Jogerős ítélet várható a Biszku-ügyben

Hétfőn megszülethet az első jogerős ítélet egy volt állampárti vezető büntetőügyében.

Az ügyész az eljárás során a cselekmények súlyára, az el nem évülő háborús bűncselekményekre tekintettel életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását kérte, a védelem viszont felmentést, illetve az eljárás megszüntetését.

Magyar Gábor ügyvéd az eljárásban többek között azzal érvelt: igaz, ugyan, hogy szovjet csapatok és karhatalmisták 1956 novemberében-decemberében többször is tüzet nyitottak a védtelen lakosságra, de arra nincs konkrét adat, hogy ez a vádlott utasítására történt.

A védő perbeszédében arra is figyelmeztetett: ebben az ügyben nem lehet a kommunista rendszer felett erkölcsi ítéletet mondani, csak revánsot venni, és ez nem segíti a múlttal való szembenézést.

A vádlott érdemi vallomást az eljárásban nem tett, de bűnösségét mindvégig tagadta. A 94. évében járó Biszku a tárgyalásokra többnyire tolószékben érkezett, két idősebb nőrokona kísérte, többször előfordult, hogy jelezte, rosszul hallja, nem érti az elhangzottakat.

A Fővárosi Ítélőtábla június 1-jére tűzte ki a másodfokú határozathirdetést. A negyedszázaddal ezelőtti rendszerváltás óta Biszku Béla lehet az első egykori magas rangú pártállami vezető, akit jogerősen elítél a büntetőbíróság.

Az 1990-es évek első felében több 1956-os sortűz miatt vádat emelt az ügyészség, de csak végrehajtók ellen. A bíróságok, ha bűnösséget állapítottak meg, többnyire néhány éves szabadságvesztés-büntetéseket szabtak ki. Így történt ez a salgótarjáni ügyben is, ahol a két évtizeddel ezelőtti eljárásban Biszkut csupán tanúként hallgatták meg. Az ügyészség akkori álláspontja szerint nem volt ellene elegendő bizonyíték.

Azokban az eljárásokban jelentős problémát okozott, hogy évtizedekkel ezelőtti esetekben kellett büntetőjogi felelősséget vizsgálni, miközben a párt- és állami vezetők nagy része már nem volt az élők sorában, továbbá a bizonyítás is sok esetben rendkívüli nehézségekbe ütközött, még az elévülés kérdése sem volt egyértelműen megítélhető.

Megesett, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak – a Kúria jogelődjének – egyik tanácsa másodfokon jogerősen kimondta az elévülést, majd egy másik tanácsa felülvizsgálati eljárásban hatályon kívül helyezte ezt a döntést. A tatai ügy pedig, melyben a magyar bíróságok végül jogerősen öt év szabadságvesztésre ítélték a vádlottat, a strasbourgi emberi jogi bíróság elé került, ahol több mint fél évtized elteltével, 2008-ban azt mondták ki: a vádlott bűnössége mégsem állapítható meg a terhére rótt emberiesség elleni bűntett miatt. Azután 2009-ben a Legfelsőbb Bíróság ismét úgy ítélt, hogy a megvádolt nyugdíjas ezredesnek le kell ülnie büntetését.

A magyar bíróságok szerint a vádlott 1956. október 26-án 15 fegyverese élén a tatai rendőrkapitányságot akarta visszafoglalni, eközben tűzparancsot adott ki a forradalmárok ellen, illetve személyesen végzett a forradalmárok vezetőjével.