A Földközi-tenger vizeiben a nyílt-tengeri térség egyik legsebesebb nagyragadozója, a röviduszonyú makócápa honos fajnak számít, ám az elmúlt évtizedekben más mediterrán cápafajokhoz hasonlóan a makócápák száma is alaposan megritkult a populációt érő egyre jobban növekvő ökológiai nyomás és a túlhalászás miatt, ezért napjainkban már extrém ritkának számít a faj egy-egy példányának a megpillantása. Ezért is számít rendkívülinek a hír, miszerint a Ligur-tenger partján fekvő népszerű olasz üdülőváros, Livorno partjai közelében bukkant fel egy méretes röviduszonyú makócápa.
A röviduszonyú makócápa honos faj a Földközi-tengerben Forrás: Fishing Booker
Egyelőre nem erősíthető meg, hogy már a tigriscápa is feltűnt a Földközi-tenger keleti medencéjében Fotó: Oceans Africa
Ami viszont tény, hogy eddig két Vörös-tengerből származó trópusi faj, a feketefoltos szirti cápa (Carcharhinus melanopterus) valamint a csipkésfejű pörölycápa (Sphyrna lewini) már meghonosodott a Földközi-tenger keleti partvidékén.
A közel ötven, a Földközi-tengerből ismert cápafaj túlnyomó része, több mint kétharmada kis termetű, legfeljebb 1 méteres testhosszúságú, illetve még ennél kisebb faj, amelyek nem jelentenek semmiféle veszélyt az emberre nézve.
A Földközi-tengerben honos nagyobb cápafajok Fotó: UNEP/NOAA
A mediterrán vizekben előforduló nagyjából 15 nagytestű cápafaj közül a Földközi-tenger őshonos fajainak kell tekinteni többek között az óriáscápát (Cethorinus maximus), a nagy fehér cápát (Carcharodon carcharias), a szürkecápát (Hexancheus griseus), a nagy pörölycápát (Sphyrna mokarran), a sima prölycápát (Spyrna zygena), a kék cápát (Prionace glauca), a feketefoltos cápát (Carcharinus limbatus), a heringcápát (Lamna nasus), a homoki tigriscápát (Carcharias taurus) és természetesen a röviduszonyú makócápát (Isurus oxyrhincus) is.
Nem véletlenül hívják az óceánok gepárdjának
A heringcápa-félék családjába (Lamnidae) tartozó röviduszonyú makócápa kozmopolita faj, ami a Föld összes trópusi-szubtrópusi, illetve meleg mérsékelt-övi tengerében előfordul. Elterjedésének határát a vízhőmérséklet szabja meg; azokban a vizekben, ahol +16 Celsius fok alá esik a víz hőmérséklete, már nem található meg.
A makó a trópusi-szubtrópusi tengerekben világszerte előfordul Fotó: Wikimedia Commons
A csontos halak többségétől eltérően a röviduszonyú makócápa nem változó, hanem – akárcsak a madarak vagy az emlősök – állandó testhőmérsékletű porcoshal-féle; az agy és az izomzat állandó hőmérsékleten tartásáról egy speciális vércirkulációs rendszer gondoskodik.
Erre vezethető vissza e faj hihetetlen aktivitása is;
a röviduszonyú makó a leggyorsabb cápafaj, egyben a fekete marlin, a kékúszójú tonhal és a kardhal után a világtenger negyedik legsebesebb élőlénye.
Rövid távon képes 70-90 km/órás sebességre is felgyorsulni Fotó: Patrick Douglas
A makócápa rövid távon képes akár 70-90 kilométer/órás sebességre is felgyorsulni.
Miközben közvetlenül a felszín alatt suhanva üldözi a nagy testű halakból, így többek között a tonhal és makréla-félékből álló zsákmányát, időnkét négy -öt méter magasra is kiveti magát a vízből.
Horogra akadva keményen küzd, ezért is népszerű a sporthorgászok között. A röviduszonyú makócápa honos fajnak számít a Földközi-tengerben, bár nyílt vízi életmódja miatt csak ritkán bukkan fel a partok közelében.
A makó gyakran kiveti magát a vízből Fotó: Pinterest
Idén augusztusban valóságos szenzációként hatott az a hír, hogy több évtized elteltével az Adriai-tenger horvátországi partszakszán is felbukkant a röviduszonyú makó. Az elmúlt évtizedekben drasztikusan visszaesett a mediterrán makócápák egyedszáma,
amelynek hátterében főleg a túlhalászás, a megnövekedett hajóforgalom, a környezetszennyezés és az erőteljes ökológiai stressz áll.
Ez a probléma természetesen nem csak a makócápát, hanem a vele közeli rokonságban álló nagy fehért és a többi mediterrán cápát is érinti; a legfrissebb becslések szerint a Földközi-tengeri cápák populációja nagyjából 70 százalékkal csökkent az elmúlt négy évtized alatt.
Súlyos veszély fenyegeti a mediterrán cápákat
A röviduszonyú makó potenciálisan veszélyes az emberre, bár az életmódja miatt alacsony annak az esélye, hogy a fürdőzők találkozzanak ezzel a fajjal. „A makócápák potenciálisan veszélyes, de általában nem agresszív állatok” – hangsúlyozza dr. Alessandro De Maddalena tengerbiológus, Olaszország egyik vezető cápaszakértője és a nagy fehér cápák nemzetközileg elismert szaktudósa.
Dr. Alessandro de Maddalena nemzetközi hírű olasz tengerbiológus és cápaszakértő Fotó: Alessandro de Maddalena / Facebook
„Az emberek elleni támadások hihetetlenül ritkák; jellemzően kerülik az emberi érintkezést, és ritkán közelítik meg a partot is, kivéve, ha kedvenc zsákmányukat, a makrélákat és a tonhalakat vagy a halászhajókat követik” – fűzi hozzá a neves tengerbiológus.
„A Földközi-tengerben úszni egyáltalán nem veszélyes többek között azért sem, mert már nagyon kevés veszélyesnek tartott cápafaj maradt. Ezért felesleges cápahálókat használni, amelyek egy rendkívül romboló, nem szelektív rendszert jelentenek, és más állatfajokat is elpusztíthatnak. Inkább azon kell aggódnunk, hogy eltűnőben vannak és számos faj a kihalás veszélyével néz szembe”- mutat rá dr. Alessandro De Maddalena.
A röviduszonyú makó a sebezhető kategóriába tartozik a Természetvédelmi Világszövetség besorolása szerint Fotó: Printerest
A Természetvédelmi Világszövetség besorolása szerint a röviduszonyú makócápa jelenlegi természetvédelmi státusza a „sebezhető” kategóriába tartozik.
A cápatámadásokra nagy általánosságban is elmondható, hogy kivételesen ritkák annak ellenére, hogy egy-egy incidens különösen nagy visszhangot vált ki a sajtóban, illetve a közösségi médiában.
Éves átlagban és világviszonylatban 60-80 úgynevezett nem provokált cápatámadás történik, amelyekből 5-10 a halállal végződő esetek száma. Ezzel szemben kutyatámadásban például évente mintegy 20 ezer, méhcsípésben pedig ötezer ember veszti életét.
A makó a sporthorgászok egyik kedvenc trófea állata Fotó: Fishing Charters
Az ipari halászatnak szintén éves átlagban 80- 100 millió cápa esik áldozatául; egyes kereskedelmileg értékes fajok emiatt szinte már a kihalás szélére kerültek. A cápák rendkívül fontos szerepet játszanak a tenger ökológiai egyensúlyának fenntartásában, ezért populációik drasztikus egyedszám-csökkenése komoly kihatással van az óceáni ökoszisztémára is.
Az olaszországi Livorno közelében:
egy méretes röviduszonyú makócápa akadt egy helyi halász horgára,
ami mintegy 50 perces küzdelem után kiszabadította magát és elúszott,
a makócápa honos fajnak számít a Földközi -tengerben,
de ma már extrém ritkának számít a mediterrán cápapopuláció egyedszámának drasztikus csökkenése miatt.
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
