A jövőben azokat az adatokat, amelyek az egyes tanulóknál a lemorzsolódást idézik elő, nyilvántartásban rögzítenék. Az azonosításra alkalmatlan adatokat többek között a félévkor hármasnál rosszabb tanulmányi átlagot elérő diákokról és a félévkor elégtelen osztályzattal rendelkezőkről kellene gyűjteni, illetve azokról is, akik évismétlők vagy igazolt hiányzásuk eléri az adott tanévben a száz órát. Az adatokból felépülő úgynevezett támogatási rendszertől azt várja a kormány, hogy segít csökkenteni a lemorzsolódó tanulók számát.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának előterjesztése szerint a köznevelési intézménynek kéthavonta kellene rögzítenie a rendszerben a lemorzsolódás veszélyének tényét, a tanuló előrehaladása érdekében tett intézkedéseket és a tanulói jogviszony megszűnését. Az adatok alapján a lemorzsolódással veszélyeztetettek létszámát, valamint a veszélyeztetettség okait és az alkalmazott intézkedéseket összesített formában továbbítania kell majd az iskolának az Oktatási Hivatal számára.
A központi intézmény értékeli majd, hogy az intézményi szintű beavatkozások elegendőnek bizonyultak-e, és ha szükséges, biztosítja az iskolák számára a pedagógia-szakmai támogatást a gyerekek felzárkóztatásához. A szaktárca azzal indokolja az előterjesztés szükségességét, hogy hazánknak uniós vállalása alapján 2020-ig 10 százalékra kell csökkenti a korai iskolaelhagyók arányát. Ez a mutató azonban már 2014-ben 11,4 százalék volt.
– A szakemberek nem látják, mi értelme egy ilyen rendszer kiépítésének, egyelőre csak az egyértelmű, hogy az tovább növeli a tanárok munkaterhét – mondta lapunknak Szüdi János, a Pedagógusok Szakszervezetének oktatásügyi szakértője. Mint kifejtette, valóban EU-s követelmény az iskolából való lemorzsolódás csökkentése, Magyarország azonban ebből a szempontból „jól teljesít”. A lemorzsolódás ugyanis főleg a 16 éven felüliek körében volt jellemző, a tankötelezettség 16 éves korra való leszállítása miatt azonban ezen a téren javultak a mutatók.
