Két, teljesen egyforma újságosállvány, ugyanolyan lapokkal, és két, szinte teljesen megegyező hűtő, ugyanolyan árukészlettel, egymástól alig kétszáz méter távolságra. Az egyikből lehet vásárolni, a másikhoz hozzá sem szabad nyúlni. Mi az? – kezdődhetne a vicces találós kérdés, ha nem a düh és az értetlenkedés tarolna a boltok kötelező vasárnapi zárva tartásával kapcsolatban.
Az említett példa az egyik budai bevásárlóközpont közelében lévő két üzletre vonatkozik. Az egyik trafikban egy középkorú nő kínálta a lottószelvényeket, a tippmixet és a kaparós sorsjegyeket, hiszen az állami fogadótársaságnál a hét utolsó napján sem állhat le a munka. A kis bolt hátsó részén elhelyezett apró asztalkán voltak ugyan újságok, de csak azok, amelyek a fogadásokhoz kellenek. A többi lap, amelyet hétköznap meg lehet vásárolni, vasárnap az állványra parancsolva, félhomályban sorakozott, mintha egy napra illegális kiadványokká nyilvánították volna őket. A máskor kivilágított üdítős hűtőszekrény is sötétbe burkolózott, nem is léphetett a közelébe senki, hiába száradt cserepesre a szája.
– Tényleg nem lehet üdítőt vásárolni? – kérdeztem az eladót.
– Nem én találtam ki, hogy így legyen.
– Ha már úgyis nyitva van a bolt, nem mindegy?
– Itt van a pénztárgép, de nincs bekapcsolva, nem kapcsolhatom be. Ha így adnék el újságot vagy üdítőt, az adócsalásnak minősülne.
A nő láthatóan sietett rövidre zárni a beszélgetést, pedig sok dolga nem volt. Amikor épp nem tért be vevő, vagy a kedves vendég a szelvények kitöltésével volt elfoglalva, egy kis monitoron sorozatot nézett. Talán ráunt arra, hogy mindenkit felvilágosítson a vasárnapi nyitva tartás speciális szabályairól, aki újságokért vagy ásványvízért tér be hozzá. Nyilván sokan nem értik, hogy ha amúgy is nyitva van az üzlet a szerencsejáték miatt, és az alkalmazottnak dolgoznia kell, akkor az miért segíti a családi összetartást meg együttlétét, ha a boltban csak lottót lehet kapni, üdítőt nem. Mint emlékezetes, a család egysége volt az egyik fő érv a vasárnapi boltzár mellett. Eközben az üzlettől alig kétszáz méterre lévő kis boltban üdítőt, újságot és minden mást lehetett venni, mert az egyik tulajdonos, egy fiatal nő állt be dolgozni – persze egyedül, távol a családjától.