Az Interparlamentáris Unió minden évben felmérést készít arról, hogy milyen arányban és mely pozícióban szerepelnek nők az egyes országok parlamentjeiben. A márciusban közzétett adatokból (melyet egy térképen is részletesen ábrázoltak) kiderül: regionális és nemzetközi szinten is óriási különbségek figyelhetők meg.
Bár a női miniszterek száma 2014. január 1. óta 670-ről 715-re emelkedett, ez még mindig csak 17,7 százalékos növekedést jelent, a 2005-ös eredményekhez viszonyítva pedig csupán 3,5 százalékot javult a helyzet.
Az Interparlamentáris Unió elnöke, Saber Chowdhury úgy véli, ezek az adatok talán majd felhívják a figyelmet arra, hogy ideje lépéseket tenni a változás felé, ösztönözni az előrehaladást.
Regionális szinten továbbra is az amerikai kontinensen a legmagasabb a női miniszterek aránya 22,4 százalékkal, míg Európa a második, Afrika pedig a harmadik helyen áll. Bár Amerikában és Afrikában az idén enyhe visszaesés történt, az európai, az arab, az ázsiai és a csendes-óceáni régió az eddigi legjobb eredményét érte el.
A női miniszterek leginkább szociális ügyekkel, oktatással, családpolitikával és a női jogokkal foglalkoznak, a külügy és a környezetvédelem területén javulás tapasztalható, míg a női pénzügyminiszterekből és belügyminiszterekből egyre kevesebb van.
Most térjünk át a hazai viszonyokra. Magyarországnak a női miniszterek arányát tekintve sikerült 0 százalékos eredménnyel az utolsó nyolc ország közt végezni, közvetlenül Pakisztán, Szaúd-Arábia, Szlovákia, Bosznia-Hercegovina, Tonga, Vanuatu és a Brunei Szultanátus mellett.
Az éllovas egyébként – 62,5 százalékos eredménnyel – Finnország, utána a Zöld-foki Köztársaság (52,9 százalék) és Svédország (52,2 százalék) következik, majd a negyedik helyen megosztva Franciaország és Liechtenstein végzett 50-50 százalékkal. A tavalyi évhez képest Peruban, Malawiban, Belgiumban, Paraguayban és Dániában 2-6 női miniszterrel kevesebb van a kormányban.
A nők parlamenti arányát tekintve már jóval „előkelőbb” helyet tudhatunk magunkénak, a 113. helyen végeztünk a 138-ból, 10,1 százalékos eredménnyel.
Beiktatta tisztségébe első női püspökét hétfőn az anglikán egyház. A ceremóniát megzavarta egy lelkész, aki tiltakozott a döntés ellen.
A 48 esztendős Libby Lane püspöki rangra emelését decemberben jelentették be, egy hónappal azután, hogy az anglikán egyház legfőbb szabályalkotó testülete, az általános szinódus jóváhagyta a női püspökök szolgálatának engedélyezését célzó reformcsomagot.
A politikai életben több akadálya van a nemek közti egyenlőség felé történő haladásnak, mint bármely más területen. Ugyanakkor a szakemberek többnyire egyetértenek abban, hogy szükség van női vezetőkre. Egyes nézetek szerint ha kevés nő kap szerepet a politika világában, nem érvényesülnek bizonyos – társadalmilag inkább nőiesnek gondolt – tulajdonságok, mivel a nők empatikusabbak, könnyebben fogadják el más emberek nézőpontját, etikusabbak, kevesebb kockázatot vállalnak és ritkábban vesznek részt illegális tevékenységekben.
Egyes országokban még csak egy nagyon lassú haladás figyelhető meg a nők politikai, gazdasági és közéleti támogatottságával kapcsolatban. Azonban Libériától kezdve Chilén, Dánián át Brazíliáig találhatunk példát arra, hogy nők váltak politikai vezetőkké. Angela Merkel német kancellárként, Janet Yellen pedig az amerikai jegybank elnökeként bővíti a kört, Christine Lagarde pedig az első nő, akit a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójává választottak. A The Telegraph szerint Hillary Clinton – megválasztása esetén – nem egyszerűen beállna a női vezetők sorába, hanem a haladás egészen egyedülálló jelképévé is válna. Azonban arról, hogy Clinton elnöksége a jövőben pontosan milyen eredményeket hozna, megoszlanak a vélemények.
A USA Today felhívta a figyelmet arra, hogy a női választókat tudatosan megcélozza Hillary Clinton kampánya: az egykori külügyminiszter beszédeiben kiemelten foglalkozik a nemi egyenlőséggel és egyéb női kérdésekkel. Különös mozgósító ereje van annak, hogy ő lehet az Egyesült Államok első női elnöke.
