Patyi Gergely: Nem buktam meg

A végrehajtói kamara átvilágítása közben lemondott igazságügyi államtitkár szerint nem kormányzati nyomásra távozott. Interjú.

– Miért nem a minisztérium apparátusa végezte az átvilágítást?
– Azért, mert nem volt rá kapacitása, a tárca az ilyen többletfeladatok ellátására nem volt képes. Továbbá az is látszott, hogy az esetleges összeköttetések miatt nem volna célszerű, ha a minisztérium végezné a vizsgálatot. Az elsődleges szempont az volt, hogy megbízható, támadhatatlan és megvesztegethetetlen emberek végezzék az ellenőrzést, olyanok, akik képesek elvégezni a feladatot.

– Ezért javasolta az ismerősét. Apropó, származott ebből anyagi haszna?
– A leghatározottabb válaszom az, hogy nem. Az informatikai átvilágítás bruttó ötmillió forintba került, ez valamivel több mint nettó kétmillió forintot jelent egy három hónapos munkára, ami a kamara elmúlt ötéves működését ellenőrizte. Vagyis jelentéktelen összegről van szó. Ez a pénz még egy nem túlzottan jól megfizetett államtitkárnak sem tétel, ugyanis kevesebb mint kéthavi fizetés. Ebből is látszik, hogy a vizsgálatot végző társaság részéről nem az anyagi haszon volt a cél, hanem a feddhetetlenség. A céggel való korábbi ismeretségünkben, illetve az üzleti kapcsolatunkban nem látok kivetnivalót. Azokat pedig nem lehet komolyan venni, akik úgy gondolják, hogy egy államtitkár ennyi pénzért kockáztatja az állását, még akkor sem, ha ezt tényfeltáró cikknek álcázzák.

– Mindemellett úgy tűnik, a minisztérium nem osztotta az álláspontját az ügyben, és új informatikai átvilágítást rendeltek el a köztestületnél.
– A minisztérium reagálását nem tudom értelmezni. Az átfogó átvilágítás elkészült, amely alapos és mindenre kiterjedő volt. Azzal nem értettem egyet, hogy a jelentést nem használta fel a tárca, azonban belátom, hogy a politikai döntések időnként nem egyeznek a szakmai döntésekkel. Az biztos, hogy a vizsgálat után a minisztérium lépéselőnybe került, s ezt kár lett volna elkótyavetyélni. Szerencsére ez nem is történt meg, s örömmel tapasztaltam, hogy feljelentést tettek a végrehajtói kamara ügyében. Ezt én már korábban megtettem volna, mint ahogyan azt a minisztériumnak is javasoltam.

– Sőt, azóta már nyomozást folytat ismeretlen tettes ellen a Budapesti Nyomozó Ügyészség. Ön ismeri a jelentések teljes tartalmát. Ezek alapján jogászként hogy látja, milyen bűncselekmények terhelhetik a végrehajtók vezetőit?
– Úgy gondolom, elég sok büntető tényállás merülhet fel a jelentések alapján. Ezek közt többnyire a gazdasági bűncselekmények gyanúja volt tapasztalható. Azt láttuk, hogy jó pár kirívó szabálytalanság fordulhatott elő, de a nyomozó hatóságnak kell majd értékelni a benyújtott dokumentumokat. Fontos hangsúlyozni, hogy a minisztérium nem nyomozó hatóság, s nem volt abban a helyzetben, hogy az ügyészség feladatát átvegye. Megjegyzem, a minisztériumot és a személyemet ért sajtótámadások is érthetők a feljelentés, illetve a nyomozás elrendelése alapján. A végrehajtói kamara korábbi vezetői közt akadnak olyanok, akiknek érdekében állt, hogy a köztestületnél ne kerüljenek a helyükre a dolgok.

– Az Országgyűlés nemrég módosította a végrehajtókra vonatkozó törvényt, amely többek közt arról rendelkezik, hogy az elnökség tagjait egyszer lehet újraválasztani. Ugyanakkor a múlt héten megtartott kamarai választáson ismét olyan vezetők kerültek az elnökségbe, akik ciklusok óta vezetői a szervezetnek. Említette, hogy nem feltétlenül tanúsítottak jogkövető magatartást a végrehajtók. Erre gondolt?
– Az ehhez hasonló magatartásra gondoltam. Nehéz dolga van a minisztériumnak, ugyanis a jogállam eszközrendszere egy bizonyos ponton véget ér. Olyanokkal szemben pedig nehéz fellépni, akik alapvető szabályokat nem hajlandók betartani. A törvénymódosítással a jogalkotó egyértelmű szándéka volt, hogy a kamara irányításában régóta szerepet vállaló vezetők a jövőben hátrébb lépjenek. Ennek ellenére a korábbi elnökségből sokan indultak, közülük többeket megválasztott a tagság.

– Úgy tűnik, hogy nemcsak az elnökség, hanem az egyes végrehajtók is szembeszállnának a kormánnyal.
– Tapasztalataim szerint a végrehajtói tagság régóta aláveti magát annak, amit néhány vezető sulykol. Ezen a hozzáálláson kellene változtatni többek közt, ugyanis ha a kamarai tagok nem tudnak együttműködni az állammal, akkor bizony a pozícióik is gyengülni fognak.