Kísérteties lény, a végítélet hala bukkant fel Kalifornia partvidékén

Nem mindennapi randevúban volt része Ted Judah kaliforniai búvárnak, aki december 30-án a San Francisco közelében található Monterey-öböl Tengeri Rezervátum területén merült a mélybe. Nem sokkal a merülés megkezdése után figyelmét egy olyan kísérteties, áttetsző és szellemszerű furcsa hal keltette fel, amilyet – noha gyakran merül – még sohasem látott. A furcsa lényt szerencsére sikerült a merülésre magával vitt go-pro kamerájával megörökítenie. A felvételek alapján a tengerbiológus szakértők a lazackirályként is emlegetett és a kettős nevezéktanban a Trachipterus altivelis tudományos elnevezést kapott szalaghalfaj fiatal ivadékaként azonosították a bizarr lényt. Erről a csak rendkívül ritkán felbukkanó halról a Távol-Keleten azt tartják, hogy rossz ómen a megpillantása, ami pusztító erejű földrengés és tengeri szökőár közeli eljövetelét jelentheti, ezért is hívják Japánban a végítélet halának.

A végítélet halaként is emlegetik a furcsa szalaghalat Fotó: Ted Judda Forrás: Facebook

Ezért emlegetik a végítélet halaként

A távol-keleti kultúrkörben a végítélet halaként emlegetett Trachipterus altivelis, amit angolszász területen lazackirálynak hívnak, csak a Csendes-óceán keleti partvidékének mélyebb vizeiben fordul elő. Elterjedési területe Alaszkától Chiléig húzódik.

A lazackirály egy méretes példánya  Fotó: Marinebiology/Eyeamsayter

 A faj élőhelye az óceán közép mély víztömegében, az úgynevezett bathyális vagy szürkületi zónájában található 900 méteres vízmélységig. E szalaghalfaj kifejlett egyedei a partoktól távoli mély vizekben a bathypelágikus régióban élnek.

A világtengert függőlegesen négy nagyobb mélységi zónára osztják fel az oceanográfusok. A felszíntől számított 200 méteres vízmélységig terjedő zóna a fény- vagy fotikus öv azt a határt jelöli ki, amelynek alsó határára még annyi fény jut le, ami elvileg lehetővé teszi a fotoszintézist. A 200 és 1000 méter közötti vízmélység jelöli ki a szürkületi vagy bathyális öv határait. A szürkületi zóna alsó határa az a mélység, ahol még rendkívül érzékeny műszerekkel kimutathatók a felszínről beérkező fény nyomai, ám az emberi szem számára 500 métertől már tökéletes a sötétség. 1000 méteres mélységnél kezdődik a sötét vagy abisszikus öv. Ebben a zónában még nyomokban sem érkezik le fentről a természetes fény, az abisszikus öv az örök sötétség világa. Az előbbieken kívül létezik még egy speciális zóna, a 8000 méternél nagyobb mélységeket a mélytengeri árkok világát kijelölő hadális öv.

A faj kifejlett egyedei megnyúlt hevederszerű testformával és hosszú, a teljes dorzális testtájon végigfutó hátúszóval rendelkeznek. E szalaghalfaj különös sajátossága, hogy a fejtető első 4 hátúszósugara a legmagasabb, ami koronaszerűen emelkedik a fej fölé. E sajátos korona miatt nevezik lazac-, közeli rokonát, az akár a 18 méteres hosszúságot is elérő hevederhalat pedig heringkirálynak. 

Egy 1996-ban Kalifroniában kifogott, közel 10 méteres hevederhal  Fotó: Wikimedia Commons

A T. altivelis kifejlett egyedeinek 1,6-1,8 méter az átlagos testhossza, de egyes példányaik akár a 2,5-3 méteres hosszúságot is elérhetik egyes esetleírások szerint. A szürkületi zónában élő más fajokhoz hasonlóan a szalaghalaknak is igen nagy a szemük, ami a fényszegény környezethez való alkalmazkodás egyik példája. A szalaghal ivadékai apró planktonikus rákokkal, a kifejlett példányok kisebb rajhalakkal és puhatestűekkel táplálkozó ragadozók. Japánban sok évszázados hagyomány, hogy a szalaghal, illetve közeli rokona, az evező- vagy a hevederhal felbukkanása súlyos természeti katasztrófa fenyegető előjele.

A Monterey-öbölben 2025. december  30-án  felfedezett ritka végítélethal   Fotó: Ted Judah/Facebook

 A távol-keleti kultúrkörben e halak megjelenését a pusztító erejű földrengések kipattanásával és a nyomukban partra csapó katasztrofális tengeri szökőár, a cunami veszélyével kötik össze. E sok évszázados néphagyomány megalapozottságára azonban nincs tudományos bizonyíték, bár kétségtelen tény, hogy egyes állatfajok képesek megérezni a közeli vulkánkitörést vagy a földrengést is.

A kaliforniai partvidéken megfigyelt végítélethal:

• egy ritka szalaghalfaj ivadéka,
• ami kizárólag a Csendes-óceán keleti partvidékén,
• a szürkületi zóna vizeiben 900 méteres mélységig fordul elő,
• és amelynek a felszínen való felbukkanását a japán néphagyomány baljós előjelnek tekinti.