„Az emberek nem szeretnek szomorúak lenni, de épp ettől vagyunk igazán emberek, hogy a szomorúságot is el kell tudnunk viselni” – mondta a miniszter az emlékezés fontosságáról.
„A szomorúság nagy erő, ha szomorúak vagyunk, képesek vagyunk messzebbről látni a dolgokat, az igazságot jobban észrevenni, és egyszerre emberibb lesz minden” – tette hozzá.
Simicskó István kitért arra is, hogy azok a katonák, legyenek bármely nemzet fiai, akik Magyarországon estek el, vagy azok a magyar katonák, akik távol a hazától estek el, ismerték a legfőbb parancsot: „mindent adj oda a hazádért”.
A miniszter a katonalétről szólva felvetette: hogyan lett a magát védő emberből katona, miért verekedtek, tusakodtak egymással az emberek a történelem során.
Mint mondta, kezdetben a létért, az életben maradásért folyt harc, majd amikor kialakultak az államok, a nemzetek, már más jelentette a motivációt: a terület, a hatalom, a pénz.
Kijelentette: az elmúlt évszázadok bebizonyították mindannyiunk számára, hogy sok-sok véráldozat árán sikerül békét teremtenünk.
Simicskó István szerint az emberiség tanult a hibáiból, a háborúk tanulságait levonta. Úgy fogalmazott: bízik abban, hogy valóban békés világot építhetünk a jövőben. Ez nem lenne lehetséges azoknak a hősöknek köszönhetően, akik életüket adták a saját, a hazájuk igaz ügyéért; az ő harcuknak, áldozatuknak, életüknek köszönhető, hogy ma béke van, sőt, szövetségi erő köti össze az egykoron ellenséges nemzeteket – tette hozzá emlékező beszédében a honvédelmi miniszter.
