Orbán populista, de nem tudjuk, mi az

Sőt, a bázisdemokráciát propagáló pártok is populisták – derült ki egy csütörtöki konferencián.

„Általános kritikai szósz, amivel minden leönthető.”

ráadásul mivel a populizmus egyik alapfeltétele az elitellenesség, szerinte inkább protestpártoknak kellene hívni a populistának tartott politikai szervezeteket. Hozzátette: a Jobbik populistaként való kiemelése a magyar pártok sorából a szervezet eufemizálása is egyben, mert a Jobbik nemcsak populista, hanem szélsőséges, nacionalista, rendszerellenes. Mráz szerint a fogalmat az elit találta ki, így akit populistának neveznek, többnyire nem fogadja el a jelzőt, mert azt elitisták aggatják rá. A populizmus ellen Mráz szerint jó kormányzással lehet a leginkább védekezni, mert akkor nem lesz válság és nem lesz mi ellen protesthangulatot kelteni.

Lakner egy tanulmányban olvasott hasonlattal ragadta meg, milyen nehéz definiálni a populizmust: olyan „mintha pudingot akarnánk a falra szögezni”. Szerinte is megvan a fogalomban az elitellenesség és a protesthajlam, emellett kiszorító jellegű dichotómiát is magával hordoz, a populisták kétségbe vonják ellenfeleik politikai közösségbe való tartozását. Lakner Zoltán a magyarországi populizmus és elitellenesség eredőjét abban látja, hogy a rendszerváltó erők elfáradtak és nem kormányoztak jól, valamint maga a rendszerváltó projekt is kimerült, nem sikerült elérni mindazt, amit a választók vártak az euroatlanti integrációtól. Ezt a problémát főleg a baloldal hagyta reflektálatlanul, így erősödhettek meg populista pártok.

Arra a kérdésre, hogy populista-e a Fidesz és a többi magyar párt, Lakner úgy reagált, hogy szerinte Orbán beszédeiből nem nehéz levezetni azt, hogy a Fideszre illik a jelző. Egységes társadalommal és bizonyos csoportok (pl. baloldal) nemzetből való kiszorításával operál, és folyton talál olyan külső establishmentet, amelynek révén fenn tudja tartani a szabadságharcos viszonyt – mondta a politikai elemző.

Mráz Ágoston szerint viszont a Fidesz nem populista, csupán protestpárt, amely elérte, hogy nincs elitellenes és politikaellenes hangulat az országban, méghozzá a jó kormányzás révén. Lakner Zoltán ezzel kapcsolatban azt említette meg, hogy a Századvégnek 2008-ban volt egy jó kormányzásról szóló kiadványa, amelyben a rossz kormányzásról leírtak a mostani Orbán-kormányra is igazak. Szerinte a jó kormányzáshoz az is kell, hogy csökkenjenek az egyenlőtlenségek, az Orbán-kormány viszont a Ferge Zsuzsától kölcsönzött ajándékszemléletet követi: paternalista módon növeli bizonyos csoportok életszínvonalát.

A rendszerváltás csődjére jól reagált az LMP és a Jobbik – vélte Magyar Kornélia. A Fideszről azt tartotta fontosnak elmondani, hogy képes fogalmakat újradefiniálni és magával húzni a társadalmat. Szerinte nem lehet populizmus nélkül választást nyerni – ezért sem lehet sikeres a baloldal –, igaz, a Fidesz sem követi a népakaratot, csupán úgy állítja be önmagát, mintha így tenne.

Szóba került az is, hogy a populizmus szempontjából szükség van-e karizmatikus vezetőkre. Lakner Zoltán szerint igen, a baloldalon nem is látszik ilyen Gyurcsány Ferencen kívül – aki Magyar Kornélia szerint most populistább, mint kormányon –, míg Orbán Viktor is 20-25 éves politikai befektetése révén jutott oda, ahol most tart. Lakner elmondása szerint a baloldalnak irreális elvárásai vannak vezetőügyben, ugyanis ez hosszú távú projekt.

Mráz Ágoston Sámuel viszont nem értett egyet Lakner Zoltánnal, szerinte nincs szükség karizmatikus vezetőre, anélkül is lehet populista politikát folytatni, erre pedig a 2002-es választáson győztes Medgyessy Péter (MSZP) a legjobb példa.

A vitához hozzászóló korábbi MSZP-elnök, Kovács László több ponton is Mráz Ágostonnal értett egyet: egyrészt abban, hogy nem biztos, hogy szükség van karizmatikus vezetőre, mert az ugyan könnyebben nyer választást, de kormányon nem biztos, hogy jól teljesít – mondta, utalva itt Gyurcsány Ferencre. Szerinte is a jó kormányzás (vagy annak látszata) a populizmus legjobb ellenfele, viszont populizmus nélkül nem lehet választást nyerni Magyarországon. „Illetve nem biztos, hogy érdemes” – tette hozzá Kovács.

Az MNO azon kérdésére, hogy egyes politikai szekértáborokon belül is működhet-e a populista logika és a baloldalon ezt látjuk-e, Lakner Zoltán úgy felelt, hogy természetesen jelen van az elitellenesség a baloldalon belül. A különböző, tüntetésekből kinőtt újbaloldali mozgalmak felemelkedése ennek folyománya, és ezek nem is szövetkeztek a már bejáratott baloldali pártokkal.

Portálunk másik kérdésére, miszerint a magyarokban évszázadok óta meglévő hatalomellenesség hogyan viszonyul az elitellenességhez és ez táptalajt adhat-e a populizmusnak, Magyar Kornélia azt mondta, hogy mivel minden politikai reformot az elitek hajtottak végre Magyarországon, az egyébként meglévő hatalomellenesség elitellenesség is egyben. Mráz Ágoston Sámuel egyetértett vele abban, hogy megvan a hatalomellenesség a magyar nemzetben, a társadalom pedig nehezen irányítható: egy döntés végrehajtása könnyebb Németországban, mint itthon. Erős a protesthajlam, de egyáltalán nem biztos, hogy ez összefüggésben áll a honi populizmussal – mondta Mráz a brit példát említve, ahol nincs protesthangulat, mégis populista politikát folytatnak a konzervatívok.

Mit mondanak a külföldi szakértők?

A magyar panelt követően külföldi tudósok is megvitatták a témát. Anton Pelinka (CEU) azt emelte ki, hogy a nyugat-európai és kelet-európai jobboldali populizmus mennyire különbözik: előbbi meghaladta a múlt nacionalizmusát (antiszemitizmus, revizionizmus) és a jelen kihívására (bevándorlás) reagál, utóbbi viszont még nem képes erre. Ez az oka annak is Pelinka szerint, hogy az Európai Parlamentben a nyugati és keleti jobboldali radikálisok nem működnek együtt. Hozzátette: Kelet-Európában a jobboldali pártokban erős inkább a populizmus, így a Jobbikban és a Fideszben is.

A populizmus nem lett elterjedtebb, nem a populizmus az új korszellem – ezt már Matthijs Rooduijn (University of Amsterdam) mondta. Szerinte egyébként sem a média, sem a mainstream pártok nem lettek populistábbak az általa vizsgált nyugat-európai országokban. Szerinte az erős liberális intézmények túlélik a populista politikát, amely mindig velünk marad, mert mindig lesz, amivel elégedetlenek lehetnek a választók. Hozzátette:

„Nincs populista korszellem, csak populista szellem, amelyek közt vannak jó és rossz populizmusok egyaránt.”

Claudia Chwalisz (Policy Network) előadásában arról beszélt, hogy a populizmus egyfajta jelzés a mainstream pártoknak arra, hogy baj van az eddig ismert demokráciával. Be is mutatott néhány olyan példát, amelyekkel lehetne ezen segíteni, olyan népi gyűléseket, amelyek hasonlatosak a magyar nemzeti konzultációhoz, csak épp alulról szerveződtek és volt is hatásuk a döntéshozatalra. Ezek révén az emberek érezték, hogy bele tudtak szólni a döntéshozatalba és ilyen kezdeményezéseket tanulmányozva kialakítható egyfajta intézményesített kapcsolat a választásokon felül az elit és a választók között, megállítható a politikától való elidegenedés folyamata – vélte Chwalisz. Hozzátette: az ilyen kezdeményezések nem helyettesíthetik a választásokat, de gazdagíthatják a demokráciát.