Ma már evidenciának számít, hogy az európai kontinens társadalmai folyamatosan fogyatkoznak és elöregednek. Az unióban a német lakosság fogyatkozik a legdinamikusabban, azonban hazánk népessége is erősen csökken, évente mintegy 30-40 ezer fővel, nem beszélve a kivándorlásról.
Ilyen helyzetben újra és újra felmerül, hogy a kieső munkaerőt az unión kívülről kellene pótolni, így első ránézésre kézenfekvő megoldásnak tűnhet a menekülők befogadása. A szakértő azonban figyelmeztet: egyáltalán nem mindegy, hogy a bevándorlókat hogyan kezeljük, mert ez alapjaiban meghatározza, hogy hasznunk vagy csak kárunk lesz az itt-tartózkodásukból.
Portálunk megkeresésére Glied Viktor migrációkutató elmondta: az Európai Unió centrumországai már a hatvanas évektől megpróbálták bevonni a nagy munkaerő-intenzitású ágazatokba a külföldi munkavállalókat, elsősorban Törökországból és a Maghreb térségből. Ugyanakkor a kilencvenes évektől, mikor Európa újraegyesült, kimondva-kimondatlanul már elsősorban a kelet-európai munkavállalókra próbáltak támaszkodni. Ezzel párhuzamosan a nagy munkaintenzitású ágazatok folyamatosan leépültek, és ahogy a technoágazatoké lett a főszerep, már egyre kevesebb képzetlen munkaerőre lett szükség.
A szolgáltató szektor szerepe viszont már a nyolcvanas években megnövekedett, de itt sem képzetlen munkaerőre van szükség, mivel ezek magasabb hozzáadott értéket termelnek. A tercier szektort kiszolgáló állások szerepe ugyanakkor megnőtt, és ez többnyire olyan munkát jelentett – gondoljunk csak a takarító állásokra –, amit a centrumországok lakossága nem is szívesen végzett el. Azonban annak ellenére, hogy óriási a kereslet a kiszolgáló személyzetre és tömegesen érkeznek migránsok Európába, a centrumországokban sokkal jobban örülnek a kelet-európai munkavállalóknak, mert ezeknek a munkába állítása gyakorlatilag akadály nélkül történik – hangsúlyozta a szakember.
A migrációkutató úgy látja, hogy a bevándorlók európai munkaerőpiacra történő bekapcsolása ma elsősorban attól függ, hogy milyen képzettségük van ezeknek az embereknek. Itt különbséget kell tenni azon bevándorlók között, akik legálisan érkeznek az unió területére és azok között, akik illegális határátlépőként jönnek ide. A szakember szerint a legális bevándorlóknál megfigyelhető, hogy ezek jellemzően a középosztályból kerülnek ki többnyire értékes végzettséggel.
Az illegális bevándorlóknál azonban szinte mindegy, hogy az egyén orvos, tanár, kőműves vagy szakmunkás, mert az unióban egyre inkább igyekeznek háttérbe szorítani a feketemunkát. Márpedig ha nem sikerül legalizálni a határsértők ittlétét, akkor szinte bizonyos, hogy ezek csak a feketemunkások számát gyarapítják, akiknek a munkájából – mivel nem fizetnek adót – vajmi kevés haszna van egy országnak.
Glied Viktor kiemelte, hogy ma az összes bevándorló egyötöde helyezkedik el a szürke- vagy feketegazdaságban, őket jellemzően a mezőgazdaság és a vendéglátóipar szívja fel. Példaként említette a spanyolországi Almería paradicsomültetvényeit és az andalúziai szőlészeteket, ahol az illegális munkavállalók mind ez idáig megtalálták a számításaikat.
A most beözönlő migránsoknak azonban már jóval nehezebb helyzettel kell szembenézniük, mivel a kelet-európai migránsok még ezeket a helyeket is telítik, kiszorítva azokat, akik egy jobb élet reményében érkeznek az unióba – hangsúlyozta a szakember.
Ami a magyarországi helyzetet illeti, a szakember kiemelte, hogy a bevándorlók komolyan jelen vannak a vendéglátóiparban és a kiskereskedelemben. Rengeteg példa van ugyanis arra, hogy kínai és közel-keleti vállalkozók sikeresen működtetik az üzletüket, sőt a magyarországi bevándorlók körében gyakorlatilag nincs munkanélküliség – ők mind a magyar GDP-t növelik és az adóbefizetéseikkel a magyar költségvetést gazdagítják.
A hazai bevándorlók egyik másik jellegzetessége, hogy ritkán utalják haza, az anyaországukba a bevételeiket, szemben azokkal a honfitársainkkal, akik Nyugat-Európában dolgoznak, és végül Magyarországon költik el a pénzüket.
Kérdésünkre, hogy a határsértők mennyire terhelik le a magyar szociális rendszert, Glied Viktor kifejtette: amennyiben Magyarországon valakit illegális határátlépésen kapnak, de az illető menekültstátuszért folyamodik, akkor csak alapvető szolgáltatásokra lesz jogosult. Ez kimerül az élelemben, a lakhatásban és a higiéniai eszközökben.
Ha viszont valaki illegális bevándorló – vagyis még menekültstátuszért sem folyamodik –, semmiféle ellátásra nem lesz jogosult, és jellemzően ezt nem is igénylik, mert igyekeznek elkerülni a hatóságok figyelmét.
Habár az unióba érkező bevándorlók ittlétének legalizálása így mindannyiunk érdeke, további kérdéseket vet fel az integráció. Ugyan Magyarországon csak nagyon kevesen, mindössze néhány százan kaptak évente menekültstátuszt, egy ideig az államnak kell róluk gondoskodnia.
Ez sok esetben hosszas folyamat, mert nemcsak jó nyelvtudásra van szükség a beilleszkedéshez, hanem adott esetben képzést is kell nekik nyújtani. De még így is megéri az adott országnak legalizálnia a bevándorlók státuszát, mert ha ezek nem illeszkednek be, nem sok hasznot hajtanak az adott országnak – emelte ki a szakember.
