Activity és angoltudás is kell a jegyeladáshoz

A lényeg, hogy így vagy úgy, de a turista jegyhez és bérlethez jut.

Egy hónappal ezelőtt az Örs vezér terei jegypénztárnál, két angolul beszélő diáklány komoly harcának voltam szem- és fültanúja. Az Erasmus programmal az országba érkezett fiatalok jegyet próbáltak vásárolni. Próbálkozásuk igen komoly küzdelembe torkollott. Az üvegfal túloldalán ülő hölggyel hosszas verbális és nonverbális „csata” után sikerült megértetniük, ki mit is szeretne. A történetnek boldog vége lett: a lányok jegyhez, a pénztáros bevételhez jutott. Bár adódott a kérdés: milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy valaki a Budapesti Közlekedési Központ jegy- és bérletpénztáros munkakörét betöltse? Ezzel a kérdéssel fordultunk a vállalat kommunikációs osztályához, akik a következő választ küldték:

Jegy- és bérletpénztáros munkakörbe legalább egy idegen nyelv alapfokú ismeretével veszünk fel munkavállalókat. Ezt a tudást teszttel mérjük a felvételi eljárás során. Emellett a pénztárosok közel egy hónapos betanuláson is részt vesznek, amelyben egy angol nyelvű képzést is kapnak.

A BKK jelenleg kizárólag jegy- és bérletpénztáros munkakörbe vesz fel munkavállalókat, az ügyfélcentrumokba viszont már csak átképzéssel kerülhetnek át a kollégák, ezekre a helyekre külső felvételi eljárással nem lehet bekerülni. Az ügyfélcentrumokba elsősorban idegen nyelvet jól beszélő kollégákat veszünk át, azonban az átképzés során ők is kapnak rövid angolképzést, elsősorban speciálisan a munkakörükhöz szükséges tananyagot sajátítanak el.

Jelenleg 100 órás angol nyelvi képzést szervezünk az értékesítésben részt vevő kollégáink számára. A szintfelmérést követően minden munkatársunk – önkéntes jelentkezés után – a tudásának megfelelő munkacsoportba kerülhet át.

A BKK ügyfélcentrumában – amiből egyre több van a városban – tehát csak idegen nyelvet jól beszélő kollégák dolgoznak. De mi a helyzet az utazási és turisztikai szempontból frekventált helyen fekvő jegypénztárakkal? Rövid túránk tömör beszámolója következik:

Első megálló a Népliget metróaluljárója. Nemzetközi autóbuszokról leszálló külföldi vendégek a jegy- és bérletpénztárnál vagy az automatákból szerezhetik be a szükséges dolgokat. Frissen az országba érkezett turistaként arra voltam kíváncsi, hogyan jutok el a Váci utcához. Az üvegfal túloldalán helyet foglaló hölgy kedves mosollyal és egyszerű angol szavakkal jelezte, hogy: menni Deák Ferenc tér (hisz mint tudjuk, onnan csak pár lépés a shoping-mennyország), ehhez pedig kell egy tikett is. Székéből kiemelkedve, teátrális mozdulatokkal mutat balra: a 3-as metró és a Deák Ferenc tér iránya arra van.

Irány tehát a kék metró, de a Deák Ferenc tér helyett a cél a Nyugati pályaudvar, előtte útba ejtve az Arany János utcát – mégiscsak a belváros szívében fekszik. A megállónál pénztár nincs, az emberi erőt a megálló bejáratánál található két automata helyettesíti. Na sebaj, irány a Nyugati pályaudvar, hátha kiderül, milyen jegyet kell venni, ha az ember csak két hétre érkezik városba. Fel is vázolom a Nyugati városszerte ismert aluljárójában kérdésemet a pult mögött ülő hölgynek. De sajnos csak azt a választ kapom egy kis mutogatással tarkítva, hogy ő bizony nem beszél angolul, „just a little” azaz egy kicsit – így nem tud segíteni.

Kissé megtörve, de a város térképével a hónom alatt a Blaha Lujza tér felé veszem az irányt. A multikulturalizmus egyik budapesti fellegvárának jegy- és bérletpénztára halvány fény lehet egy külföldi szemében. Nem is olyan halvány az. Arra a kérdésre, hogy miként lehet eljutni az Operához, kimerítő és mosolygós választ kapok – ráadásul ehhez igen különleges, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei angol kiejtés is társul.

Az örömteli beszélgetésen felbuzdulva az Astoriához majd a Kálvin térhez látogatok. Ám csalódnom kell. Kedélyes diskurzust egyik helyen se tudok folytatni, mivel szilárdan álló automaták fogadnak, melyek környékén jelzőtáblák segítenek: ha többet akarok (értsd: kérdésem van), vegyem az irányt a legközelebbi ügyfélcentrum felé. Kérdésem nincs, megpróbálok az automatából átszállójegyet venni – persze előtte jó lenne tudni pontosan mi is az. Jó turista módjára angol nyelvre váltok, ahol a „transfer ticket” kiválasztása után az információ gombra kattintok. Ekkor jön a meglepetés: az automata lingvisztikai bravúrt végrehajtva visszaváltott magyarra. Ugyanis az information, azaz információ fül alatt a következő lehetőségek várnak: jegy- és bérletinformáció, vásárlási útmutató, pótdíj. Ennyi, vagy megveszem azt, amiről azt se tudom, mi, vagy befejezem a folyamatot.

Utóbbi mellett döntöttem. És a végső célponthoz, a Stadionokhoz indulok. A buszpályaudvar közelében fekvő metróállomás pénztárában egy idős hölgy mutat utat a Klinikák metrómegállóhoz. És hogy minden rendben legyen, alapos gesztikulálással kísérve egy cetlire le is írja, hogy a Deák Ferenc térig kell elmennem, azután pedig a 3-as metró visz majd el a célállomásra. Ez jó is így, az már viszont rejtély, hogy miért kéne kéthetes Magyarországon tartózkodásom miatt havijegyet vennem, de nem firtatom a részleteket, és megköszönve a segítségét távozom.

Összességében elmondhatjuk: az alapszintű tudás nagyobb részt megvan, amihez csipetnyi, Acitivity társasjátékból elsajátított rajzolási és mutogatási képesség is társul. A többségükben középkorú, olykor különleges tudással rendelkező hölgyek közül pedig kifoghatunk mosolygósat és szomorút is. A lényeg: így vagy úgy, de a pénzt költeni vágyó turista jegyhez és bérlethez jut. A BKK forgalma pedig nő.