Üde színfolttal gazdagodott a kormány ideológiai palettája azzal, hogy a közpénzmilliárdokkal támogatott Századvég Alapítvány folyóirata a társadalmi tőke megvitatásának szentelte aktuális számát. A kötet a Beszélgetés Szelényi Ivánnal a társadalmi tőke szerepéről a hatalom, a piac és a „varázskertek” működésében című interjúval zárul – a sokat sejtető cím azonban a kormány szellemiségével nehezen összeegyeztethető beszélgetést takar.
A nemzetközi tudományos pályát befutó magyar szociológus-közgazdász, tizenhat oldalas interjúban fejti ki a Fidesz-kormány működésével kapcsolatos kritikus véleményét a hazai politikai és szellemi elit állapotáról. Szelényi már a beszélgetés elején tisztázza: Magyarországot mint posztkommunista társadalmat elsősorban zárt kapcsolatok jellemzik. A jelenséget Tamás Gáspár Miklós filozófustól kölcsönzött fogalommal értelmezi: a magyar társadalom törzsi alapon szerveződik. E társadalmak mintájára az SZDSZ-esek is segítették az SZDSZ-eseket, a fideszesek is a fideszeseket, mert felépült a kapcsolatrendszer – jellemzi a magyar politikai elit természetét Szelényi.
Mindez pedig – derül ki az interjúban – a rendszerváltás óta olyan társadalmi tőkéhez juttatja a magyar politikai elitet, ami aztán extraprofittal kecsegtető vagyoni gazdagodást tesz lehetővé a törzs tagjai számára. A szociológus-közgazdász szerint a posztkommunista Magyarországon a politikai hatalom és a tőke közötti összefüggés mindig is nagyon erős volt. Az idő múlásával azonban a jelenség nem gyengült, hanem éppen erősödött.
– Nem tudnám megmondani, hogy valóban nőtt-e a zárt kapcsolatokon belül kialakuló akciók sűrűsége és az így keletkezett profit fölötti járadék. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy igen – állítja Szelényi. Hangsúlyozza: erre a jelenségre nem feltétlenül a korrupció a legszerencsésebb szó, az így megszerzett hasznot ezért nevezi járadéknak. Szelényi szerint ugyanis Oroszországhoz vagy Kínához hasonlóan Magyarországon is joghézagok alapján, s nem a jogszabályokkal szemben zajlik a közvagyon szétosztása. A kutató más párhuzamot is fellel Magyarország és a keleti modellek között: mégpedig azt, hogy a politika intézményesült befolyást gyakorol a gazdasági szféra felett.
Nem véletlen, hogy Magyarországon már majdnem minden fontos pénzügyi elosztás a Miniszterelnöki Hivatal alá tartozik – állítja a Századvég folyóiratban Szelényi, majd így folytatja: Oroszországban mindenről Putyin, Kínában mindenről Hszi elnök dönt. A kutató mégis megjegyzi, a keleti társadalmak fejlődőképesebbek.
Szelényi szerint hasonlóan Németországhoz, hazánkban sem volt nagy szerepe az értelmiségnek a mostanra kialakult állapotokban. A rendszerváltás után ugyanis a hatalom egy profi politikai osztályhoz került, ami a kezdetektől gyenge értelmiséget háttérbe szorította. Ebben Magyarországon óriási szerepet játszott az MSZP 1994-es nagy politikai győzelme – véli Szelényi, szerinte akkor az államszocializmusban politikai képességeket szerzett gárda került hatalomra.
Végül is ugyanez történt a Fidesszel – folytatja –, a párt vezetésében ugyanis keveseket leszámítva, nem volt jelen értelmiségi polgár. A szociológus-közgazdász ezért mulatságosnak tartja, hogy még mindig ekkora nyilvánosságot kap az értelmiség, szerinte ez a társadalmi osztály hamarosan teljesen kiszorul a hatalomból. Ha az ember bekapcsolja a rádiót vagy a televíziót, folyvást az úgynevezett értelmiségi burzsoázia (Szelényi szakszavával a „Bildungbürgertum”) szövege szól, csakhogy ennek jelentősége igazság szerint már nincsen – állítja a tudós.
Szerettük volna megtudni, egyetért-e Szelényi Iván gondolataival a Századvég Alapítvány kuratóriumi elnöke és a folyóirat szerkesztőségi bizottságának tagja, Lánczi András. Megkeresésünkre leszögezte: az agytröszt szabad szellemi műhely. Az Orbán Viktor egyik fő ideológusaként jelölt Lánczi azonban nem olvasta a Szelényi-interjút. Bár felajánlottuk, hogy később is beszélnénk vele a megjelent írásról, Lánczi minden további kommunikációtól elzárkózott.
