A mintegy félszáz fogvatartott előtt Németh Éva börtönparancsnok méltatta a megtisztelő és egyedülálló eseményt, egyfajta fordított zarándoklatnak nevezve, hiszen a fogvatartottak így le tudták róni tiszteletüket az ereklye előtt a magyarországi 18 ezer fogvatartott nevében is – tette hozzá. Felidézte: Bosco Szent János az elesettek, bajba jutottak, börtönben élők életének jobbításán is dolgozott, különleges fegyvere a szeretet és a bizalom volt.
Beszéde után a mintegy húsztagú, erre az alkalomra alakult kórus Bartos Gábor börtönlelkész vezényletével Istent és Jézust dicsőítő énekeket énekelt, egy fiatalember pedig beás nyelven Mária-éneket adott elő.
P. Ábrahám Béla magyarországi tartományfőnök arról beszélt, hogy Bosco Szent János örül, hogy itt lehet, mert ő annak idején mindenkinek utána akart menni, így a börtönbe került fiataloknak is, mert felismerte, hogy azért kerültek oda, mert nem kaptak segítséget senkitől. Száz fiatalt vitt kirándulni a börtönből, és a nap végén mind visszatértek vele, senki nem szökött meg – azért, mert nem akartak csalódást okozni neki – idézte fel a tartományfőnök.
Elmondta: a szalézi a világon a harmadik legnagyobb rend, a világ 132 országában van jelen; alapítójának közelgő 200. születésnapja alkalmából járja az ereklye a világot. Örömét fejezte ki, hogy magyarországi körútjának egyik állomása Veszprém. Bosco Szent János mindig adott még egy esélyt, mindig tudott remélni és bízni – kérjék tőle azt, hogy tudjanak ugyanígy tenni – biztatta a fogvatartottakat.
Az ereklyét a börtön után az Óváros térre, majd a Szent Mihály-bazilikához vitték, amely előtt három órától több száz gyermek, a főegyházmegye katolikus iskolájának diákjai adtak műsort, majd Márfi Gyula érsek köszöntötte az ereklyét.
Porga Gyula (Fidesz–KDNP), Veszprém polgármestere köszöntőjében a szaléziak derűs szellemiségéről, Bosco Szent János szeretet- és szabadságközpontú pedagógiájáról beszélt, s reményét fejezte ki, hogy a rend áldozatos munkája nyomán egyre kevesebb gyereknek kell nélkülöznie a valódi gondoskodást.
A bazilikában hét óra előtt megkezdődött szentmisén P. Ábrahám Béla szentbeszédében a fiatalokhoz szólt, hogy akárcsak Bosco Szent János, ismerjék és fedezzék fel magukban az értéket. Példaként állította eléjük a rendalapítót, aki árván, szegénységben nőtt fel, dolgoznia kellett, hogy tanulhasson, mégis megvalósította azt, amire hivatott.
A szentmise után este tíz óráig a bazilikában virrasztást tartanak, majd vasárnap délelőtt érseki szentmise után búcsúztatják az ereklyét, amely halad tovább Székesfehérvárra.
Az ereklyetartót, a Bosco Szent János halotti arcmásával ábrázolt méretarányos viaszfigurát – amelynek mellkasi részében helyezték el az ereklyét, a rendalapító jobb kezét – papi ruhába öltöztették lelkipásztori munkájára utalva.
