A pécsi megemlékezések délután a ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziumának dísztermében kezdődtek. Az emlékműsorra érkezőket a Széchenyi István Iskola diákjainak Holokauszt a művészetben című prezentációja és a Zsidók Magyarországon a 20. században, a Centropa Hungary kisfilmje fogadta. A gimnázium dísztermében kiállítottak egy emlékfalat is, amely a holokauszt pécsi és Pécs környéki áldozatainak állított emléket.
A program elején Gál Károly atya celebrálásában keresztény ima hangzott el az áldozatok emlékéért, ezt követően Szenczy Sándor baptista lelkipásztor, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke mondta el a Szeretet imáját. Páva Zsolt polgármester (Fidesz) ünnepi beszédében utalt rá: a két világháború közötti évtizedek ellenségessé váló politikai légköre, az antiszemitizmus felerősödése, majd a zsidótörvények korszaka fokozatosan megnehezítette a pécsi zsidóság életkörülményeit is.
„Nemcsak a holokauszt áldozataira emlékezünk az emléknapon, nemcsak azokra, akiket akkor elveszítettünk, hanem azokra is, akik a vészkorszak idején történtek miatt nem születhettek meg” – mondta Navracsics Tibor a Cipők a Duna-parton emlékhelynél április 16-án.
Határozatot hozott a kormány a magyarországi holokauszt 70. évfordulójához kapcsolódó jövő évi programokról.
Emlékeztetett arra, hogy az első két zsidótörvény hatásaként 1939-re az állásvesztések miatt a zsidóság nagy része segélyekre szorult, a fiatal értelmiségiek pedig a kamarák zártsága miatt nem tudtak végzettségüknek megfelelően elhelyezkedni. A harmadik zsidótörvény befejezte a vagyon, és megkezdte a személyi szabadság korlátozását. Az ország német megszállását követően, 1944 májusában Pécsett gettóba terelték a helyi és környékbeli zsidó lakosságot. A pécsi gettóban 2711-en laktak – mondta.
A pécsi zsidók deportálása 1944. június 23-án kezdődött, amikor a gettó lakóit az egykori Lakits laktanyába szállították. Július 4-én vagonírozták be őket a pályaudvaron. A polgármester azt mondta, az elhurcoltakat a helyi sajtó cinizmusa, a jóérzésű lakosság megdöbbenése kísérte útjukon.
A polgármester felidézte: a pécsi zsidóság olyan neves embereket adott a városnak, mint Schapringer Joachim, aki a legnagyobb városi adófizetők egyike volt; szót ejtett Jánosi Engel Adolfról, Baranya egyik legsikeresebb 19. századi üzletemberéről és Forbát Alfréd pécsi születésű építészről, aki Weimarban részt vett a Bauhaus megvalósításában, és kitért Klein Árminnak, a Zsolnay-gyár első jelentős tervezőjének és mérnökének a munkásságára is.
A műsor végén diákok vezetésével indult emlékséta, amely a pécsi zsidóság elhurcolásának fontosabb helyszíneit érintette. A tömeg tagjai az emlékhelyeken koszorút helyeztek el az elhunytak tiszteletére. A holokauszt-emléknap zárásaként a Zsolnay Kulturális Negyed E78-as kiállítóterében Szenczy Sándor nyitotta meg a Fények a sötétben – Wallenberg és a zsidó Wallenbergek című, a holokauszt témáját feldolgozó kiállítást.
A holokauszt idején embereket mentő Éliás József (1914–1995) református lelkészre emlékeztek kedden a Terror Háza Múzeumnál. Az eseményen Hassay Zsófia, Terézváros polgármestere (Fidesz–KDNP) kiemelte: a megtörténtet meg nem történtté tenni nem lehet, de emlékezni és emlékeztetni rá kötelesség. Mint mondta, „a holokauszt közös veszteségünk és tragédiánk”. A keresztény egyházak és kiemelkedő tagjaik elszántan szembefordultak a zsidóellenességgel és -üldözéssel, de képtelenek voltak a holokauszt tényleges megakadályozására – fogalmazott.
Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke hangsúlyozta: ma sok országban, így Magyarországon is „szabadon lehet tanulni a szabadságot és az emberi méltóságot”, mégis újra és újra fel kell idézni az embermentők alakját. Éliás József viszont nem egy szabad országban „kísérletezgetett”, hanem a 20. század döntő részét átfogó diktatúrák idején kellett igaz emberséggel helytállnia – mutatott rá.
Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója köszöntőjében kiemelte: emlékezni kell az áldozatokra, de emellett fontos felmutatni a kiemelkedő emberi teljesítményeket is. Ezúttal Éliás Józsefet választották, hogy példaképként állítsák a fiatalok elé.
Éliás Sára ügyvéd, Éliás József lánya arról beszélt, hogy édesapja azt emelte volna ki: nem egyedül végezte a munkáját. Csaknem mindenki önkéntesen segített, a Jó pásztor missziónak ugyanis csak két fizetett alkalmazottja volt – közölte. Hozzátette, édesapja a saját tevékenységéről azt mondta: „nem mertem gyáva lenni”.
Mario Silva, a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (International Holocaust Remembrance Alliance) kanadai soros elnöke kedden Hódmezővásárhelyen arról beszélt, mindannyiunk kötelezettsége küzdeni az antiszemitizmus, a rasszizmus és mindazon eszmék ellen, amelyek embercsoportokat kizárnak a társadalomból vagy gyűlöletet terjesztenek.
Arra hívta fel a figyelmet: emlékeztetni kell a vészkorszak idején történtekre, és fel kell lépni a holokauszttagadókkal szemben. A szabad és demokratikus társadalmaknak erkölcsi kötelezettségük, hogy megőrizzék mindazok emlékét, akik a hetven évvel ezelőtti kegyetlen embertelenség áldozataivá váltak – hangsúlyozta Mario Silva. A holokauszttal kapcsolatos köznevelés, az emlékezés és kutatás céljával létrehozott szövetség 31 országot tömörít.
Néma főhajtással, mécsesgyújtással, kövek és virágok elhelyezésével rótták le kegyeletüket több mint százan kedd este Budapesten, a Cipők a Duna-parton emlékműnél a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja fővárosi záróeseményeként. Naplementekor többek mellett mécsest helyezett el az emlékműnél Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete, Répássy Róbert, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium igazságügyért felelős államtitkára, Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezető igazgatója. Ugyancsak mécsest gyújtott Schiffer András, az LMP társelnöke, a párt országgyűlési képviselői csoportjának vezetője.
A megemlékezésen jelen volt Szili Katalin egykori házelnök, a jelenleg független képviselőként a Szociális Uniót vezető politikus, Kunhalmi Ágnes, az MSZP elnökségi tagja, valamint Vadai Ágnes, a Demokratikus Koalíció politikusa.
Az első Orbán-kormány idején, 2000-ben hozott döntést az Országgyűlés arról Pokorni Zoltán javaslatára, hogy 2001-től minden évben április 16-án emlékeznek meg a magyarországi középiskolákban a holokauszt napjáról. A holokauszt eseményeit a rendszerváltozás előtti időszakban agyonhallgatták, a kádári oktatási rendszer gyakorlatilag egy mondattal elintézte a zsidóság elleni tömeges cselekményeket. Mint ismert, néhány hónap alatt több százezer vidéki magyarországi zsidót gyilkoltak meg a koncentrációs táborokban.
