A hallgatók közül 2013-hoz képest többen vannak azok, akik külföldi letelepedést – vagyis hosszú távú ottlétet – fontolgatnak, arányuk immár eléri a 37 százalékot. Az okok mögött elsősorban az anyagiakat lehet felfedezni: a diákok szerint külföldön könnyebb megélni, magasabbak a fizetések, több pénzt lehet megtakarítani, és az életszínvonal is magasabb. Az sem tűnik újdonságnak, hogy a többéves kinti letelepedést fontolgatók között az orvostanhallgatók vannak többen. „Az orvostanhallgatók között kiemelkedően magas a többdiplomás szülők aránya, alapvetően nagy arányban akarnak külföldön munkát vállalni, de megjelent egy olyan réteg is, mely a nemzeti büszkeségre hivatkozva inkább itthon állná meg a helyét” – ismertették a kutatást végzők az eredmények szerdai bemutatóján.
Érdekes módon azonban nem a sokadik generációs értelmiségi fiatalok akarnak elsősorban külföldre menni: míg a diplomás szülőkkel rendelkezők közül 53 százalék menne el, az első generációs fiatal értelmiségieknél (vagyis akiknek egyik szülője sem diplomás) ez az arány 60 százalék. Szerepet játszik a hajlandóságban a pártpreferencia és a származási hely is: legkevésbé a Fidesz–KDNP-vel szimpatizálók mennének el, illetve minél kisebb településről származik valaki, annál kisebb arányban hajlandó emigrálni. A legnagyobb számban a budapesti állandó lakhellyel rendelkező hallgatók tervezik a hosszú távú külföldi munkavállalást (mintegy kétharmaduk), ezzel szemben a községben lakó hallgatóknál ez az arány „csak” 49 százalék. Sokat nyom a latba, ha valaki jól beszél nyelveket, illetve van már kinti tapasztalata.
A kutatók az eredményeket összehasonlították a TÁRKI felmérésével, akik nemcsak a felsőoktatási hallgatók, hanem a teljes magyar fiatalság hozzáállását vizsgálták, ebből pedig kiderült, hogy az egyetemisták és a főiskolások inkább hajlandók emigrálni, mint felsőoktatási intézményben nem tanuló kortársaik.
A két évvel ezelőtti felméréshez képest tovább nőtt a hallgatók politikai kiábrándultsága, az eddigieknél is negatívabb asszociációk jutottak eszükbe a politika szóról: leggyakrabban a korrupció és a hazugság. Nem meglepő tehát, hogy csökkent a politikai érdeklődésük és a választási részvételi hajlandóságuk is. A létező demokratikus rendszerrel kapcsolatosan általánosságban inkább negatív attitűd érvényesül az egyetemisták és főiskolások körében. A hallgatók 68 százaléka vagy egyáltalán, vagy nem igazán elégedett azzal, amit ma Magyarországon demokráciának nevezünk.
A felmérés során megkérdezettek 47 százaléka vélekedett úgy, hogy a demokrácia minden más politikai rendszernél jobb. A 2011-es és 2013-as kutatások óta növekedett ugyan a demokráciát igenlők aránya, de a kutatók szerint az még így sem magas, csak most érte utol az Ifjúság2008 vizsgálat során a teljes 18–29-es korosztály esetében mért szintet. Növekedett az előző vizsgálatokhoz képest a rendszerszkeptikusok aránya is, akik úgy vélekednek, hogy „a hozzám hasonló emberek számára az egyik rendszer olyan, mint a másik” (32 százalék). Ennek megfelelően a „Bizonyos körülmények között egy diktatúra jobb, mint egy demokrácia” kijelentést elfogadók aránya érdemben csökkent. A négy évvel korábbihoz képest 12, az előző hullámhoz képest két százalékponttal. Ezzel együtt is azt láthatjuk, hogy a demokratikus rendszerrel mindössze 47 százalék elégedett, 53 százalék valamilyen szinten kritikus vele szemben.
A kiábrándultság mértékét látva nem meglepő, hogy ennek megfelelően a két, protestszavazatokban általában térdig gázoló párt, a Jobbik és az LMP a legnépszerűbb a hallgatók körében. Míg a szélsőjobboldal zászlóshajója 20 százalékon áll, addig az LMP 15 százalékot zsebelt be. A Fidesz–KDNP csak a harmadik helyen végzett 12 százalékkal, míg a baloldal olyan gyengén muzsikált, hogy az MSZP, a Demokratikus Koalíció, az Együtt és a PM közösen is csak 14 százalékot tud felmutatni. A százalékokat összeadva pedig látható, hogy a diákok igen nagy százaléka nem is tudott pártot választani magának.
A kutatás szerint – a korábbi felmérésekhez képest – nem történt drámai átrendeződés a nappali tagozatos magyar hallgatók ideológiai karakterében. Általánosságban elmondható, hogy az önbesorolás alapján továbbra is inkább jobboldaliak, egyértelműen liberálisok és határozottan mérsékelt beállítódásúak. A kutatók elmondása szerint azonban a liberális szót itt óvatossággal kell kezelni, az nem feltétlenül az általunk ismert politikai liberalizmust, inkább egyfajta szabad életvitelt, gondolkodásmódot takar. Lefordítva ez azt jelenti, hogy a magukat liberálisnak valló hallgatók aligha fognak tömegesen Fodor Gáborékra szavazni.
A Jobbikkal szimpatizáló diákok jellemzően kistelepülésről származnak, viszonylag fiatal első generációs férfi értelmiségiek, akik „a maguk módján” gyakorolják a vallást. Az LMP híveinek többsége női hallgató, nagyvárosi, magasan képzett családi háttérrel rendelkezik, és nem vallásos. A fideszeseknek a legerősebb a kapcsolata a vallásossággal, jövőjük szempontjából magabiztosak, sokan járnak közülük jogi vagy orvosi képzésre. A baloldali szimpatizánsok kevésbé vallásosak, magasabban képzett családi háttérrel rendelkeznek, többségük nő.
orvostanhallgatók zárt köre, kiemelkedően magas a többdiplomás szülők aránya, alapvetően nagy arányban akarnak külföldön munkát vállalni, de megjelent egy olyan réteg, mely nemzeti büszkeségre hivatkozva itt állná meg a helyét,
