A Századvég Alapítvány vizsgálatának fókusza arra irányult, hogy a jogalkotónak milyen volt a hozzáállása az Alkotmánybíróság döntéseihez. A vizsgálat alapjául azok a kormányváltás óta – jelentőségük miatt – a Magyar Közlönyben közzétett alkotmánybírósági határozatok szolgáltak, amelyek valamely jogszabály vagy jogszabályhely alkotmányellenességét mondták ki, illetve alkotmányos mulasztást állapítottak meg. A kormányváltás óta az Alkotmánybíróság 46 ilyen elmarasztaló határozatot tett közzé a Magyar Közlönyben. A vizsgálat nem terjedt ki a közlönyben közzé nem tett határozatokra, valamint azokra a határozatokra és végzésekre sem, amelyek nem állapították meg jogszabály alkotmányellenességét.
A vizsgált 46 határozat 95 százalékában a jogalkotó az Alkotmánybíróság döntéseit maradéktalanul tiszteletben tartotta. Ezek 37 százalékában az Ab határozatai valamely jogszabály oly módon való megsemmisítéséről rendelkeztek, hogy a döntés érvényesüléséhez nem volt szükség további, külön jogalkotói lépésre. Emellett azonban a határozatok 58 százalékában a jogalkotó valamely intézkedés (mulasztás vagy megsemmisített rendelkezés pótlása) megtételére volt köteles, amelyeket a testület iránymutatásainak megfelelően végre is hajtott.
A kormányváltás óta a Magyar Közlönyben megjelent összesen 46 elmarasztaló határozat mindösszesen 5 százalékában fordult elő, hogy a kormány valamilyen intézkedéssel felülírta az Alkotmánybíróság döntését. Összesen három egyértelmű eset azonosítható: a Balaton-törvény kisajátítással kapcsolatos egyes rendelkezései, a végkielégítésekre kivetett 98 százalékos különadó és a fizetett politikai reklámok tilalma. Ezen túlmenően lehet néhány alkotmánybírósági döntés, amelynek a besorolása vita tárgyát képezheti, ilyen például a közterületi életvitelszerű lakhatás kérdése. Bizonyos szakértői vélemények szerint az alkotmánybírósági döntésnek megfelelő alaptörvény-módosítás született, tehát nem állapítható meg a korábbi döntés felülírása. Másik kérdéses példaként a családvédelmi törvény megsemmisített családfogalma hozható fel, amely nem került vissza a jogrendszerbe, az Alaptörvény pedig a negyedik módosítást követően – az ezzel ellentétes kritikák ellenére – csak a család fogalmának alapját rögzíti. Ezek az esetek tehát nem minősíthetők úgy, hogy kifejezetten ellene mondanak a korábbi döntéseknek.
A vizsgálat alapján tehát megállapítható, hogy az esetek túlnyomó többségében, 95 százalékában a jogalkotó tiszteletben tartotta az Alkotmánybíróság döntéseit, és eleget tett a határozatokban foglalt követelményeknek.
