Nem véletlen, hogy Magyarországon már majdnem minden fontos pénzügyi elosztás a Miniszterelnöki Hivatal alá tartozik – állítja a Századvég folyóiratban Szelényi, majd így folytatja: Oroszországban mindenről Putyin, Kínában mindenről Hszi elnök dönt. A kutató mégis megjegyzi, a keleti társadalmak fejlődőképesebbek.
Szelényi szerint hasonlóan Németországhoz, hazánkban sem volt nagy szerepe az értelmiségnek a mostanra kialakult állapotokban. A rendszerváltás után ugyanis a hatalom egy profi politikai osztályhoz került, ami a kezdetektől gyenge értelmiséget háttérbe szorította. Ebben Magyarországon óriási szerepet játszott az MSZP 1994-es nagy politikai győzelme – véli Szelényi, szerinte akkor az államszocializmusban politikai képességeket szerzett gárda került hatalomra.
Végül is ugyanez történt a Fidesszel – folytatja –, a párt vezetésében ugyanis keveseket leszámítva, nem volt jelen értelmiségi polgár. A szociológus-közgazdász ezért mulatságosnak tartja, hogy még mindig ekkora nyilvánosságot kap az értelmiség, szerinte ez a társadalmi osztály hamarosan teljesen kiszorul a hatalomból. Ha az ember bekapcsolja a rádiót vagy a televíziót, folyvást az úgynevezett értelmiségi burzsoázia (Szelényi szakszavával a „Bildungbürgertum”) szövege szól, csakhogy ennek jelentősége igazság szerint már nincsen – állítja a tudós.
Szerettük volna megtudni, egyetért-e Szelényi Iván gondolataival a Századvég Alapítvány kuratóriumi elnöke és a folyóirat szerkesztőségi bizottságának tagja, Lánczi András. Megkeresésünkre leszögezte: az agytröszt szabad szellemi műhely. Az Orbán Viktor egyik fő ideológusaként jelölt Lánczi azonban nem olvasta a Szelényi-interjút. Bár felajánlottuk, hogy később is beszélnénk vele a megjelent írásról, Lánczi minden további kommunikációtól elzárkózott.
