Gyergyagyújtás, harangszó és koszorú

A kelta eredetű halloween a halottak elriasztásáról, a keresztény mindenszentek ünnepe az elhunytakra való emlékezésről szól.

A november 2-i halottak napja későbbi eredetű, bár a holtak tiszteletének szánt, róluk megemlékező ünnep már az ókori Rómában is létezett. Az egyházban először 998-ban ünnepelték önálló ünnepként a halottak napját. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Hamarosan a bencés renden kívül is megtartották az ünnepet, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette. Ilyenkor emlékeznek az emberek a halottakra, elhunyt szeretteikre, továbbá az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert hívekért imádkoznak. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak. Ezen a napon az emlékezők ugyancsak gyertyákat, mécseseket gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére. A népi hiedelem szerint azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak ott.

Magyarországon a két egymást követő ünnephez kötődő szokások ma már széles körben élnek a nem katolikusok között is. A protestánsok azonban régebben nem gyújtottak gyertyát, csak a reformáció emléknapján, október 31-én mentek ki a temetőbe, mindenszentekkor vagy halottak napján nem. Mára az ünnepkör a protestáns magyar közösségeknél is három-, négynaposra bővült, és november 1-jén és 2-án is kimennek a sírkertbe, és sokan gyertyát is gyújtanak.

A Váci Egyházmegye püspöke, Beer Miklós egy korábbi, az InfoRádiónak adott interjúban úgy fogalmazott: az ember életének a legkiszámíthatóbb és legnyilvánvalóbb történése az, hogy mindnyájan, akik megszülettünk, egyszer meg is fogunk halni. Ez olyan megrázó élmény, ami az ember jövőjét is érinti. Akár úgy, hogy rádöbbenünk, hogy most mi következünk, az előttünk járó nemzedék után most rajtunk a sor, amit örökségül kaptunk a szüleinktől, nagyszüleinktől, azt most nekünk kell továbbvinni, akár pedig úgy, hogy az ember szembesül azzal a ténnyel, hogy mi lesz akkor, ha ő is meghal. Mindenki egyedül hal meg, „ezért szánjunk időt arra, hogy megálljunk a szeretteink sírjánál” – fogalmazott Beer Miklós püspök.

A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az angolszász eredetű halloween is, ennek elnevezése az angol All Hallows’ Eve kifejezésből származik, amely annyit tesz: mindenszentek éjszakája. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája. A kelták számára a halloween volt a legjelentősebb ünnep, mert az óesztendő végét és az új esztendő kezdetét jelentette, éppen ezért szorosan kötődött a halotti kultuszhoz is.
Mai formája az évszázadok során több kultúra: a római Pomona-nap, a kelta Samhain fesztivál és a keresztény mindenszentek napja hagyományainak keveredésével alakult ki. A régiek úgy hitték, hogy ezen az éjszakán elvékonyodik az élők és holtak világa közötti hártya, ezért, hogy megvédjék magukat az ártó szellemektől, ijesztő töklámpásokat faragtak, és ugyanezt a célt szolgálta a jelmezöltés is.

Nagy-Britanniában és Amerikában ezen az estén a gyerekek háztól házig járva édességet gyűjtenek, a zsákmányért cserében pedig megkímélik a háziakat csínytevéseiktől. A halloween egyre erőteljesebben van jelen a magyar szokásvilágban, pedig a kivilágított tök nálunk Luca-napkor volt divat. Ez a mára amerikanizálódott szokás, ami arról szól, hogy elriasszuk azt a természetes emberi félelmet, amit a halállal szemben érzünk, szakértők szerint sokkal erőteljesebben hat ránk, mint gondolnánk.