
A röviduszonyú makót méltán nevezik a tengerek gepárdjának rendkívüli sebessége miatt.
A makó képes rövid távon akár 70-90 km/órás sebességre is felgyorsulni,
és ezzel nemcsak a leggyorsabb cápafaj, hanem a fekete marlin és a kékúszójú tonhal után a világóceán harmadik leggyorsabb ragadozója is egyben.
A makó elnevezés természetesen nem a hagymatermesztéséről híres dél-alföldi magyar város nevéből, hanem a polinéz eredetű mako-mako szóból származik, ami emberevőt jelent.
A röviduszonyú makó a trópusi, szubtrópusi, illetve a meleg mérsékelt-övi tengerek lakója. A +16 Celsius-foknál hűvösebb vizeket elkerüli. Aktívan vándorló és nyílt-tengeri életmódot folytató cápa, amely nagytestű csontos halakra, így többek között kék- és sárgaúszójú tonhalra, spanyolmakrélára, kardhalakra, valamint vitorláshalakra és kisebb cetekre vadászik, amelyeket fölényes sebességének köszönhetően lerohanva, üldözve ejt el.

Üldözés közben, amikor közvetlenül a felszín alatt úszik, ha egy-egy hullámtól véletlenül „gellert” kap, akár 4-5 méter magasra is kivetődhet a vízből. A kifejlett példányok átlagos testhossza 280-380 cm közötti, de ritkán előfordulhatnak akár négyméteres egyedek is.
A röviduszonyú makó potenciálisan veszélyes az emberre.
A tudományos szempontból legalaposabban feldolgozott cápatámadási adatbázis, a Floridai Természettudományi Múzeum International Shark Attack File (ISAF) adatbankjának statisztikai adatai szerint a röviduszonyú makó terhére kilnec úgynevezett nem provokált támadás írható, amelyből egy volt halálos kimenetelű. (Ez utóbbi eset Egyiptom vörös-tengeri partvidékén Sarm es-Sejkben történt 2010 decemberében, az áldozat pedig egy német állampolgárságú turistanő volt.) További nyolc valószínűsített nem provokált támadás is ehhez a fajhoz köthető az ISAF statisztikája szerint.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!