Ellentmondásos döntéseket hozott az elmúlt időszakban a kormány a honvédség személyi állományával kapcsolatban. Egyfelől elkezdték az új életpályamodell bevezetésének részeként az illetményemelést – amelyhez első lépcsőben 30 százalékos bértömeg-növekedést rendeltek –, másfelől a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben gyakorlatilag tetszőlegesre terjesztették ki az igénybevételi időt, azaz akkor és annyit kell szolgálatban állnia a katonának, ahogy a parancsnoka elrendeli. Az utóbbi a tapasztalatok szerint valóban segít a feladatok szükség szerinti ellátásában, ugyanakkor egy mélyen gyökerező probléma, a súlyos létszámhiány elfedésének is ez a legegyszerűbb eszköze.
Aki a honvédséggel foglalkozik, netán részt vett annak vezetésében, átlát a szitán. Ilyen Szenes Zoltán nyugállományú vezérezredes, volt vezérkari főnök is. – Helytállók a mintegy ötezer fős honvédségi állományhiányról szóló hírek – mondja a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora. A parlament által jóváhagyott 29 700 fős állomány hiánya elsősorban a legénységet sújtja, de az altiszti és az alacsonyabb rendfokozatú tisztikar sincs maradéktalanul feltöltve. Mindez torzítja az állományon belüli egyensúlyt, kevés hadra fogható fiatalra sok hivatásos tiszt és főtiszt jut.
A honvédség jól képzett tagjai ráadásul könnyen el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon. – A Kecskeméten megnyitott Mercedes-gyár kétszeres, háromszoros fizetést kínál a honvédségi szakembereknek, nem meglepő, hogy képzett katonák tömegét szívja át magához – mondja Szenes Zoltán. A vezérezredes szerint az elvándorlás legjobban a légierőt sújtja, hiszen Kecskemét mellett Győr is az autógyártás fellegvára, ahol a légvédelmi rakétások állomásoznak. A fapados légitársaságok is három-négyszeres fizetéssel veszik át a pilótákat, de nagy a kereslet az angolul jól beszélő mérnök, műszaki tisztek és altisztek iránt is.
– A szolgálati törvény módosításával, pótlékok kifizetésével akarják kiegészíteni a katonák fizetését – árulja el Szenes Zoltán, aki szerint az állomány 30 százalékos nyári béremelése sem jelent hosszú távú megoldást. A probléma gyökere ugyanis az évtizedek óta tartó alulfinanszírozottság, amely nemcsak a versenyképtelen fizetésben jelenik meg, hanem az elavult technikában és a felszereléshiányban is. Noha a kormány 2016. évi költségvetésben már a GDP 0,88 százalékában határozta meg a védelmi költségvetés nagyságát, a jövő évi emeléssel gyakorlatilag csak „visszaadja” a 2011-ben elvett pénzt, amely akkor 50,9 milliárd forintos visszavágást jelentett. A katonai költségvetés lassú, GDP-arányosan számított évenkénti 0,1 százalékos emelése pedig nem tudja megoldani az elavult harci technika és felszerelés problémáját, ami a haderő rossz feltöltöttségének másik oka.