Miért indított pert Rejtő Jenő?

A zsidó filmgyárasok sorsa és az MTK vagyonának újraosztása is megismerhető azokból a levéltári anyagokból, amelyet egy nemrég elindult honlap tesz közzé.

Mint az oldalon írják, a magyarországi zsidók deportálásának hetvenedik évfordulójára emlékező holokauszt-emlékév keretében Budapest Főváros Levéltára elsősorban olyan források feltárását és széles körű megismertetését tűzte ki célul, melyek az előítéletek, a kirekesztés, a jogfosztás és az üldöztetés egyéni, családi, közösségi szintű átéléséről és feldolgozásáról vallanak.

Megemlékezéseket tartanak csütörtökön, a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapján országszerte: mécsesek gyújtásával, emlékkövek elhelyezésével, visszaemlékezésekkel, filmvetítésekkel tisztelegnek az áldozatok emléke előtt.

Ezt a célt szolgálta az intézmény „Széttépett esztendők 1938–1944. Önazonosság, diszkrimináció és üldöztetés személyi és családi iratok tükrében – A Holokauszt budapesti megéléstörténete” című kiállítása. A tárlaton bemutatott anyag bővítésével jött létre idén márciusban a tematikus oldal. Azt akarták bemutatni, mi ismerhető meg a levéltári iratok alapján arról, ami a családokban, a lakóházakban, a munkahelyeken, az emberek közötti kapcsolatokban történt. Az oldalon egyebek között személyes dokumentumok, okmányok, fényképek, levelezések, beadványok, naplórészletek, jegyzőkönyvek és feljelentések is böngészhetők. Az ígéret szerint egyre bővülő számban.

Az oldalon összegyűjtött anyagokból kiderül például, hogy a zsidótörvények miatt több filmvállalat tulajdonosa is kénytelen volt megválni cégétől. Miki egér Magyarországra hozója is erre a sorsra jutott. Guttmann Manó 1935-ben alapította a Pátria Filmkereskedelmi és Filmkölcsönző Vállalatot, majd 1940-ben ruházta át tulajdonrészét. A cég készítette a Kabos Gyula főszereplésével rendezett Lila akác című alkotást is.

A kölcsönkért kastélyt is jegyző Harmónia Filmgyár tulajdonosa, Pless Ferenc 1939-ben úgy kerülte meg a zsidótörvényeket, hogy részét eladta, de a háttérből ő irányított. A feltöltött dokumentumokhoz fűzött kommentár szerint a cégbírósági iratból egy strómanrendszer létrejöttét olvashatjuk ki.

A zsidó származású tulajdonosok és vezetők egy része visszavonult, míg mások a keresztény rokonokra, bizalmi emberekre írták át a tulajdont és a részvényeket, illetve a vezetői posztokra őket nevezték ki.

A sportolók és vezetők jogainak korlátozásával egy időben a zsidónak bélyegzett MTK sportegyesület vagyonának megszerzése, újraosztása is napirendre került. A levéltár iratanyagából kiderül, hogy már 1940-ben komoly lobbitevékenység zajlott a politikusok környezetében az ingatlanok elvételéért és megszerzéséért – a pálya bérleti jogát a Budapesti Torna Club és a Magyar Labdarúgó Szövetség is megpróbálta megkaparintani. De nem csak ők jelentkeztek. 1941-ben például Budapest polgármestere így írt az államtitkárnak: „Légy szíves meggondolás tárgyává tenni, hogy nem volna-e célszerű, sőt nemzeti szempontból igen fontos, hogy ezt a pályabérletet a MOVE [Magyar Országos Véderő Egylet, egy korabeli szélsőjobboldali csoportosulás, a szerk.] kapja meg.” Végül aztán ez a megoldás valósult meg.

Rejtő Jenő egy rágalmazási per miatt került be az iratanyagba. Történt ugyanis, hogy 1942-ben az Egyedül Vagyunk című szélsőjobboldali, Imrédy Béla volt miniszterelnök politikáját támogató folyóirat gyalázkodó cikket jelentetett meg róla. A szerző ebben egyebek között így írt: „hogyan juthatott el az egyszerű, szürke kis pesti magántisztviselő, a hét reált végzett Reich Lajos, a pesti Színházi podiumig? A legvalószínűbbnek az a magyarázat tűnik, amely szerint a Színházi Élet egyik befolyásos tőkésének a lányát vette feleségül s ez a tette egyszerre megnyitotta számára az érvényesülés útját.” Az idézett rész miatt Rejtő bűnvádi feljelentést tett sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés címén.

Az ügyet végül 1944 februárjában zárták le, az író azonban ekkor már nem élt, hiszen a cikk megjelenése után megkapta munkaszolgálatos-behívóját, és a rendelkezésre álló adatok szerint 1943. január 1-jén elhunyt a Szovjetunióban. Ügyvéd bátyja vitte végig a pert, ám nem járhatott sikerrel, mert a szerző nevét nem adta ki a lap, a felelősséget vállaló Oláh György főszerkesztő pedig országgyűlési képviselőként a mentelmi jog védelmét élvezte. Az ügy így tovább nem volt folytatható, a vizsgálati indítvány is tárgytalanná vált.

Ezeken kívül számtalan további dokumentum található az oldalon, egyebek között Szép Ernő rajza, Szerb Antal születési anyakönyvi bejegyzése és a Radnóti Miklós ellen „sajtó útján elkövetett vallás elleni kihágás és szemérem elleni vétség” vádjával indult eljárás iratai.