Jaj, egy rendőrőrs nagyon jó lenne ide, hol írjam alá? – Kaposvár Donner nevű városrészében járunk, a lelkesedés egy idős hölgyé. Gyorsan tisztázzuk vele, hogy mi nem szignókat gyűjtünk, hanem annak az akciónak a sikeréről érdeklődünk, amelyet még a helyi Együtt és a vele szövetséges Polgári Szabadság Platform hirdetett a nyáron. Ezen balliberális alakulatok ugyanis ahhoz kérték a városrész lakóinak hozzájárulását, hogy a donneri könyvtár üresen álló ingatlanjából alakítsanak ki önálló rendőrőrsöt a romló közbiztonság miatt. Több mint 1700 aláírás gyűlt össze. Az említett épület most is romos. Ablakában egy 2011-es papír hirdeti, hogy a kikölcsönzött könyveket már ne ide hozza vissza az olvasó. Helyette egy úgynevezett mobil őrs állt szolgálatba: ez annyit tesz, hogy viszonylag sűrűn keresztülhajt a Donneren egy rendőrautó. Ottjártunkkor több óra leforgása alatt egyébként eggyel sem találkoztunk.
Az Együtt képviselője, Pintér Lóránd lapunknak úgy fogalmaz: legalább húszéves ügy ez, úgyhogy még korai lenne arról beszélni, hogy valóban gyógyírt jelent-e a gondokra a mobil őrs. Pintér csak azt nem érti, hogy a városvezető Szita Károlyék miért nem tudták megoldani ezt a problémát, hiszen a halogatással csak a saját dolgukat nehezítik évről évre. Úgy látja azonban, hogy Kaposvárnak van lehetősége arra, hogy biztosítsa itt a folyamatos rendőri jelenlétet, és ezzel a rendet.
A városrész fideszes képviselője, Szép Tamás megoldásként a gyakoribb rendőri jelenlét mellett a városrész rehabilitációját javasolja, de az Együtt ívét nem írta alá. A rendőri jelentésekből egyébként az derül ki Szép szerint, hogy az objektív bűnözési mutatók nem roszszabbak, mint Kaposvár más részein, de a szubjektív biztonságérzet érezhetően rosszabb. Önkritikusan jegyzi meg ugyanakkor, hogy amikor a Donner központját rendbe hozták, azt hitték, kicsit talán jobban vigyáznak majd rá, de az lett az eredmény, hogy csak még többen jöttek ki ácsorogni a városrész központjának számító, söröskorsót formázó szobor köré.
Az ácsorgás önmagában nem is lenne probléma, de van, hogy égett gumiszag terjeng az egykor szebb napokat látott negyed szűk utcáin: nem ritka a spontán autóverseny errefelé. Szép Tamás szavait csak megerősíteni tudják a boltba tartó nők és a kocsmapultot támasztó férfiak. Egy kilencvenéves néni hosszan mesél, évtizedek óta lakik a kerületben.
– Az én időmben több sarkon is álltak a rendőrök, akik akkor is szóltak, ha a havat nem takarították el, most meg nézze, ez van – mutat felháborodva egy kuka mellé dobott jégkrémpapírra. Bezzeg valamikor virágos Kaposvárnak hívták a várost. Felidézi, hogy régen mennyi kocsma, kávéház és bolt volt a Donnerben, ma már viszont egy hentesüzlet sincs. Úgy mutat az egykori bohémnegyedet Kaposvár belvárosával összekötő, kerengős vasúti felüljáróra, mintha életveszélyes függőhíd lenne. – Biciklisek és gördeszkások is száguldoznak ott lefelé, egyszer majdnem el is sodortak – mondja. Ennél azonban nagyobb problémának tartja, hogy a betelepítettek – itt lehalkítja a hangját – nem akarnak dolgozni. Panaszolja, hogy bement egyszer a „Clubba”, és senki nem akart segíteni neki, tüzelőfát kellett volna kipakolni.
Betérünk mi is a borozóba, és amikor a közbiztonságról érdeklődünk, csak legyintés a válasz. Rosszkor jöttünk, mondja a műbőr sapkás férfi a fehér házmester mögül: nyáron, estefelé menjünk végig a Szigetvári utcán, és nem lesz belőlünk semmi, ha felelünk a beszólogatóknak. A kialakult helyzetért a polgármestert okolják az ivóban. – Ő rakta ide ezeket a cigányokat – közli egy másik férfi, aki mindjárt elnézést is kér a mellette álló roma nőtől. De folytatja: bizonyos családok miatt nem lehet eladni a lakásokat. Tény, a bedőlőben lévő falakon ugyanolyan arányban fordulnak elő itt az emléktáblák, a mohafoltok, mint az „Eladó” feliratok.
A söröskorsónál álló bolt párkányán a márványborítás darabokra törött. Úgy rakták vissza, mint ahogy a díszpárnákat szokás a kanapéra. Hangoskodó, melegítős férfiak ácsorognak előtte, testvéreikként köszöntenek minket. A gyerekekre várnak, akik valamilyen műsort adnak az iskolában. A közbiztonságról érdeklődünk, mire nagy hanggal azt felelik, hogy azzal itt semmi probléma. Bezzeg Cserben, Kaposvár másik részén, ott aztán vannak bajok – mondja egyikük, majd a földre köp.
Cserbe, a szomszédos városrészbe azonban nem látogattunk el, mivel úgy láttuk, hogy baj az van itt is bőven. Pedig lehet, hogy épp arra cirkált a mobil őrs.
