Az érsek szerint a papoknak a legfilozofikusabb mondandót is követhetően, érthetően kell előadniuk. Ezért beszédeiben nem szokványos példákat is hoz: prédikációban olykor nagy költők sorait, máskor az 1970–80-as évek dalszövegeit idézi, vagy akár a legfrissebb sporteseményeket említi meg. Erről azt mondta: a vallás irodalmi vonatkozásait tudatosan kereste, hogy érvelni tudjon a gyermekkorát meghatározó Isten-tagadó társadalomban Isten létezése mellett, míg a táncdalokkal (John Lennon, Máté Péter, Adamis Anna szövegeivel) és a sportképekkel színesebbé, érthetőbbé teszi mondandóját.
Örül, ha egy-egy sportoló keresztet vet verseny előtt vagy után, mert ez egy szelete a vallásosságnak, és jó példát mutat másoknak. A sport szeretete gyermekkorától áthatja, elsőként a futball és a sakk, amely számára a kis zalai faluban is elérhető volt; a focit és a teniszt ma is nézi, mert a klasszikus zene hallgatása mellett ezek kikapcsolják – mesélte. A sportban, a szórakozásban, a munkában, de a vallásban is ártalmas az, ami túlzott – figyelmeztetett az érsek.
Az egyházban van egyfajta állandóság, az alapvető tanításon nem változtatnak, sem a hitbéli, sem az erkölcsi tanításokon, ami változhat, az a stílus – fejtette ki. Egyszerűnek, szerénynek, nyitottnak kell lennie a papságnak – szögezte le Márfi Gyula.
Az érsek szinte minden világi meghívást elfogad, mert így lehetősége adódik akár parkettagyárban, wellness-szállodában, tankonyhában, serfőzdében vagy világi iskolában is az egyház tanításait szimpatikusan és érthetően közvetíteni. A cél elvinni az evangéliumot a perifériákra is. „Ebben még sok tennivalónk van” – fűzte hozzá.
