A nagy fehér cápa biológiájának egyik legnagyobb rejtélye a sejtmagokban és a mitokondriumokban található DNS közötti markáns különbség. Ez az eltérés már egy ideje ismert a tengerbiológusok előtt, akik ezt a differenciát a nagy fehér cápák eltérő vándorlási mintázatainak vélelmezett különbségeire vezették vissza. Egy új tanulmány azonban a vándorló fehér cápák populációi közötti genetikai különbségek felmérésével tesztelte ezt a hipotézist; az eredmény pedig érvénytelenítette az elméletet.

Nagy fehér cápa: a világtenger egyik legtitokzatosabb ragadozója
Ahhoz, hogy megértsük, mi történt a nagy fehér cápákkal, vissza kell utaznunk az időben körülbelül 10 -12 ezer évet a pleisztocén kor utolsó nagy eljegesedése, a Würm-glaciális végére. Ezt megelőzően a tengerszint ugyanis sokkal alacsonyabb volt mint napjainkban, ami erőteljesen korlátozta a nagy fehér cápák egyes populációinak globális eloszlását.
A pleisztocén időszak utolsó nagy eljegesedési hulláma, a Würm-glaciális nagyjából 117 ezer éve kezdődött el és 12 ezer éve ért véget. A pleisztocén kor hat nagyobb eljegesedési periódusa közül a Würm volt a legnagyobb: az északi-sarki jégtakaró ekkor egészen Közép-Európáig hatolt le, átlagosan mintegy két kilométer vastag jégpáncéllal fedve be Észak-Európát és brit szigetek nagyobb részét is. Az óceánokból jégként kifagyott hatalmas mennyiségű víz miatt a világtenger szintje átlagosan 116 méterrel volt alacsonyabb a jelenleginél.
Valójában ez a helyzet annyira sivár volt a nagy fehér cápák számára, hogy a populációjuk mindössze egyetlen kis kevert csoporttá zsugorodott össze valahol a déli indo-pacifikus térségben – áll Gavin Naylor, a Floridai Természettudományi Múzeum Floridai Cápakutatási Programjának igazgatója és kollégái új tanulmányában.

A rendkívüli tengerszintcsökkenés miatt a fehér cápák állománya jelentősen megtizedelődött, szinte a kihalás szélére sodorva a fajt. De miután a Würm-glaciális brutális hideghulláma véget ért és az ezt követő hirtelen felmelegedés miatt a gleccserek gyorsan elolvadtak, a globális tengerszint drasztikusan megemelkedett, ezért a cápák ismét terjeszkedni kezdtek a világtenger más régióiban is. E nagy "kirajzás" után, körülbelül 7000 évvel ezelőtt a kutatók szerint a fehér cápák genetikailag elkezdtek divergálni, ami arra utal, hogy az állományuk két vagy több elszigetelt populációra osztódott. Ma három genetikailag jól elkülöníthető fehércápa-populáció létezik – egy a déli féltekén Ausztrália és Dél-Afrika körül, egy az Atlanti-óceán északi részén, és egy pedig a Csendes-óceán északi vidékén.(A mediterrán fehér cápákat az atlanti csoport alpopulációjának tekintik.)