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok hátráltató viselkedésmintái és elkülönülése, ami nem az egész cigányságot és nem csupán a cigányságot jellemzi.
Horváth Tibor, a Magyarország Összefogás Roma Rom Szervezet országos elnöke szerint ugyanis „vannak jó emberek és rossz emberek”, és hibás megközelítés a cigányságot egységesen elítélni. Szerinte „együtt gondolkodásra, közös értelmezési keretre van szükség”. Ennek kapcsán felmerült a sikeres szingapúri maláj felzárkózás példája is. Szingapúrban természetes volt a többség támogató hozzáállása a maláj kisebbség felzárkózásához. Amihez a malájok önsegélyező programjaira is szükség volt annak érdekében, hogy megváltoztassák a belső közösségeik felzárkózását hátráltató viselkedésmintákat. Ezzel összefüggésben Forgács István úgy fogalmazott, hogy nincs egységes cigány társadalom, „cigány közösségek vannak, amely cigány közösségeknek saját magukért is felelősséget kell vállalniuk”.
A képessé tevésnek, tehát az iskolára és a munkaerőpiacra való felkészítésnek számos eszköze létezik. Kiemelték, hogy a szegregáció és integráció felosztás között hamis törésvonal húzódik a közgondolkodásban. Egyrészt szükség van a hátrányos helyzetben lévő gyermekek felzárkóztatására úgynevezett „pozitív szegregáció” formájában, vagyis különórák, külön tanodai foglalkozások keretében. Ez azonban nem a cigányok elkülönítését jelenti, hanem bármilyen etnikumhoz tartozó gyermekek segítését, akik nem „iskolaképesek”. Másrészt szükséges az iskolai integráció, hiszen a társadalmi együttélés szabályrendszerét és egymás kultúrájának megismerését az iskolában lehet a legeredményesebben elsajátítani.
Bemutattak helyi gyakorlatokat is, Rozsály és Érpatak példáján keresztül. Kovács Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár is megosztotta a közönséggel a rozsályi pozitív tapasztalatait. Orosz Mihály, Érpatak független polgármestere pedig előadásában arról beszélt, hogy a településen a hagyományőrzést és a hazafias nevelést helyezik a középpontba. „Magyar hazafiakká neveljük a cigány gyerekeket is. Ennél jobb módszer nem létezik” – mondta.
Összességében elmondható, hogy a konferencia elérte a célját. Bár a hangulat időként érezhetően feszült volt, elmondható, hogy a párbeszéd beindult, ami hosszú távon egy új társadalmi konszenzus kialakulásához vezethet.
A rendezvény fórumot biztosított eltérő, akár egymással szemben álló vélemények kimondására is (például: „Én úgy tekintek a cigányságra, mint egyfajta bomlástermékre” – Németh György szociológus), melyek nem tükrözik a szervezők véleményét.
