Az ügy elsőrendű vádlottja tegnapi vallomásában azt a taktikát követte, amit több vádlott-társa: igyekezett alátámasztani, hogy társai a felelősek. Kulcsár Attila úgy fogalmazott: sikkasztás akkor következik be, amikor az értékpapír vagy a számlapénz elkerül az ügyfél számlájáról, és a tulajdonjoga átkerül egy másik személy vagy cég számlájára. A vádiratban pedig azt állítják, ezt ő végezte azzal, hogy sajátjaként rendelkezett a K&H Equities brókercég ügyfeleinek számláján található összegekről.
Szerinte azonban a brókercégtől egyetlen ügyfélszámlához sem kapott hozzáféréshez szükséges jogosultságot, így technikailag sem volt rá lehetősége, hogy pénzt elsikkasszon, ezt okirati bizonyítékok és tanúvallomások támasztják alá. Emlékeztetett rá: a brókercégnél a tranzakciókat rögzítő személyek is úgy nyilatkoztak a megismételt eljárásban, hogy kizárólag az ügyfél rendelkezése nyomán hajthattak végre átutalást. Az elsőrendű vádlott szerint a vádirat nagy hiányossága, hogy az ügyészség átlép az állítólagos bűncselekmények célzatán, motívumán, és csupán a tranzakciók következményeit elemzi, illetve azokból próbál következtetéseket levonni.
Ezzel – Kulcsár megítélése szerint – a leglényegesebb elem maradt ki a vádból, pedig egy sikkasztásként értékelt tranzakció indítékának feltárásával egészen más következtetéseket lehetne levonni. A vádlott szerint a jelen eljárásban bebizonyosodott, hogy az ügyfél írásbeli rendelkezése nélkül annak számlájáról nem lehet értékpapírt vagy pénzt elvonni. A vádbeli ügyletek rendelkező iratai tipikusan az adott ügyfelek, illetve a jogi ügyletek alanyai közötti szerződések voltak, továbbá esetenként transzferbizonylatok, átutalási kérelmek.
Kulcsár Attila szavai szerint az is megállapítható, hogy ezen iratok alapján a K&H Equities back-office-a (ügyfelekkel közvetlenül nem érintkező munkatársa) végre is hajtotta a szerződésekben kért átvezetéseket, illetve transzferálásokat. Ezen szerződések tárgya értékpapírok adásvétele, ahol az eladó ügyfél igazolja az aláírásával, hogy az értékpapírokért járó ellenértéket már a szerződés aláírása előtt készpénzben átvette. Kulcsár azt mondta, az ügyfelek, képviselőik – akár tanúként, akár vádlottként – az eljárás során azt állították, hogy a szerződésben szereplő készpénzösszegeket nem kapták meg.
– Ha ez igaz, és az ügyfél számlája fölött rendelkezni jogosult személyek ellentételezés nélkül ruházták át a számlán szereplő papírok tulajdonjogát a vevő gazdasági társaságnak, akkor ezen személyek a cég értékeivel úgy rendelkeztek, mintha az a sajátjuk lenne – fejtette ki a bíróságon Kulcsár Attila. Az ügyészség a vádlott védekezésére azt mondta: valójában a perbeszédét olvasta fel.
A K&H Equities egykori befektetési tanácsadóját, Kulcsár Attilát 2003-ban gyanúsították meg ügyfelei pénzének elsikkasztásával. 2005-ben számos bankár és üzletember is vád alá került, illetve az Állami Autópálya-kezelő vezetője is belekeveredett az ügybe. Az eljárásnak akkor huszonkét vádlottja volt, az elkövetési érték pedig a vádhatóság szerint 23 milliárd forint volt. Kulcsár Attilát 2008-ban összesen nyolcéves börtönbüntetésre ítélték, de 2010-ben a döntést hatályon kívül helyezték, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasították.
