A bíró indoklása szerint – két elmeorvosi szakvélemény alapján – a férfi kóros elmeállapotban követte el tettét 2012 áprilisában a Fejér megyei Kulcson, és jelenleg is tébollyal járó hasadásos elmebetegségben szenved.
Az első kettő, egymásnak teljesen ellentmondó szakvéleményt követően a pénteken meghallgatott harmadik – az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek győri kirendeltsége által kiadott – vélemény is azt állapította meg, hogy a vádlottat képtelenné tette állapota cselekedeteinek és annak következményeinek felismerésére. Jelezték, hogy a bűncselekmény elkövetésekor érvényben lévő büntető törvénykönyvben 20 év volt a kényszergyógykezelés felső korlátja.
A bíró közölte, hogy a vádlott állapotát időnként megvizsgálják, és a szakértői vélemények alapján a bíróság eldönti, szükség van-e további gyógykezelésre. Hozzátette: a férfi húsz év után sem „automatikusan szabadul”, ha az időintervallum lejártakor sincs javulás az állapotában, akkor a kényszergyógykezelést pszichiátriai intézetben kell folytatni. A döntést az ügyvéd és a vádlott is tudomásul vette. Az ügyész azonban fellebbezett, és kérte a hatályon kívül helyezést, illetve a vádlott bűnösségének megállapítását az elsőfokú döntés megalapozatlanságára hivatkozva. A döntés így nem jogerős. Az ügyben másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla dönt.
A vádlott előzetes letartóztatását a bíróság megszüntette és elrendelte ideiglenes gyógykezelését. Ez a végzés jogerős. A pénteki tárgyaláson az ügyész egyórás perbeszédében azt hangsúlyozta: a vádlott nem elmebeteg, büntethetőségét kizáró elmeállapotban nincs. Személyiségzavarban szenved, amely az enyhe fokú korlátozottságot érheti el. Ezért életfogytig tartó szabadságvesztést kért fegyházban végrehajtva, és indítványozta, hogy a vádlottat a feltételes szabadon bocsátás lehetőségéből is zárják ki.
Az ügyvéd viszont indítványozta, hogy védencét nyilvánítsák nem büntethetőnek, mert két szakértői vélemény szerint is kóros elmeállapotban, tébollyal járó hasadásos elmebetegségben szenved. Kényszergyógykezelést kért védencére. A vádlott az utolsó szó jogán nem kívánt szólni.
H. Csanád Jutas a bűncselekményt 2012. április 4-e és 6-a között követte el. Először, április 4-én a bátyját ölte meg a családi házuk hátsó udvarán, ahol egy nyílpuskát akartak kipróbálni együtt. Április 5-én a családi ház könyvtárszobájában a nagyapját támadta meg, először puszta kézzel, majd egy késsel. Miután a férfi meghalt, a nagyanyját ölte meg késsel. Szüleire és nővérére április 6-án támadt rá. Lánytestvérét nem tudta megölni, mert a nő kiabálására a szülők a segítségére siettek. Apját megölte, míg az anyja életveszélyesen megsérült. Ezt követően a nővére barátjára támadt. A férfi súlyosan megsérült, de sikerült elmenekülnie a helyszínről. A vádlott a cselekmény elkövetése során a hét sértetten összesen 265 metszett, illetve vágott sérülést ejtett.
A rendőrség a családi tragédiáról április 6-án kapott bejelentést. A férfit rövid időn belül, a helyszín közelében elfogták a Terrorelhárítási Központ tagjai. A vádlott a kihallgatások során részletes, beismerő vallomást tett. Azt mondta, hogy „démoni megszállottság hatása alatt cselekedett”, az volt a célja, hogy megszabaduljon családtagjaitól. Cselekményét úgy akarta végrehajtani, hogy a családtagjait elkülöníti egymástól, és egyesével végez velük.
H. Csanád Jutas korábbi vallomásainak kiegészítéseként a bíróság előtt korábban azt mondta, hónapokkal a cselekedetei előtt különös álmai voltak, negatív érzések és gyűlölet alakult ki benne családtagjai ellen. Úgy vélte, hogy „a gyilkos ösztön felébredését valamiféle külső beavatkozás hozhatta létre”, amitől személyisége jelentős változáson ment keresztül. Hozzátette: valójában nem ő követte-e el a cselekményeket, sokkal inkább démoni behatások miatt eltorzult személyisége tette.
