Se virág, se pezsgés, se rendőrőrs

Kaposvár magára hagyott városrészében a polgári miliő már csak emlék. A lakók a betelepítettekre panaszkodnak.

Az ácsorgás önmagában nem is lenne probléma, de van, hogy égett gumiszag terjeng az egykor szebb napokat látott negyed szűk utcáin: nem ritka a spontán autóverseny errefelé. Szép Tamás szavait csak megerősíteni tudják a boltba tartó nők és a kocsmapultot támasztó férfiak. Egy kilencvenéves néni hosszan mesél, évtizedek óta lakik a kerületben.

– Az én időmben több sarkon is álltak a rendőrök, akik akkor is szóltak, ha a havat nem takarították el, most meg nézze, ez van – mutat felháborodva egy kuka mellé dobott jégkrémpapírra. Bezzeg valamikor virágos Kaposvárnak hívták a várost. Felidézi, hogy régen mennyi kocsma, kávéház és bolt volt a Donnerben, ma már viszont egy hentesüzlet sincs. Úgy mutat az egykori bohémnegyedet Kaposvár belvárosával összekötő, kerengős vasúti felüljáróra, mintha életveszélyes függőhíd lenne. – Biciklisek és gördeszkások is száguldoznak ott lefelé, egyszer majdnem el is sodortak – mondja. Ennél azonban nagyobb problémának tartja, hogy a betelepítettek – itt lehalkítja a hangját – nem akarnak dolgozni. Panaszolja, hogy bement egyszer a „Clubba”, és senki nem akart segíteni neki, tüzelőfát kellett volna kipakolni.

Betérünk mi is a borozóba, és amikor a közbiztonságról érdeklődünk, csak legyintés a válasz. Rosszkor jöttünk, mondja a műbőr sapkás férfi a fehér házmester mögül: nyáron, estefelé menjünk végig a Szigetvári utcán, és nem lesz belőlünk semmi, ha felelünk a beszólogatóknak. A kialakult helyzetért a polgármestert okolják az ivóban. – Ő rakta ide ezeket a cigányokat – közli egy másik férfi, aki mindjárt elnézést is kér a mellette álló roma nőtől. De folytatja: bizonyos családok miatt nem lehet eladni a lakásokat. Tény, a bedőlőben lévő falakon ugyanolyan arányban fordulnak elő itt az emléktáblák, a mohafoltok, mint az „Eladó” feliratok.

A söröskorsónál álló bolt párkányán a márványborítás darabokra törött. Úgy rakták vissza, mint ahogy a díszpárnákat szokás a kanapéra. Hangoskodó, melegítős férfiak ácsorognak előtte, testvéreikként köszöntenek minket. A gyerekekre várnak, akik valamilyen műsort adnak az iskolában. A közbiztonságról érdeklődünk, mire nagy hanggal azt felelik, hogy azzal itt semmi probléma. Bezzeg Cserben, Kaposvár másik részén, ott aztán vannak bajok – mondja egyikük, majd a földre köp.

Cserbe, a szomszédos városrészbe azonban nem látogattunk el, mivel úgy láttuk, hogy baj az van itt is bőven. Pedig lehet, hogy épp arra cirkált a mobil őrs.