Patyi Gergely: Nem buktam meg

A végrehajtói kamara átvilágítása közben lemondott igazságügyi államtitkár szerint nem kormányzati nyomásra távozott. Interjú.

Büntetőjogi felelősségre vonás várhat a végrehajtói kamara korábbi vezetőire az igazságügyi tárca nemrég lemondott államtitkára szerint, aki azután távozott, hogy kiderült, korábbi cégtársa végezte a kamara informatikai átvilágítását. Patyi Gergely állítja, semmilyen anyagi haszna nem származott ismerőse megbízatásából, s önként távozott posztjáról.

– Ön belebukott a végrehajtói kamara átvilágításába.
– Legalábbis ez jelent meg a sajtóban, én viszont nem bukásként értelmezem a lemondásomat. Amikor az igazságügyi miniszter felkért az államtitkári posztra, azt szakmai alapon tette, én soha nem voltam párttag és semmilyen politikai irányzathoz nem tartozom. Már a felkéréskor gondolkoztam, kell-e ez nekem, ugyanis ügyvédként és a Budapesti Ügyvédi Kamara titkáraként, illetőleg egyetemi adjunktusként bőven volt feladatom. Az látszott, hogy nem könnyű terület, ahova kineveztek.

– Sugallták, hogy mondjon le, vagy magától döntött így?
– Saját elhatározásból mondtam le. Nem volt mögötte kormányzati nyomás, még ha hihetetlennek is tűnik, hogy Magyarországon egy államtitkár hozhat független döntéseket. Én abban a helyzetben voltam, hogy ezt megtehettem. Úgy éreztem, ha kizárólag az én személyem az akadálya annak, hogy a végrehajtókkal kapcsolatos feladatokat a kormányzat továbbvigye, le kell mondjak. Az más kérdés – és nem is esett jól –, hogy a sajtóban ellenem felhozott vádakra nem mindig a megfelelő válaszokat adta a minisztérium.

– A vád pedig az volt, hogy az ön ismerősének, egyben cégtársának vállalkozása végezte a kamara informatikai átvilágítását több millió forintért. Ön szerint ez nem összeférhetetlen?
– Amikor hozzákezdtünk a végrehajtói kamarával kapcsolatos feladatokhoz, kiderült, hogy a kormányzatnak semmilyen tényleges joga nem volt a törvényességi felügyelet ellátásához. Noha látszott, hogy a végrehajtói kamara vezetésével nem lehet együttműködni, s a szervezet nem tanúsított partnerséget és jogkövető magatartást, a minisztérium nem tudott lépni, nem voltak eszközei és adatai sem. Így a tárca a testülettel kapcsolatos egyre szaporodó hibák miatt is teljes átvilágítást rendelt el, ami három területre összpontosított: a jogi, informatikai és a gazdasági területre. Az ellenőrzés lebonyolítása a miniszteri biztos feladata volt, tőlem szakmai javaslatokat kértek arra vonatkozóan, ki vagy kik lennének alkalmasak a feladat elvégzésére. Ugyanakkor az ellenőrzést végző cég kiválasztása, és a szerződéskötés nem az én feladatom volt. Ahogy nem is én kötöttem a megállapodást.

– Miért nem a minisztérium apparátusa végezte az átvilágítást?
– Azért, mert nem volt rá kapacitása, a tárca az ilyen többletfeladatok ellátására nem volt képes. Továbbá az is látszott, hogy az esetleges összeköttetések miatt nem volna célszerű, ha a minisztérium végezné a vizsgálatot. Az elsődleges szempont az volt, hogy megbízható, támadhatatlan és megvesztegethetetlen emberek végezzék az ellenőrzést, olyanok, akik képesek elvégezni a feladatot.

– Ezért javasolta az ismerősét. Apropó, származott ebből anyagi haszna?
– A leghatározottabb válaszom az, hogy nem. Az informatikai átvilágítás bruttó ötmillió forintba került, ez valamivel több mint nettó kétmillió forintot jelent egy három hónapos munkára, ami a kamara elmúlt ötéves működését ellenőrizte. Vagyis jelentéktelen összegről van szó. Ez a pénz még egy nem túlzottan jól megfizetett államtitkárnak sem tétel, ugyanis kevesebb mint kéthavi fizetés. Ebből is látszik, hogy a vizsgálatot végző társaság részéről nem az anyagi haszon volt a cél, hanem a feddhetetlenség. A céggel való korábbi ismeretségünkben, illetve az üzleti kapcsolatunkban nem látok kivetnivalót. Azokat pedig nem lehet komolyan venni, akik úgy gondolják, hogy egy államtitkár ennyi pénzért kockáztatja az állását, még akkor sem, ha ezt tényfeltáró cikknek álcázzák.

– Mindemellett úgy tűnik, a minisztérium nem osztotta az álláspontját az ügyben, és új informatikai átvilágítást rendeltek el a köztestületnél.
– A minisztérium reagálását nem tudom értelmezni. Az átfogó átvilágítás elkészült, amely alapos és mindenre kiterjedő volt. Azzal nem értettem egyet, hogy a jelentést nem használta fel a tárca, azonban belátom, hogy a politikai döntések időnként nem egyeznek a szakmai döntésekkel. Az biztos, hogy a vizsgálat után a minisztérium lépéselőnybe került, s ezt kár lett volna elkótyavetyélni. Szerencsére ez nem is történt meg, s örömmel tapasztaltam, hogy feljelentést tettek a végrehajtói kamara ügyében. Ezt én már korábban megtettem volna, mint ahogyan azt a minisztériumnak is javasoltam.

– Sőt, azóta már nyomozást folytat ismeretlen tettes ellen a Budapesti Nyomozó Ügyészség. Ön ismeri a jelentések teljes tartalmát. Ezek alapján jogászként hogy látja, milyen bűncselekmények terhelhetik a végrehajtók vezetőit?
– Úgy gondolom, elég sok büntető tényállás merülhet fel a jelentések alapján. Ezek közt többnyire a gazdasági bűncselekmények gyanúja volt tapasztalható. Azt láttuk, hogy jó pár kirívó szabálytalanság fordulhatott elő, de a nyomozó hatóságnak kell majd értékelni a benyújtott dokumentumokat. Fontos hangsúlyozni, hogy a minisztérium nem nyomozó hatóság, s nem volt abban a helyzetben, hogy az ügyészség feladatát átvegye. Megjegyzem, a minisztériumot és a személyemet ért sajtótámadások is érthetők a feljelentés, illetve a nyomozás elrendelése alapján. A végrehajtói kamara korábbi vezetői közt akadnak olyanok, akiknek érdekében állt, hogy a köztestületnél ne kerüljenek a helyükre a dolgok.

– Az Országgyűlés nemrég módosította a végrehajtókra vonatkozó törvényt, amely többek közt arról rendelkezik, hogy az elnökség tagjait egyszer lehet újraválasztani. Ugyanakkor a múlt héten megtartott kamarai választáson ismét olyan vezetők kerültek az elnökségbe, akik ciklusok óta vezetői a szervezetnek. Említette, hogy nem feltétlenül tanúsítottak jogkövető magatartást a végrehajtók. Erre gondolt?
– Az ehhez hasonló magatartásra gondoltam. Nehéz dolga van a minisztériumnak, ugyanis a jogállam eszközrendszere egy bizonyos ponton véget ér. Olyanokkal szemben pedig nehéz fellépni, akik alapvető szabályokat nem hajlandók betartani. A törvénymódosítással a jogalkotó egyértelmű szándéka volt, hogy a kamara irányításában régóta szerepet vállaló vezetők a jövőben hátrébb lépjenek. Ennek ellenére a korábbi elnökségből sokan indultak, közülük többeket megválasztott a tagság.

– Úgy tűnik, hogy nemcsak az elnökség, hanem az egyes végrehajtók is szembeszállnának a kormánnyal.
– Tapasztalataim szerint a végrehajtói tagság régóta aláveti magát annak, amit néhány vezető sulykol. Ezen a hozzáálláson kellene változtatni többek közt, ugyanis ha a kamarai tagok nem tudnak együttműködni az állammal, akkor bizony a pozícióik is gyengülni fognak.