Indulatokkal és élményekkel csordultig telt szívvel és lélekkel, de üres kézzel tértek haza a veszprémiek 2014 májusában Kölnből, hiszen az elődöntőben 29-26-ra vereséget szenvedtek a Kieltől, majd a másnapi bronzmeccsen némi bírói közreműködéssel 26-25-re a Barcelonától is. Idén tehát majdnem hasonló a szereposztás, az elit négyesből „csupán” a címvédő Flensburg hiányzik, amelyet a nyolcaddöntőben 63-49-es összesítéssel takarított el a Kiel. A magyarok mai vetélytársa, amely nemcsak egy, hanem két éve is az MKB-MVM végzetét jelentette. Akkor a negyeddöntőben, úgy, hogy a mieink idegenben már hat góllal vezettek, ám végül eggyel kikaptak, majd itthon ugyanígy zártak. A 2013-as idegenbeli meccset a macedón Nacsevszki, Nikolov duó fújta (el), és a hírek szerint utóbb önkritikát is gyakoroltak; ez most azért érdekes, mert ma is ők dirigálnak.
Mondhatnánk tehát, hogy szinte ismétli magát a sporttörténelem, de éppen abban reménykedünk, hogy nem. A regionális, ám balkáni sűrűségű SEHA-ligát, a hazai bajnokságot és kupát is rendíthetetlenül besöprő Veszprém ugyanis egyértelműen és folyamatosan erősödik, ezt még Alfred Gislason, a kieliek izlandi születésű, viking zordságú mestere is elismerte, amikor a kontinentális szövetség, az EHF honlapjának így latolgatta az esélyeket: „A Veszprém tavaly megismerte a Final Fourt, ebből tanulhatott, nagyon gazdag a kerete és a kispadja. A favoritom mégis a Barcelona, a világ legjobbja, amelyben Nikola Karabatic élete formájában játszik.” Ez egyelőre legyen a katalánok mai ellenfele, a lengyel Kielce és az ott edzősködő magyar szövetségi kapitány, Talant Dusebajev baja, mi ráérünk vele holnap foglalkozni. Legalábbis remélhetőleg, és nem az újabb bronzmeccsen.
Antonio Carlos Ortega, a bakonyiak trénere is vallja, fiai sokat merítettek az egy éve átéltekből: „Úgy gondolom, mind a Veszprém, mind a Kiel erősödött az előző szezonhoz képest. Ami fontos a mi esetünkben, hogy több tapasztalatunk van. Tavaly rengeteg, számunkra új dolog várt minket Kölnben, amely zavaróan hatott ránk, most azonban már majdnem mindenki tudja, hogy mire számítson. Sokat tanultunk a tavalyi, Kiel elleni találkozóból, tudjuk, ha hagyjuk őket futni, akkor problémáink lesznek. A nyitott védekezésükből sok labdát képesek szerezni, ami nagyon veszélyes, a legfontosabb tehát a leindításaik megelőzése lesz.” Nagy László hasonló hangnemben mondta: „Idén szerintem egységesebb és erősebb a csapatunk, mint tavaly volt. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk az előző Final Fourban, és nyilván arra törekszünk, hogy azok a hibák, amelyeket tavaly elkövettünk, most ne jöjjenek elő, elsősorban az eladott labdákra és a kapkodó játékra gondolok. Inkább az eszünk, mint a szívünk vigyen majd minket előre! Hatalmas szerepük lesz a pontos passzoknak és a százszázalékos lövőhelyzetek kihasználásának.”
Elméletben tehát ismert és bejárható a sikerhez vezető út. A gyakorlati megvalósításhoz pedig teljes szív szükségeltetik – és még egy picit annál is több ész.
