Hende Csaba a második világháború és a málenkij robot Siklós és környéke áldozatainak tiszteletére rendezett megemlékezésen hangsúlyozta: egy közösség, egy nemzet történelme a benne élők összetartozásának története. Minket, magyarokat ez a tudat tett képessé a reménytelen helyzetekben való helytállásokra, az újrakezdésekre – mondta a honvédelmi miniszter a várhoz közeli római katolikus templomban, mintegy száztagú hallgatósága előtt.
Hende Csaba fontosnak nevezte, hogy minden nemzedék ismerkedjen közössége történetével, tagjai találkozzanak hősökkel, katonákkal, a megkínzott nemzedék szenvedéseivel, hogy a régi bűnöket és hibákat kikerülve, a régi erényekből és sikerekből tanulva megfelelő válaszokat adjanak az élet új kihívásaira.
Hende Csaba a második világháborút idézve arról szólt, hogy Magyarországot érintően a nemzetiszocializmus és a nemzetközi szocializmus vívott egymással kíméletlen, totális háborút, s e két nagyhatalom között őrlődött fel a magyar szuverenitás, a magyar állam és az emberek élete is. „Magyarország nem a nemzeti érdekeinek védelmében üzent hadat és ment a második világháborúba, sokkal inkább olyan kényszerpályák szorításában, amelyeknek nem tudott, vagy nem akart ellenállni” – szögezte le a miniszter.
Emlékeztetett: a maga teljességében nem látszott, hogy a második magyar hadsereg lehetetlen küldetésre indul, menet közben derült ki, hogy készületlenül, alkalmatlan eszközökkel, és elegendő tartalékok nélkül kellett volna elvégezni egy irreálisan nagyra méretezett feladatot. A magyar második hadsereg honvédjei ennek ellenére megállták a helyüket, és ennek a helytállásnak köszönhető sokak hazatérése.
A miniszter szavai szerint manapság sokat hallani az első megszállásról, annak borzalmairól, áldozatairól, és sokat hallani a kollaboránsokról, a zsidókat feljelentő haszonélvezőkről is. „Aztán eljön az idő, hogy igazat szóljunk a második megszállásról, annak kollaboránsairól, haszonélvezőiről is, azokról, akiknek utódai manapság kötelet ígérnek nekünk” – mondta. Rámutatott: akkoriban olcsó volt az emberélet, nem védték sem a nemzetközi egyezmények, sem a könyörület, sem az erkölcs, amit a nemzeti szocializmus és a nemzetközi szocializmus ideológiája mint fölösleges dolgot vetett félre.
A miniszter felidézte, hogy a Szovjetuniónak rabszolgákra volt szüksége hatalmas emberveszteségei pótlására, „vittek mindenkit”. Az elhurcoltakra pedig nem volt szabad emlékezni, a megbékélés és a múlt feltárásának lehetősége a Szovjetunió felbomlásával, a rendszerváltással jött el – közölte.
Hende Csaba arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország idén megint egy korszakhatár előtt áll, s „mindannyiunkra fontos döntés vár”. „Mögöttünk a múlt és előttünk a jövő, amelyet meg kell nyernünk” – mondta a honvédelmi miniszter.
Tiffán Zsolt, a Baranya megyei közgyűlés fideszes elnöke arról beszélt, hogy a fiataloknak meg kell tanítani a magyar történelem fájdalmas, sötét korszakainak szenvedéstörténetét, hogy soha többé ne fordulhasson elő az emberek származási, faji, vallási, vagy egyéb alapon történő üldözése, elhurcolása, meggyilkolása.
A politikus, akinek családjában négyen is érintettek voltak a málenkij robotban, hozzátette, hogy Magyarország új alaptörvénye minden korábbinál szélesebb jogokat biztosít, deklarálja az emberi méltóság sérthetetlenségét, a szabadsághoz, a biztonsághoz való jogot és a tulajdon védelmét. „De a legfontosabb, hogy minden szabályozás, törvénykezés ellenére emlékezet és emlékezés nélkül nincs magyar nemzet.”
A megemlékezés keretében ökumenikus istentiszteletet tartottak, ezután a résztvevők a várkertben megkoszorúzták a hősök emlékművét.
