Aggódhatunk a nyugdíjunkért

Felértékelődik az öngondoskodás, mert kezelhetetlen lesz az állami rendszer.

Felforrósodott a hangulat az elmúlt napokban a nyugdíjkérdés körül, miután Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy muszáj lesz újra felemelni a nyugdíjkorhatárt a népesség számának csökkenése és a lakosság elöregedése miatt. A kutatóintézet legfrissebb, Demográfiai portré 2015 című kötetéből kiderül: 2060-ra csaknem kétmillióval, 7,9 millióra zuhanhat Magyarország lélekszáma, és a legalább 65 évesek aránya megközelíti majd az egyharmadot a jelenlegi 18 százalék helyett.

Ráadásul Magyarországon és az összes posztkommunista országban később szülik meg első gyermeküket a nők. Spéder Zsolt kifejtette: a 41–45 éves budapesti nők egyötödének nincs gyermeke, és ők már nagy valószínűséggel így élik le az életüket. Ötven év múlva az idősek két és félszer többen lesznek, mint a 14 éven aluliak, ami kezelhetetlen helyzetet teremt.

– A nyugdíjkorhatár felemelését nem lehet megúszni, hacsak nem nő sokszorosára a munka hatékonysága – szögezte le Spéder Zsolt.

Mások ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a nyugdíjasok egyre nagyobb arányt képviselnek a szavazótáboron belül, ezért feszültséget okozhat a társadalomban, ha a kormányok nem merik megtenni a szükséges lépéseket. Néhány évtized múlva ugyanis nem lehet kormányt alakítani a nyugdíjasoknak tett kedvezmények nélkül.

Nem sok kiutat látnak a helyzetből a szakértők sem, akik már régóta figyelmeztettek arra, az állami felosztó-kirovó rendszer – ahol a befolyó bérjárulékokból fizetik a mindenkori nyugdíjasok nyugdíjjáradékát – a jelenlegi paramétereivel nem fenntartható. Még úgy sem, hogy 1996 óta jelentősen – a nők esetében csaknem öt, a férfiaknál 3,5 évvel – emelkedett a nyugdíjba vonulók átlagos életkora a jogosultsági feltételek szigorítása és a korhatárnövelés miatt. Eközben az időskori eltartottsági ráta (100 aktív korúra hány időskorú jut) értéke 20-ról 26-ra emelkedett. Az Eurostat számításai szerint 2060-ra ez a mutató 53-ra nő, vagyis mintegy 2 aktív korú dolgozó fog befizetéseivel eltartani egy 64 év feletti lakost.

– Úgy tűnik, a gyermekvállalást ösztönző kormányzati intézkedések ellenére sem sikerült változtatni az elöregedés trendjén – szögezte le lapunk kérdésére Németh György közgazdász.

Botos Katalin közgazdász szerint alapvetően három megoldás létezhet a problémára. Az egyik lehetőség a befizetett járulékok növelése, de ezt nem tartotta járható útnak, mert így versenyképtelenné válnak a cégek, a munkáltatók. Emellett szóba jöhet a juttatások csökkentése is, ami az alapnyugdíj mérséklésével vagy a korhatár emelésével érhető el. A szakértő egy közkeletű félreértésre is felhívta a figyelmet. A magyar nyugdíjrendszert sokan nagyvonalúnak tartják, mert a bérekhez képest nagy a járadékok aránya. Botos Katalin szerint viszont nem szabad elfelejteni, hogy hazánkban a fizetések olyan alacsonyak, hogy még így is alig tudnak megélni az idősek a járadékukból.

Németh György, az olasz Alessandro Cigno szakértő javaslata alapján, újszerű megközelítést javasolt a helyzet kezelésére: szerinte a legalább négy gyereket nevelő családoknak lehetővé kellene tenni, hogy kilépjenek az állami nyugdíjrendszerből. Így a járulékot – beleértve a munkaadó által fizetett szociális hozzájárulást – ők kapnák kézhez, cserébe viszont nem szereznének nyugdíjjogosultságot. Ha a negyedik gyerek felnőtt, újból járulékfizetővé válnának. Természetesen így jóval kevesebb nyugdíjat kapnának majd idős korukban, de vállalnák azt, hogy jórészt gyermekeik segítik majd őket.

– Ezt a lehetőséget valószínűleg a magasabban kvalifikált, jobban kereső, gyermekszerető családok választanák – tette hozzá a nyugdíjszakértő. Ők „rácsapják az ajtót az államra”, s remélhetőleg másoknak is követendő mintául szolgálnak.

Míg a szakma a különböző javaslatokon rágódik, addig a pénzintézetek arra figyelmeztetik a lakosságot, hogy egzisztenciális sokk lesz a nyugdíjba vonulás sok ember számára, ezért alternatív megtakarítási lehetőségeket kell keresniük azoknak, akik 20-30-40 év múlva valószínűleg nem kapnak elegendő járadékot az állami rendszerből. Az OTP Önkéntes Nyugdíjpénztár előrejelzése szerint az állami nyugdíjakra szánt összeget egyre kevesebb dolgozó fogja előteremteni, miközben az idősek várhatóan a jelenleginél hosszabb ideig veszik majd igénybe a nyugdíjat. Miután nem mindegy, hogy mekkora tartalékokkal rendelkeznek, felértékelődik az öngondoskodás szerepe. Ám nem éppen biztató adat, hogy az OTP Öngondoskodási Indexe alapján a lakosságnak mindössze három százaléka rendelkezik valamilyen nyugdíjcélú megtakarítással.