Mesés környezetben, szinte közvetlenül a vízparton fekszik a jegybank által 890 millió forint plusz áfa áron vásárolt balatoni üdülő, ám a terület lelakott benyomást kelt. A nyír- és fenyőfák bokáig érő avarban állnak, s amerre a szem ellát, a 70-es évek bebalzsamozott dizájnja köszön vissza.
A sétaút mellett egykor virágládaként funkcionálhatott az olajfestékkel kékre pingált autógumi; odébb átlátszó műanyag hullámlemezzel fedett padok és asztalok alkotta kerti bútorok együttesét eszi az idő. A Kuckó Mackó büfében és a mellette álló, pléhfalú étteremben, valamint a közelben sorjázó faházikókban láthatóan nem manapság járt utoljára vendég. Érdekes a kontraszt a terület és a gyönyörű Balaton között: a tó nyugodt, vize fenséges türkiz színű, part menti kövein pedig csillog a megfagyott víz.
Az üdülőt kerítés zárja el a szabad strandtól, a rozsdás kapun lánc és lakat csüng. Ám nem ez a legnagyobb probléma; a négyszintes Part üdülőbe kopogtatunk, amelynek recepciójával szemközt szürreális látványt nyújtanak a kandalló két oldalán felhalmozott ágymatracok. A területre vigyázó, sokadik szólításunkra előkerülő őrtől annyi tudunk meg: semmi keresnivalónk az üdülő területén, csupán az áthajtásra is szolgáló műúton tartózkodjunk. Ha lehet, ott se sokáig.
Amint arról korábban a Népszabadság is beszámolt, a településen azt beszélik, nem is az üdülő, hanem a partszakasz a vita tárgya. A messziről érkezőnek a löszfal tetejéről olybá tűnhet, a MÁV-üdülő Balatonakarattyához tartozik. Legalábbis szemre. Ám a saccolás itt kevés. Egzakt mérésekre, adatokra van szükség. Tömör István (Fidesz–KDNP), Balatonkenese polgármestere szerint az egykori közös vagyont létszámarányosan kell megosztani, márpedig Akarattya lakossága nagyjából negyede az egykori Keneséének, így területe sem lehet az egykori közös közigazgatás fele, és a vagyonelemek közül is csak mintegy 3,6 milliárdnyi jár a fiatal településnek. Logikusnak tűnik az érvelése, miszerint a vagyon háromnegyede a nagyobb lakosságú Kenesének járna.
A vitatott vagyonelemek – közutak, közművek, telkek, ingatlanok, közparkok, iskola, óvoda, bölcsőde, kultúrház, szociális bérlakások és a többi – összesen 14 milliárd forintos értéket képviselnek. Tömör István szerint jogilag minden ingatlan, így a kérdéses MÁV-üdülő előtti partszakasz is a mai napig Balatonkeneséé, hiszen korábban is annak önkormányzata birtokolta. Ám eddig még a részleges vagyonmegosztás sem történt meg; a tulajdoni lapokon az összes ingatlant Balatonkenese birtokolja.
Ennek egyszerű oka van. Tömör Istvántól megtudjuk, hogy Kenesével nem egyeztetett senki, a közigazgatási határvonalat a Balatonakarattyai Leválást Előkészítő Bizottság húzta meg, amely kizárólag akarattyaiakból állt, közli a kenesei településvezető, a bizottság tagjait maguk közül választották.
A polgármester, visszaforgatva kissé az idő kerekét, rávilágít az ügy hátterére. Elmondja, hogy egy 2012-ben született törvény szerint a leválni kívánó településrészen falugyűlést hívtak össze, s e fórum úgy döntött, foglalkozni kell a különválással, ezért szükséges volt létrehozni egy előkészítő bizottságot.
A törvény kimondja, hogy az elszakadás (2014. október 12.) után fél éven belül meg kell állapodni a határvonalban és az átadandó vagyonelemekben. – Menet közben bizonyos érdekcsoportok kezdeményezésére 2013-ban megváltozott a jogszabály, amit mi második törvénynek nevezünk. Ebben az áll: meg kell állapodni a határvonalban, amit az akarattyai előkészítő bizottság hoz meg, ezután kell kiírni a népszavazást. Azután minden szent és sérthetetlen, változtatni rajta nem lehet. Egy a probléma: szerintünk a leválást vagy az első, vagy a második törvény szerint kell végigvinni, a szomszédvár azonban azt szeretné, hogy a leválás az első törvény szerint kezdődjön meg, és a második szerint fejeződjön be – magyarázza Tömör István.
Így már érthető, Kenesének miért nem volt joga és lehetősége beleszólni a határvonal megállapításába. A település eddig nem fordult bírósághoz jogorvoslatért, hiszen 2014 októberéig nem is volt kivel tárgyalnia. Azután kívánták a vitás kérdéseket tisztázni, hogy Balatonakarattya testülete megalakul. Ám hiába kívántak tárgyalni, az ottani önkormányzat elzárkózott, mondván, a törvény egyértelműen fogalmaz e kérdésben. Bíróságra beadandó keresetüket már megfogalmazták, hamarosan be is nyújtják, ha nem tudnának az újsütetű szomszéddal megállapodni.
– Ami jár Akarattyának, át fogjuk adni, azonban sajnos ebbe a körbe nem férnek bele a parti ingatlanok. Ezek ugyanis az önkormányzat működéséhez nem elengedhetetlenül szükségesek, mivel egy önkormányzattól nem elvárt, hogy gazdasági tevékenységet folytasson. Az sem döntő, hogy egy helyhatóságnak van-e strandja, hiszen a parttól távolabbi önkormányzatok egyikének sincs. A határvonalat Akarattya önkényesen húzta meg, Kenese jogait sárba tiporva, amit mi nem tudunk elfogadni. Másik határvonalat képzelünk el – szögezi le Tömör István.
S hogy miért ilyen életbevágó mindkét településnek, hol húzódik a közigazgatási határ? Egyszerű: az adózás szempontjából, nem mindegy ugyanis, mennyiből gazdálkodhat egy település. Vagyis lényegtelen, kié a part menti MÁV-üdülő, a fontos az, kinek fizeti a tulajdonos/bérlő az adót.
A helyi hírek szerint Akarattya eleinte nemcsak a MÁV-, de a Keneséhez közelebb eső Honvéd-üdülőt sem akarta magának, később azonban visszavonta beadványát, és az új terveken már mindkét üdülő szerepelt. A negyednyi lakosság a terület 43 százalékát kéri; a keneseiek szerint a szomszédok túl mohók voltak, ráadásul szerintük Balatonakarattya jobbára üdülőövezet. – A magyar törvények szerint börtönbe jutnék, ha a kenesei embereknek járó vagyont ellentételezés nélkül átadnám bárkinek – hangsúlyozza búcsúzóul Tömör István.
Ellátogatunk a riválissá vált település polgármesteri hivatalába is, amelyet a helyi könyvtárból alakítottak ki. A nyitott tárgyalóterem asztalán óriási térkép fekszik, kék vonallal húzott jelölések láthatók rajta.
Keressük a független Matolcsy Gyöngyit, a jegybankelnök Matolcsy György feleségét, ám az önkormányzat munkatársaitól azt a választ kapjuk, hogy nem tartózkodik a hivatalban, más pedig nem nyilatkozhat helyette, kérik, keressük meg a helyhatóságot levélben.
Megtettük négy napja. Lapzártánkig nem kaptunk választ.
